Izabella, Jákób és a Tárogató

2013. december 19., 08:50 , 675. szám
Pávlovics Pál borász

Bár a Beregszász és Bene között elhelyezkedő Nagymuzsalyból az átutazó jóformán csak az útszéli standokon árult, helyben termesztett gyümölcsöket látja, számtalan olyan dolog és személy van, ami a települést érdekessé, és legfőképpen értékessé teszi.

Nyolcféle Izabella-bor

Pávlovics Pál évtizedek óta foglalkozik borászattal. Felmenői között többen is akadtak, akik hasonló munkakörben tevékenykedtek: nagyapja egy kutatóállomás vincellérje, nagymamája pincemunkás, édesanyja pedig pincemester volt hajdan. Volt hát kitől örökölnie a borászat iránti érdelődést.

– Tizenhét éves korom óta foglalkozom borászattal. Szolyván végeztem el a szakiskolát, és rögtön utána munkába is álltam egy kutatóállomáson. Ott leginkább almaborokat készítettünk, de volt több mint százféle, kisebb-nagyobb mennyiségekben. Tizenöt évet dolgoztam ott, majd átkerültem egy másik helyre mint főborász. Eleinte készen kaptuk a borokat Magyarországról, s már csak palackozni kellett, de a szőlőültetvények számával nőtt a mennyiség is. A legnagyobb mennyiség, amit itt készítettem, 5 millió liter volt. Saját részre a 80-as években kezdtem el szőlővel, borral foglalkozni: 12 sorral. Ebből nagyjából 3000 liter bort lehetett készíteni. Nem nagy durranás volt annak idekén a borászat, de azért csinálgattuk. Viszont az a szőlő tönkrement, ezért utána már itthon telepítettem 500 tőkét, 15 évvel ezelőtt. Ebben többek között van Müller, Királyleányka, Oportó. Ezekből sokféle bor készül: csak az Izabella szőlőből például, amiből 5 tőkém van, nyolcféle bort lehet készíteni. A kezelési mód dönti el, hogy milyen bor lesz a szőlőből. Mivel 500 tőke nem sok, ezért magam is boldogulok a munkával. Értékesíteni itthon, a falun belül szoktam. Rendszeresen megfordulnak nálam más borászok is, ha valami probléma van a borukkal – mert vannak problémás borok. Ezenkívül évek óta jelen vagyok zsűritagként különböző borfesztiválokon. Mielőtt nyugdíjba mentem volna, betanítottam egy fiatalembert a helyemre. A borászat alapelve nem változott az évek során: egészséges szőlő kell a jó bor előállításához. Mert az, hogy jó lesz-e a bor, 70%-ban a szőlőn, 30%-ban a borászon múlik.

A százrózsás abrosz

Lukács Ibolya hobbiszinten kezdett el kézimunkázással foglalkozni. Nem sokkal később viszont rájött, hogy a tű, a cérna és az ügyesség együtt nem csupán időűzésre jó.

– Tizenhat éves koromban kezdtem el kézimunkázni. Eleinte ez csak hobbi volt nálam, később viszont rájöttem arra, hogy ebből annál több is lehet: elkezdtem eladogatni a munkáimat. A kapott pénzből neveltem és járattam különórákra a gyerekemet. Ez segített ki anyagilag. Rengeteg megrendelést vállaltam el. Készítettem goblánokat, varrtam, hímeztem. Egyedül tanultam meg mindezeket, könyvből. Az első munkámat elrontottam, a másodikat is, de a harmadik már jobban sikerült. Kezdetben leginkább párnahuzatokat rendeltek tőlem, aztán a százrózsás abroszt. Magyarországra, Amerikába és Svájcba is került belőlük. Éjszakákon át készítettem ezeket, mert nappal munkába kellett mennem, gyereket nevelni. De 70 rubeles fizetésből nem lehetett taníttatni egy gyereket.

Ibolya néni kis üzlete sikeres volt: lányát sikeresen kitaníttatta, s a hölgy tanulmányai mellett természetesen édesanyja hobbiját is megtanulta.

Jákób kútja – nyolcvanszor

Talán nem túlzok, ha azt mondom, kevés olyan ágazata van a képzőművészetnek, amivel Kádár Kálmán élete során ne foglalkozott volna.

– Sokféle művészettel szerettem foglalkozni. Kipróbáltam a fafaragást, zenélést, festést is. Moszkvában tanultam festeni annak idején, illetve Garanyi Józsefhez is jártam Beregszászba. Azután kezdtem el foglalkozni ezzel, hogy hazajöttem a katonaságból. A szomszéd néni áthozott egy képet, hogy nem tudnám-e bekeretezni. Drága festmény volt, mondtam neki, hogy annyi pénzért szívesen meg is festem neki. És meg is csináltam. Emellett készítettem egy festményt egy goblán kép alapján is. Ezután olyan sokan jöttek hozzám, hogy tíznél több rendelésem is volt egy hétre. A Jákób kútja című képből vagy 80-85 darabot festettem megrendelésre.

Kálmán bácsi művei közt díszes, faragott kép- és tükörkeretek, vadásztrófe-atartó alapok, számos kisebb-nagyobb méretű dísztárgy és faragvány található. Az ő munkája a faluban lévő székely kapu is.

Májustól szeptemberig

Nagymuzsalyban kedvező földrajzi elhelyezkedése s a területet érő sok-sok napfény révén nagy hagyománya van a gyümölcstermesztésnek.

– 1976 óta foglalkozom baracktermesztéssel – mesélte id. Szabó Imre. – Katonaság után ismerkedtem meg a tudnivalókkal. Édesapámnak addig is voltak már fái, de én saját részre is ültettem. Először vadbarackmagot tettem el télére, tavasszal pedig ami kikelt, kiültettem faiskolába. Azóta folyamatosan foglalkozunk ezzel. Igaz, az utóbbi három évben nem volt olyan jó a termés, mint eddig. A család dolgozik a gyümölcsösben. Régen hordtuk eladásra a termést Munkácsra, Lembergbe, de ma már elmegy itthon is, az utcán. Sok a felvásárló is. A barackon kívül vannak még cseresznye-, körte- és meggyfáink is. Már nincs is hely hová terjeszkednünk. Barackból összesen hatféle fánk van. Ezek gyümölcse májustól szeptemberig érik be.

A barackfától a színpadig

A barackon kívül egyéb értékből is bőven „terem” Nagymuzsalyban. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Illyés Gyula Nemzeti Színház) jelenlegi társulatának ugyanis több tagja, nevezetesen Tarpai Viktória, Orosz Melinda, Krémer Sándor, valamint a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, és a fent említett baracktermesztő fia, ifj. Szabó Imre is e falu szülötte.

– Nehezen indult a színésszé válásom. Történelem szakra felvételiztem annak idején Ungvárra. Megengedték, hogy a felvételi tesztet magyarul írjuk, mert többen is voltunk magyarok. Az összes felvételiző közül én lettem a 3-ik, de az idegennyelv-vizsga nem sikerült. Édesapám azt szerette volna, ha tanár leszek, édesanyám pedig, hogy színész. Végül maradt a színészi pálya. A Kijevi Karpenko Karij Színművészeti Főiskolán végeztem a tanulmányaimat. Azóta járjuk a világot. Megfordultunk már Finnországban, Svédországba, Franciaországban, Németországban, számos neves fesztiválon vettünk részt. Az eddigi kedvenc szerepem Hamleté volt, de a Csongor és Tünde Balgája és a Liliomfi Kányaija is közel áll hozzám. Különösebb szerepvágyam nincs. A munkával járó állandó díszletépítésből és pakolásból sokszor már kicsit elegem van. A Magyar Nemzeti Színházban, ahol külön személyek végzik a hasonló munkát, nehezen értették meg, hogy mi nem csak játszunk, hanem magunk készítjük elő a darabjainkhoz a színpadot, kellékeket is. Mai napig is Nagymuzsalyban élek: itt szedtem a barackot, s itt szedem, árulom ma is, ha itthon vagyok. Ez egy családi vállalkozás.

Versek a fogások mellé

Bereczky Zoltán több lakodalmon vett részt vőfélyként.

– Nem tanította ezt énvelem senki. Katonaság után hazajöttem, sokan hívtak lakodalmakba. Akkor kérdezgettem másokat, milyen verseket kell mondani a menyasszony kikérésénél, a búcsúztatásnál, a vacsoránál. Ennek már több mint 60 éve. A lakodalom előtti nap délutánján 6-8 vőfély járt hívogatni. Ezt a verset mondtuk: „E királyi házhoz összegyűlt vendégek,/illő tisztelettel egy kis csendet kérek./Jövetelünk okát elmondom én bőven:/nagy menyegző van itt készülőben./A mi menyasszonyunk/vőlegényünk általam kéreti ezt a tisztelt házat,/legyenek tanúi a nagy mulatságnak./Lakodalmunkra, amely holnap lészen,/felkérjük önöket, hogy legyenek készen.” Hívogatás után a vőfélyek a lakodalmas háznál vacsoráztak. A meghívottak pedig élelmiszereket vittek oda: lisztet, cukrot, vagy épp egy tyúkot.

Ami épp érdekelt

Iváncsik Irén, a Nagymuzsalyi Középiskola tanárnője szívesen kézműveskedik.

– Többek között horgolással, csuhézással, makramézással, kötéssel is foglalkozom. Van ugyan olyan tevékenység, amivel már gyermekkoromban is foglalkoztam, de ezeket nem egy időben kezdtem el űzni. Mindig azt, ami éppen érdekelt. A csuhézással például Tiszapéterfalván, a népzenetáborban ismerkedtem meg. Éppen ezért nincs is állandó kedvencem. Önszorgalomból tanultam meg ezeket a dolgokat, viszont tovább is adom őket. A munkaórák során tanítom a gyerekeket a különböző kézműves technikákra. Nagyon sok tehetséges és ügyes tanítványom van. Igaz, néha vannak olyan dolgok, amik nem sikerülnek nekik annyira. Viszont nagyon igyekeznek! Nagyobb óraszámban két éve tanítok munkát. Az iskolán kívül ez számomra hobbitevékenység. Árusítani nem szoktam a munkáimat, inkább elajándékozom őket.

Koplaló Mátyás és Petőfi Sándor

A 2002. november 14-én született Jakab Dániel egy fiatal, ámde igen tehetséges mesemondó.

– Ötéves koromban szerepeltem először mesemondó versenyen, Sárosorosziban – mesélte a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákja. – Akkor különdíjas lettem. Édesanyámtól hallottam először népmeséket. Szavalóversenyekre is szoktam járni, itthon és Magyarországon is. Ezeken komolyabb művekkel, Ady Endre, Sajó Sándor, Petőfi Sándor, Arany János és Wass Albert verseivel szoktam indulni. Egyformán szeretem a mese- és a versmondást is. De meséket régebb óta tanulok. Egy-egy versenyre úgy készülök fel, hogy anyával kiválasztjuk a mesét, olvasgatjuk, megnézzük rajzfilmen is. A kedvencem a Koplaló Mátyás című magyar népmese. A legutóbbi Sárosoroszi Mesemondó Versenyen ezzel nyertem el az első helyet. Tagja vagyok a Tárogató-csoportnak, amellyel fellépésekre is szoktunk járni.

Hagyományőrzés és történelem

A Nagymuzsalyi Tárogató Hagyományőrző Csoport 3 éve működik. Vezetője Dániel édesanyja, a középiskola történelem- és földrajztanárnője, Jakab Erika. Kezdetben Nagymuzsalyi Hagyományőrző Csoport néven működött. A 10–16 éves tagokkal működő csoport nevébe nemrég bekerült hangszer, a tárogató szimbolikus jelentésű: hangja tiszta, s messzire elhallatszik.

– Ez egy fiatal kezdeményezés – mondta a csoportvezető. – A középiskola bázisán működik. Célja a magyar népszokások, hagyományok megőrzése, illetve a magyar nemzeti ünnepekre, jeles napokra való emlékezés. Egy évente ismétlődő program szerint dolgozunk. A tanévet szüreti mulatsággal kezdjük, amiben van szekerezés, csőszök, kosárvásárlás, szőlőlopás és bál is. Minden régi szüreti hagyományt felelevenítünk, hogy a gyerekek láthassák, hogyan mulattak régen a fiatalok. Van betlehemes játékunk is, amivel már több alkalommal felléptünk kárpátaljai és magyarországi betlehemes találkozókon is, s sok meghívásnak is eleget teszünk. Van Mikulás- és farsangi ünnepségünk is gyerekek számára. A felnőttek részére szervezett farsangi mulatságon is fellép a csoport, s mi készítjük el a kiszebábut. Meg szoktunk emlékezni október 6-ról, október 23-ról, Trianon évfordulójáról is, hiszen nagyon fontos, hogy a gyerekek megismerjék történelmünket. De leginkább a magyar folklórra és a magyar hagyományokra összpontosítunk.

E hagyományaihoz ragaszkodó közösségnek azt kívánjuk, hogy még nagyon sokáig büszkélkedhessen bő terméssel a gyümölcstermesztés és a tehetségek terén egyaránt.

Akinek van kiegészítenivalója Nagymuzsaly múltjához, jelenéhez, hagyományaihoz, értékes tárgyaknak, iratoknak van a birtokában, és azt szívesen megmutatná, jelentkezzen levélben szerkesztőségünknél.

Espán Margaréta