Mit tehetünk a narkóssal?

„Szomszédunk fia minden jel szerint kábítószerfüggő. Állítólag meggyűlt már a baja a rendőrséggel is, a legrosszabb azonban az, hogy gyakorta mutatkozik különféle tudatmódosító szerek befolyása alatt az utcán, s gyermekeink is látják ebben az állapotában. Megkérdeztük a körzeti rendőrt, mit tehetnénk ez ellen, ő azonban azt mondta, hogy meg van kötve a keze, amíg az illető nem vét a törvények ellen, nem követ el valamilyen konkrét bűncselekményt, esetleg nem nyer bizonyítást, hogy kábítószer befolyása alatt áll. Valóban nem tehetünk semmit? Nem lehetne például beutalni kényszerkezelésre?”

– Bár nem ismerve a részleteket nehéz konkrét tanácsot adni ilyen esetben, annyit megkockáztathatunk, hogy a körzeti rendőrnek nem feltétlenül kell megvárnia, amíg súlyos törvénysértés vagy bűncselekmény történik. Ha a szóban forgó személy viselkedése ezt indokolttá teszi, igenis van lehetősége az intézkedésre.

Ukrajna Büntetőtörvénykönyve (BTK) 316. paragrafusa például a kábítószerek törvénytelen publikus használatát négy évig terjedő szabadságkorlátozással vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Ugyancsak szigorú büntetés jár a kábítószerek jogellenes beszerzéséért, birtoklásáért és terjesztéséért (lásd a BTK 311. paragrafusát!).

A jogszabályok értelmében a szemtanúk vallomása és a kábítószeres befolyásoltság látható jegyei mellett a kábítószer-fogyasztás tényét orvosi vizsgálatnak is alá kell támasztania – lásd Ukrajna törvénye a kábítószerek, pszichotróp anyagok és prekurzorok törvénytelen forgalma elleni fellépéssel összefüggő intézkedésekről 12. paragrafusát! Ezért célszerű például akkor riasztani a rendőrséget, amikor a kábítószer-fogyasztással gyanúsított személyt nyilvános helyen olyan állapotban látjuk, ami arra utalhat, hogy narkotikum befolyása alatt áll. Ilyenkor a rendőrnek hivatalból meg kell indítania az eljárást az ügyben, többek között kezdeményezni a gyanúsított orvosi vizsgálatát. Lehetőség szerint figyeljen oda, hogy az esetről a rendőrség munkatársai a helyszínen jegyzőkönyvet vegyenek fel.

Amennyiben úgy érzi, hogy a körzeti rendőr valamilyen oknál fogva vonakodik intézkedni a jelzései nyomán, jogában áll panaszt tenni ellene a közvetlen felettesénél, amihez fel kell keresnie a milícia helyileg illetékes járási vagy városi főosztályát. A panaszt célszerű írásban benyújtani, hogy „nyoma maradjon” a rendőrségen az ügynek, azaz az illetékesek kénytelenek legyenek valamilyen intézkedést foganatosítani, legalább egy válaszlevélre méltatni önt.

A kényszerkezelés elrendelésének szigorú feltételei vannak. A hatóságok általában csak végső esetben folyamodnak ehhez a megoldáshoz, ha minden egyéb lehetőséget kimerítettek már. Bírói döntés alapján akkor rendelhető el ez az intézkedés, ha a kábítószerfüggőnek nyilvánított személy elutasítja az önkéntes kezelést, vagy a kezelést követően orvosi rendelés nélkül ismét kábítószert fogyaszt, vagy veszélyes viselkedése miatt közeli hozzátartozói, esetleg más érintett polgárok ezt kezdeményezik a rendőrségen vagy az ügyészségen (lásd az említett törvény 16. paragrafusát!). Ilyenkor a bíróság legfeljebb egy év kényszerkezelést rendelhet el valamelyik erre szakosodott egészségügyi-nevelő intézményben. Ugyanakkor nem utalhatók kényszerkezelésre a súlyos mentális zavarban vagy egyéb olyan súlyos betegségben szenvedők, amely betegségek akadályozhatják az egészségügyi-nevelő intézményben történő elhelyezésüket. Ezen kívül az I. és II. kategóriás rokkantak, a terhes nők és kisgyermekes anyák, valamint a 60 évesnél idősebb férfiak és az 55 évesnél idősebb nők esetében sem alkalmazható ez az intézkedés.