Ungváron a Kálvárián emlékeztek
Ungváron a Kálvárián, a sztálinizmus áldozatainak tavaly felújított emlékművénél gyűltek össze az ungvári magyarok, hogy együtt emlékezzenek az 1944-ben magyarságuk vállalása miatt elpusztított elődeikre, hozzátartozókra.
A megemlékezésen dr. Tarics Zoltán, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve a jelenlévőket arra: „Immár 69 éve annak, hogy tizennyolctól ötven éves korig a magyar férfiakat háromnapos munkára hívták. Ez egy álnok gonosztett volt, mert a három napból három év vagy még több lett, sokaknak pedig az örökkévalóság. Mi, az utódok 1989 óta minden évben megemlékezünk az áldozatokról, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy magyarok voltak.”
Nemzeti himnuszunk eléneklése után Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, az Ungvári Református Gyülekezet lelkipásztora emlékező beszéde elején hangsúlyozta: „Valahányszor megállunk ennél az emlékműnél, mindig ránk tör a szomorúság, a fájdalom. Mindig úgy érezzük, hogy valami nincs elrendezve a mi életünkben, hiszen nekünk még mindig hallgatni kell… Ahhoz, hogy újra ne történjenek meg hasonló események, arra kell emlékeznünk és emlékeztetnünk az eljövendő nemzedéket, hogy mennyire istentelen és embertelen volt a kommunizmus arca.”
Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja így fogalmazott: „Sokan azt mondják, hogy az 1956-os magyar forradalom volt az, ami a kommunizmus koporsójába az első szeget beverte. Nekem meggyőződésem, hogy ez nem így van. Az első szöget 44-ben verték be, azokban a napokban, amikor elhurcolták azokat az ártalan embereket, akik mit sem tettek azzal az idegen hatalommal szemben, amely őket elpusztította. Voltak, akik visszatértek és acélként megedzve tudtak válaszolni minden kihívásra, és gyermekeiket becsületes magyar embernek nevelték.” A főkonzul hangsúlyozta, hogy a mai magyar, nemzeti kormányzat minden magyart számon tart, és minden egyes emberért felelősséget vállal. November 8-án a budapesti Országgyűlésben emléknapot tartottak a Gulagra elhurcolt kárpátaljaiak és felvidékiek emlékére. Kívánatosnak nevezte, hogy minél több fiatal ismerhesse meg népünk történetének ezt a gyászos fejezetét.
Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője emlékeztetett arra, hogy a következő évben több XX. századi sorsfordító eseménynek lesz kerek évfordulója. 100 éves lesz az első világháború, valamint a magyar férfiak elhurcolásának és Kárpátalja Ukrajnához csatolásának lesz a hetvenedik évfordulója. „Ki fog derülni az, hogy az eltelt évtizedek ellenére nincs megbékélés. Mintha máig, hetven és száz év távlatából is lennének győztesek és vesztesek…A mi feladatunk ebben a helyzetben az, hogy emlékezzünk és gondolkozzunk. Nem felejthetjük el azt, ami velünk történt, és nem engedhetjük meg azt, hogy elődeink nevét, akik ebben az ügyben ártatlanok voltak, bemocskolják.”
Végül Szabó Attila görögkatolikus parochus imádkozott az áldozatok lelki üdvéért, a jelenlévők gyertyákat gyújtottak és elhelyezték virágaikat, koszorúikat az emlékmű talapzatán. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
A megemlékezésen jelen volt Szalipszki Endre, Magyarország ungvári konzulja, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke és több ismert ungvári magyar közszereplő is.
dózsa
