Egy nemzetközi közvetítési kísérlet kudarca
Miután Kijevben szaporodtak az utcai harcok áldozatai, végre Európa is határozottabb fellépésre szánta el magát. Múlt csütörtökön a Radosław Sikorski lengyel, Frank-Walter Steinmeier német és Laurent Fabius francia külügyminiszterek alkotta Európai Unió-s trojka Kijevbe utazott, hogy közvetítsen a hatalom és ellenzéke között. Viktor Janukovics elnök kérésére a tárgyalásokba bekapcsolódott Vlagyimir Lukin, az orosz elnök különmegbízottja is.
A diplomaták az ukrán fővárosban felváltva tárgyaltak az államfővel, valamint az ellenzék vezetőivel egy, minden fél számára elfogadható rendezési terv elfogadásának reményében. A kiszivárgott hírek szerint hajnalra sikerült is kidolgozni a megállapodást, s vélhetően ennek volt betudható, hogy a városban alábbhagytak a csatározások, viszonylag békésen telt a pénteki nap.
Délelőtt közzétették az ukrán államfőnek az éjszakai megállapodás feltételeit tükröző nyilatkozatát, amellyel Viktor Janukovics tulajdonképpen elismerte a vereségét.
„Bejelentem, hogy előrehozott elnökválasztás kiírását kezdeményezem” – állt egyebek mellett a dokumentumban. „Ugyancsak kezdeményezem a 2004. évi Alkotmányhoz való visszatérést a jogköröknek a parlamentáris köztársaság irányában való újraosztásával” – tette hozzá Janukovics. Az államfő ezenkívül a „nemzeti bizalom kormányának” vagyis a nemzeti egységkormánynak a megalakítására szólított fel.
Az ellenzéki pártoknak is időre volt szükségük a tető alá hozott „békemegállapodás” elfogadtatásához parlamenti frakcióikkal, s nem volt egyszerű meggyőzni a Majdan védőit sem a megállapodás szükségességéről. A téren jelenlévő radikális szervezetek nem is adták be a derekukat, s kitartottak amellett, hogy Janukovicsnak azonnal távoznia kell posztjáról, így végül csupán a Majdan Tanácsának az áldását kapták meg az ellenzéki vezetők, azt is csak azzal a feltétellel, hogy a létrehozandó egységkormánynak nem lehet tagja a belügyminiszter, Vitalij Zaharcsenko, és Viktor Psonka legfőbb ügyész sem maradhat posztján.
Délután lett, mire bejelentették, hogy Viktor Janukovics elnök és az ellenzék részéről Arszenyij Jacenyuk (Batykivscsina), Vitalij Klicsko (Udar) és Oleh Tyahnibok (Szvoboda) ellátták kézjegyükkel a rendezési tervet, melyet a lengyel és a német külügyminiszter, valamint a francia kormány képviselője hitelesített. Az orosz különmegbízott nem volt jelen az aláírási ceremónián, állítólag azért, mert nem sikerült rávenni, hogy aláírja a dokumentumot.
A megállapodás értelmében egy speciális törvénnyel, melyet 48 órán belül kellett volna elfogadnia a parlamentnek, az ország visszatér a 2004-es alkotmányhoz, majd tíz napon belül megalakítják a nemzeti egységkormányt. Ezzel párhuzamosan zajlott volna az alkotmányreform, melynek célja az elnök, a kormány és a parlament hatásköreinek egyensúlyba hozása. Az elnökválasztást mindjárt az új alkotmány elfogadása után, de legkésőbb decemberben rendezték volna.
Az egyezség azonban alig néhány órát élt meg. A Legfelsőbb Tanács még aznap este kétharmados többséggel megszavazta a 2004. évi alkotmányhoz való visszatérést kimondó törvényt. Emellett a képviselők egy külön jogszabállyal megtiltották a kormányellenes tüntetések résztvevőinek üldözését. Később a Rada felmentette tisztéből Vitalij Zaharcsenko megbízott belügyminisztert. Az indoklás: az alkotmánynak emberek halálát és sérülését okozó megsértése. A továbbiakban – vélhetően ugyancsak az „utca” nyomására – hatályon kívül helyezte a parlament azokat a jogszabályokat, amelyek alapján Julija Timosenko volt miniszterelnököt letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Ezenkívül közölték, hogy benyújtották a Legfelsőbb Tanácsban a Viktor Janukovics elnök közjogi felelősségre vonását kezdeményező törvénytervezetet.
Másnap, azaz szombaton délelőtt a lemondását benyújtó Volodimir Ribak helyett a képviselők Olekszandr Turcsinovot, az ellenzéki Batykivscsina párt frakciójának tagját választották meg házelnöknek. Majd, miután úgy ítélték meg, hogy a fővárosból távozott, ismeretlen helyen tartózkodó Viktor Janukovics elnök nem írja alá a 2004-es alkotmányhoz való visszatérésre vonatkozó jogszabályt, a parlament egy külön törvényben rendelkezett annak életbe léptetéséről, amivel tulajdonképpen felrúgta az előző napi megállapodást.
A törvényhozás egyúttal Arszen Avakovot, a Batykivscsina képviselőjét bízta meg a belügyminisztérium felügyeletével, illetve megszavazta a Viktor Psonka legfőbb ügyész azonnali távozását jelentő bizalmatlansági indítványt. Ezek a határozatok bizonyos értelemben szintén a rendezési terv felrúgását jelentették, hiszen a parlament hozzálátott, hogy a végrehajtó hatalmat a saját kezébe vonja, miáltal lehetetlenné és időszerűtlenné vált a rendezési tervben szereplő, a törvényes formákat inkább betartó, majd egy évre elhúzódó hatalomátadás.
Az események ily módon néhány óra leforgása alatt meghaladták a hatalom és az ellenzék között létrejött megállapodást. Némi túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy még mielőtt a nemzetközi közvetítők gépe Varsóban, Berlinben és Párizsban földet ért volna, kísérletük az ukrajnai válság rendezésére kudarcot vallott. Ettől persze még minden ment tovább a maga útján.
(pravda.com.ua/zn.ua/Kárpátalja.ma/Kárpátalja)
