A fajtaválasztás szempontjai hajtatásban

2014. január 9., 08:33 , 678. szám

Most van az összegzés és az új szezonra való felkészülés ideje. Az elmúlt termesztési időszak nem volt egyszerű. Az időjárás ugyan különösebb anomáliát nem produkált, de a termesztéshez szükséges anyagok, a napszám drágulása, a vásárlóképes kereslet csökkenése olyan tényezők, amelyek feltétlenül figyelembe veendők a következő évi munka tervezésekor. Olyan zöldségeket kell termesztenünk, olyan fajtákat kell választanunk, amelyek bírják a szélsőséges időjárást, viszonylag olcsón előállíthatók, amelyek iránt kereslet mutatkozik a piacon és a felvásárlóknál – vagyis amelyek jövedelmezően termeszthetők.

A vetőmag-forgalmazók tömegével kínálják a legkülönfélébb magvakat, érdemes a katalógusokban kutakodni, utánanézni a választéknak. Vegyük hát számba azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a termesztendő fajták kiválasztását!

A paprika

A paprika csodálatos szín- és alakváltozatokban található meg a nagyvilágban. A jó fajtának azonban meg kell felelnie a piaci kereslet szempontjainak.

A kárpátaljai vagy nyugat-ukrajnai piac szereti az úgynevezett magyar paprikát, amelynek fehéres a színe, kúp alakú a formája – tölteni valónak is nevezik az ilyet. Az utóbbi években feljövőben van az úgynevezett blocky típus, jellemzően szintén fehér vagy halványzöld színben. Ezek a típusok a teljes termesztési időben keresettek.

Jól értékesíthetőek a júliustól a piacon több színben is megjelenő kaliforniai típusú paprikák. A bogyók nagyságát, vastag, roppanó húsát, az élénkpiros vagy sárga színét jókora felárral honorálja a vásárló.

A nyár második felében jól eladható a paradicsom- és az almapaprika is. A csípős fajták közül a sötétzöld, kb. 15 cm hosszú, 2-2,5 cm széles méregerős paprika a keresett.

A fentebb említett fajták jellemzően hibridek, a továbbra is bizonyos keresletnek örvendő Podarok Moldovi jellegű tájfajták az alacsony termésátlag, a nyári elaprósodás miatt lassan kikopnak a termesztésből. A tőlünk nyugatabbra vagy délebre fekvő országokban nagy népszerűségnek örvendő kápia paprikák ugyanakkor a folyamatos próbálkozások ellenére nálunk még nem hódították meg a háziasszonyokat.

Foglaljuk össze a piaci igényeket: a közkedvelt fajták az év megszokott időszakában legyenek nagy tömegben, választékban, megfizethető áron folyamatosan elérhetőek.

A termesztés során, a fajta kiválasztásánál persze megjelennek a termesztő szempontjai is; a jó paprikafajta ezek szerint:

1. „illik” a termesztő­be­rendezéshez, a termesztési módhoz. (A növény magasságának, növekedési erélyének meg kell felelnie a fóliasátor méreteinek. Ebből következik, hogy egy nagy növekedési erélyű, gyorsan magasra növő 2-2,5m-es paprikafajta nem való alacsony belmagasságú létesítménybe, mert hamar kinövi azt. Ilyen helyre válasszunk inkább gyenge növekedési erélyű fajtát, amely akár determinált (nem folytonnövő) paprika is lehet. Természetesen a fentiek a metszett, felkötözött állományra igazak, a kordonos állomány esetén más szempontok az irányadóak.);

2. jól köt, tavasszal és a nyári forróságban is. (Ha hosszú kultúrában – esetleg fűtve – termesztünk paprikát, akkor tudnunk kell, hogy egyes fajták a tavaszi fényszegény időszakban rosszul kötnek, a virágot, az apró terméskezdeményeket elrúgják. Ez a jelenség inkább a fehérhúsú paprikára jellemző. Persze hideghajtatásban, valamilyen elővetemény után kiültetve, április közepe után ez a jelenség a paprikánál már nem tapasztalható. A nyári forróságban viszont, amikor a napi maximum hőmérséklet 30oC fölött van, szintén gyakran előfordul, hogy a virágok nem termékenyülnek meg kellőképen. Az ilyen apró, csökött termésben a magszám alacsony vagy teljesen hiányzik. A jelenség oka a sátorban a 32oC-ot meghaladó hőmérséklet mellett a légköri aszály, vagyis az alacsony páratartalom. Ugyanakkor vannak fajták, amelyek az extrém körülmények között is jól termékenyülnek és elfogadható nagyságú bogyóméretet – és így termésátlagot is – produkálnak.);

3. viszonylag kevés zöldmunkát igényel. (A kötözött paprikanövényt amellett, hogy 1-2-3 szálra, madzagra felvezetjük, rendszeresen – 10-15 naponta – két levél után vissza kell csípni. Nyilvánvaló, hogy ez képzett munkaerőt, vagyis munkaidőt és pénzt igényel. Ha ezek csak korlátozottan állnak rendelkezésünkre, akkor inkább válasszunk úgynevezett egyensúlyi fajtát, amelynek a kacsképzése viszonylag gyenge.);

4. nem lilul a paprikabogyó.(Hideg tavaszon, vagy akár hideg júniusban is előfordul, hogy a paprikabogyón lila csíkok jelennek meg. Ettől a paprikahús íze nem változik, de a bogyó piaci értéke csökken, így nehezen értékesíthető. Ez a tünet szintén a világos, fehérhúsú paprikára jellemző. A jelenség oka, hogy a hideg miatt a foszfor felvételében zavar támad. Ha kimelegszik az idő, a jelenség a többi bogyón már nem tapasztalható. Védekezni az optimális hőmérséklet tartásával, megfelelő foszforellátással és – mivel a jelenség fajtafüggő is – megfelelő fajtaválasztással lehet.);

5. nem érzékeny a kalciumhiányra. (A fehérhúsú paprikák termesztőinél évről évre előfordul, hogy a növekvő bogyó csúcsa környékén barna folt, a szövet elhalása tapasztalható. Leginkább az első, így a legdrágább bogyóknál jelentkezik ez a tünet. Az ok: relatív kalciumhiány. A kalcium ugyanis nehezen mozog a növényben, így ahhoz, hogy eljusson a fejlődő bogyóba, fejlett gyökérrendszer, optimális hőmérséklet és vízellátás, valamint páratartalom szükséges). (Folytatjuk)

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója