Tortába zárt művészet

Naponta 18 is készülhet

Ahogy a pezsgő, a zene és a jó hangulat, úgy a különböző cukrászati remekek is hozzátartoznak ma már jeles eseményeink megünnepléséhez. A cukrásztudomány a kezdeti, egyszerű kalácsok és torták óta nagyon sokat fejlődött, s egy-egy édesség ma már nemcsak finom, hanem ránézve különleges formájára, díszítésére, az ember szinte sajnálja megenni. A beregszászi Demcsák Katalin is ilyen tortaremekek készítésével foglalkozik. Munkái nem mindennapi kézügyességről, tehetségről, és persze jókora türelemről tanúskodnak.

– Ilyen szinten errefelé nem igazán van lehetőség elsajátítani a cukrászmesterséget. Ön hol tanult?

– Talán hihetetlenül hangzik, de magamtól tanultam meg. Mindenre egyedül, a saját káromon-bajomon jöttem rá. Jártam ugyan Beregszászban szakiskolába, de ott az égvilágon semmit nem tanultam. Így hát szó szerint leültem az asztalhoz, és addig próbálgattam a tortakészítést, díszítést, ameddig úgy nem gondoltam, hogy most már jó. Két évvel ezelőtt Földi Lenkénél voltam tanulni, aki egy erdélyi származású, Magyarországon élő, elismert cukrászmester. Hozzá a cukorrózsa és az orchidea készítésének megtanulása miatt mentem el. És szerettem volna olyan dolgokat is elsajátítani tőle, amelyek könnyebbé tehették a munkámat.

– Ebben a szakmában különösen fontosak a jó alapanyagok. Ezeket honnan szerzi be?

– A cukrászszakma igen költséges dolog. Drágák az eszközök és az alapanyagok is. Én Pécsen vettem az eszközeimet, és az alapanyagokat már sok éve szintén Magyarországról hozom, mert itt nem találok olyat, amilyen kell. Itthon csak a cukrot, a tejet és a vajat vásárolom. Abból is csak a legjobbat, mert a minőségi munkához elengedhetetlen a minőségi alapanyag. Számomra az lenne a legnagyobb pofon, ha azt mondanák, hogy a tortám nem volt finom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ez megtörténjen.

– Hogy kezd neki a munkának?

– Fontos tudni, hogy a torták mindig azon a napon készülnek, amikorra megrendelik őket. A díszítést, a figurákat például, ha sok a rendelés, el szoktam készíteni egy-két nappal előtte. Vannak ugyan különböző formáim, de nem mindenhez. Ilyenkor faragni szoktam a tortalapokat, vagy összekombinálom más formákkal készítettekkel. Ha faragni kell, akkor előbb papírra lerajzolom, megtervezem a formát. A háromdimenziósokat viszont nem tudom megrajzolni, így azokat szemre faragom. Gyakorlás kérdése ez.

– Megesik az is, hogy elront valamit?

– Ajjaj! Persze. De ha valami nem sikerül jól, akkor újrakezdem az egészet. Én cukrászszemmel akkor is látom, hogy valami nem úgy sikerült, mint kellett volna, ha a megrendelőnek nem is tűnik fel. De én soha nem adok ki úgy munkát a kezem alól, hogy „jó lesz az így is”. Ezt a hozzáállást nagyon nem szeretem. Minden legyen olyan, amilyennek tényleg lennie kell.

– Hogy történik egy-egy megrendelés?

– Azt szeretem leginkább, ha a megrendelő konkrét kéréssel jön. Ha nem, választhatnak a katalógusomból vagy internetről is. Nagyon kevés olyan dolog van, amit ne tudnék elkészíteni. Leginkább pedig azt szeretem, ha olyan dolgot kérnek, amit még nem készítettem soha. Mindig rettegek egy-egy új torta készítésénél, de eddig minden sikerült. Az elmúlt több mint 10 év során egyetlen egy alkalommal történt meg, hogy nem tetszett a megrendelőnek, amit készítettem. Ismerőseim gyakran rám bízzák a döntést. Nem tudom megmagyarázni, hogyan, de valahogy tudom, hogy neki vagy épp a gyermekének mi tetszene. Megtörtént már az is, hogy nem azt készítettem el egy ismerős gyereke számára, amit az anyuka kért. Neki nagyon nem tetszett, a gyereknek viszont igen. A gyerek- és virágos tortákat szeretem leginkább készíteni, mert azok nagyon színesek. Nálunk nagyon elterjedt, hogy sok minden kell a tortákra. Jómagam inkább az egyszerűeket kedvelem. De alkalmazkodom az igényekhez.

– Mik a leggyakoribb megrendelései?

–Tavaly átlagban minden napra jutott egy torta. Volt olyan nap, amikor 18, de olyan is, amikor egy sem. Ami megtetszik az embereknek, azt rendelik is sokan. Hiába próbálom rábeszélni a megrendelőket, főleg esküvői torták esetében, hogy valami egyedit csináljunk.

– S mi volt az eddigi legnagyobb munkája?

– Egy negyven kilós torta. Idén pedig egy 500 személyes esküvői tortára van megrendelésem. Az szerintem 50 kilót is nyomni fog. Kihívás lesz számomra ez az év.

– A torta méretén kívül mihez kell sok munka, sok idő?

– Az összerakáshoz és a díszítéshez. Egy egyszerűbb tortát két óra alatt elkészítek. Ahhoz segítség sem kell. De a nagyoknál a lányom besegít.

– Gyakran előfordul, hogy utánozzák, vagy sajátjukként tüntetik fel közösségi oldalakon valamelyik Ön által készített édesség képét?

– Már szinte mindegyik neten megosztott munkámat lemásolták. Én is szoktam internetről meríteni ötleteket, ez igaz, de ugyanezt megtehetné más is, ahelyett, hogy teljesen lemásolja az én munkámat. De ezentúl olyanokat készítek majd, hogy le a kalappal az előtt, aki lemásolja.

E. R.