Lesz-e cirkusz a KMKSZ közgyűlésén?

2014. március 27., 08:11 , 689. szám

Az utóbbi hetek gyűlései alkalmával – többnyire utánuk – tettek fel nekem a címben szereplőhöz hasonló kérdéseket. Ami alatt azt értették, hogy elindul-e valaki Velem szemben az elnöki címért, amelynek következtében mozgalmas jelenetekre kerülhet sor.

Tizennyolc éve vagyok elnök, vagyis 1996 óta háromévente újraválasztottak. Utoljára az említett első elnökségem előtt volt konkurensem Vári Fábián László személyében. Akkor mindenki tudta, hogy lesz egy ilyen megmérettetés, amire a két jelölt tábora készült. A gyűlés rendben, civilizáltan zajlott le, az eredményt nem vitatta senki.

Hat évvel ezelőtt volt cirkusz, de megmérettetés nem, mert a kihívóm visszalépett, miután bejelentette indulását. Bakancsos Lászlóról lehetett tudni, hogy valami ilyesmire készül. Azt is, hogy Gajdosék egy új futballklub elnökségét húzták el az orra előtt mézesmadzagként. Úgy látszik, a KMKSZ-közgyűlésen nyújtott teljesítményét nem találták elégségesnek, mert a beígért tisztséget nem kapta meg. Szerepelhet viszont a zöld KISZó választási számaiban – olyankor mocskolhatja a szervezetet, amelyet elárult.

Az utóbbi hónapokban az előző évekhez képest nem változtam semmit. Aki úgy gondolja, hogy alkalmatlanná váltam a Szövetség irányítására, az így kellett, hogy vélekedjen már hónapokkal ezelőtt is. Tehát megtehette volna, hogy kiáll és elmondja érveit a KMKSZ alap- és középszintű gyűlésein, amelyekkel bizonyítja, hogy irányvonalam bajt hoz a Szövetségre, az általa ajánlott új célok, módszerek pedig jobbak, szebbek, hatékonyabbak.

Ez nem történt meg. Klasszikus párbaj már nem lehet, de Bakancsos-féle cirkusz még igen, mert azért folyik áskálódás.

Most sorra veszek pár ürügyet, amelyre hivatkozva támadnak. Némelyik igen erőltetett, akár humorosnak is tekinthető, mások mögött viszont ott rejtőznek az igazi mozgatórugók.

„Nem az elnöknek van szervezete, hanem a szervezetnek elnöke”. Mintha olyan könnyű lenne elválasztani Klicskót az Udartól, Timosenkót a Bjuttól vagy éppen Orbán Viktort a Fidesztől. Esetleg mondjon valaki egy erős befolyásos pártot, amelynek nem jól felismerhető, karakteres elnöke van. Talán nem véletlen, hogy a megjegyezhetetlen elnökök leginkább ismeretlen pártokhoz tartoznak. Ilyen szervezetet akarnak csinálni a KMKSZ-ből is.

Mulasztásomul róják fel, hogy a KMKSZ-nek nincs ifjúsági szervezete, ami által átengedtem a ifjúságot a Jobbik befolyásának. Jelentem, a KMKSZ-nek van ifjúsági szervezete, az sokáig élénk tevékenységet fejtett ki Mester András vezetése alatt. Ifjúsági vezetőnk azóta polgármester lett, szervezete azonban nem ad életjelet. Higgyék el, nem utasítottam el senkit, aki azzal az ajánlattal kopogtatott nálunk, hogy újjászervezné az ISZ-t. Arról is biztosíthatok mindenkit, hogy a KMKSZ nyugdíjas szervezetének alapítóit sem zavartam el. Úgy általában senkit sem lomboztam le, aki a KMKSZ égisze alatt akarta volna megszervezni az egyik társadalmi réteget.

Nem fordítunk kellő figyelmet a gazdaságra. Jelentem, szerződéses viszonyban állunk egy vállalkozói szervezettel, valamint létrehoztunk egy a mezőgazdasággal foglalkozó alapítványt. Az viszont igaz, hogy még nem tudtam elérni, hogy Ukrajnában megszűnjön a korrupt vállalkozásellenes jogi-intézményi közeg.

Rosszul működnek a KMKSZ-irodák. El kell ismerni: egy iroda működésén mindig van mit tökéletesíteni, az mindig lehet még szervezettebb, az ügyintézés még gyorsabb, a viselkedés az ügyfelekkel még udvariasabb. Ha azonban az ukrán állami hivatalokkal: útlevélosztály, földhivatal stb. hasonlítjuk össze, akkor nincs oka szégyenkezni a szervezetnek, hiszen ugyanabból az emberanyagból építkezve mutatunk egy fokozattal civilizáltabb működést.

Miattam nem valósul meg a magyarság egysége, mert taszítom az UMDSZ egészséges elemeit, akik most már jönnének. Az UMDSZ-es brigádnak nem Gajdos az egyetlen brigantija. Elég csak végiggondolni, hogyan is nézne ki a nagy KMKSZ–UMDSZ összeborulás.

Ennek mindkét formáját kipróbáltuk már. Az első esetben, ahogy 1994-ig volt, a KMKSZ elnökségébe újra beülnének a trükkös fiúk. A KMKSZ elnökségének 7 tagja (nélkülem) mellé bekerül Péter Csaba, Kincs Gábor, Medvigy István, Kőszeghy Ele­mér, Rezes Károly, Babják Zoltán, Knobloch György.

A másik esetben ugyanez lenne a felállás, csak a két szervezet koordinációs bizottságának hívnák a testületet, amilyennel 2005–2006-ban kísérleteztünk.

Mindkét alkalommal bebizonyosodott: ezeknek az embereknek nincs becsületük, nincs szavuk, a legkisebb haszon vagy külső nyomás elég, hogy felrúgják a megállapodásokat.

Ha valaki jót akar a magyarságnak, az nem köti az UMDSZ-es gyászhuszárok erkölcsi érzékéhez és intellektusához az igazán fontos kérdések eldöntését.

A magyarellenes ukrán maffiahatalom célja mindig is a KMKSZ kiiktatása volt. Ennek egy különösen kegyetlen módja egy etruszk király kivégzési módszere, ami még a rómaiakat is megdöbbentette. Egy hullával kötöztek össze valakit szorosan, aztán együtt rohadtak meg. A KMKSZ-t összekötni az UMDSZ-szel és ezáltal megrohasztani – ennek én állok útjában.

Nem vagyok jóban bizonyos magyarországi kormányzati tisztségviselőkkel, és ez milyen veszélyes. Nagy újság. Az elmúlt 25 évben mindig akadtak magyarországi csinovnyikok, akik dróton rángatott bábut akartak csinálni a KMKSZ-ből, magukat meg mindenható bábjátékosoknak tekintették. Némelyek ezt nyilvánosan is felvállalták, mások csak szűkebb körben tették egyértelművé felfogásukat.

A nyíltak között fel lehet sorolni Igyártó Istvánt, a HTMH első kárpátaljaügyi főtanácsosát, mozgalmi nevén: a Csapost, Monori Istvánt, az első ungvári főkonzult, Páldi Andrást, az első kijevi nagykövetet, Tóth Lórántot, egy másik nagykövetet, vagy a szocialista kormány utolsó kárpátaljaügyi osztályvezetőjét, Zilahi Lászlót. Ezekkel nekem mint a KMKSZ tisztségviselőjének, a szélesebb nyilvánosság előtt is volt konfliktusom, amikor visszautasítottam a szervezet ügyeibe való beavatkozásukat.

Mindezek közül Páldi a Népszabadság hasábjain fejtette ki a KMKSZ-ellenes álláspontja lényegét. Eszerint a vereckei emlékmű felépítéséhez való ragaszkodással veszélyeztetjük az ukrán–magyar viszonyt. Ezért kell a magyar ügyet túl komolyan vevő KMKSZ-t mint akadályt eltüntetni.

Verecke helyett említhetnénk a Rákóczi-főiskolát, a Tiszamelléki járást, a magyar tankerületet, magyar választókörzetet, bármit, ami a Kárpátaljai magyarságnak járna, de az ukránok nem akarják megadni.

Ez a magyarázata, hogy a magyarországi politikum nemzetellenes része miért akarja a KMKSZ-t UMDSZ-esíteni. Egyúttal annak is, miért kell a jobboldali kormányok idején ezeknek a figuráknak a háttérből intrikálni.

Azoknak a listája, akik ugyancsak kormányzó – benszülött viszonyban gondolták kezelni szervezetünket, jóval hosszabb.

Nem titok, most is vannak, akik beavatkoznak a KMKSZ belügyeibe, és emiatt összeütközésbe kerültek velem. Mivel azonban a KMKSZ a jelenlegi kormány stratégiai partnerének számít, nyilvánosan nem vállalják fel, amit egyébként nyíltan vallanak.

Ezeknek útjában állok és megpróbálhatnak a helyemre egy bábut ültetni. Ha rászánják magukat, hogy a nyilvánosság elé álljanak, akkor lesz cirkusz a KMKSZ-közgyűlésen.

Kovács Miklós,
a KMKSZ elnöke