Háborús relikviák a Beregvidéki Múzeumban

Bomba a vályogházból

2014. április 10., 08:03 , 691. szám

A Beregszászban 2002. március 30-án megnyílt Beregvidéki Múzeum Sepa János múzeumigazgató munkája révén igen érdekes hadtörténeti részleggel dicsekedhet: ennek legújabb darabja egy második világháborús szovjet légibomba, mely – az eltávolított gyújtó- és robbaszószerkezetet leszámítva – teljesen ép, és a tárlat többi darabja között várja az érdeklődőket.

Természetesen nem a bomba az egyedüli látványosság. Sepa János felhívja a figyelmet arra, hogy a részleg az elmúlt évszázadok haditechnikai fejlődését szemlélteti: több különösen értékes tárgy is megtalálható itt. A legrégibbek közé tartoznak azok a kőből faragott golyók, melyek Beregszász urbanisztikai munkálatai közben kerültek elő. Maguk a golyók az első tüzérségek lőszereként szolgáltak: először parittya, majd a későbbiekben ágyú segítségével lőtték őket az ellenségre.

Érdekes az úgynevezett gyermekkard is, mely a huszárság által használt szúrófegyvernél tízszer kisebb méretű. Sepa János magyarázatában elmondja, hogy a kis fegyvert ténylegesen gyermekek számára készítették, ám nem harci alkalmazásra, hanem a családi tradíciókat büszkén hirdető viselet részeként. „Azok a 6–8 éves gyerekek kaptak ilyeneket, akiknek az apja vagy a nagyapja huszárként szolgált” – mondja az igazgató, hozzátéve, hogy a kicsiny kardon kívül a gyerekeknek édesapjuk vagy nagyapjuk huszár egyenruháját is elkészítették, melyet bizonyos korig viselniük kellett.

1938-ban az I. bécsi döntés eredményeként Beregszász visszakerült az anyaországhoz, s a Honvédség bevonulásának napjától 1944 őszéig állandó helyőrség tartózkodott a városban. Ezekre az időkre emlékezteti a szemlélőt az 1940–42 között Beregszászban szolgált tisztek számára emlékként készített ezüst cigarettatárca-sorozat egy darabja. A tárca igen értékes és egyedi díszítésű: belevésték az említett időszakban itt szolgált tisztek kézírásos monogramját, valamint – a történelmi Magyarország vésett térképén belül – az 1938–41 között visszacsatolt területeket is.

Hasonlóan ritka és egyedi darab egy első látásra rúgós zsebkésnek tűnő penge, melyről kiderül, hogy az egy ún. érvágó kés. „Ezt a kést akkor alkalmazták, ha görcsöt kapott a huszár lova – tájékoztat Sepa János –, ekkor a katona ezzel a speciális pengével az állat nyakán eret vágott. Előfordulhatott olyan eset is, hogy a lovas az egységétől elszakadva, nélkülözések közepette volt kénytelen használni a kést: ekkor a ló nyakát megvágva, megitta az állat vérét, így jutva táplálékhoz.”

Érdekesek az első és a második világháborúból fennmaradt, veretes hüvelyvázák, melyeket a lövészárokban szolgáló katonák készítettek családjuk vagy bajtársaik számára emléktárgyként. A kilőtt ágyúlövedék hüvelyét először teleöntötték ólommal, majd különböző motívumokkal verték ki.

Megborzongatják a látogatót az I. és II. világháború közelharcaiban alkalmazott magyar, cseh, német és orosz szuronyok. Ezek közül különösen érdekes az orosz hadsereg I. világháborúban alkalmazott úgynevezett háromélű szuronya, mely különösen veszélyes volt az ellenség katonájára nézve. Sepa János elmondja, hogy a szurony által okozott roncsolás olyan hatalmas mértékű volt, hogy az így szerzett sebekbe a legtöbb sebesült belehalt. Bizonyára ennek hatására, de az I. világégés szörnyűségeit követően a békére vágyó világ államaiban betiltották ennek a szuronytípusnak a használatát.

A kollekció legújabb darabja pedig azon 1944-ből származó szovjet légibomba, melyet Sepa János nemrég két beregszászi fiatalembertől vásárolt meg. A szovjet hadsereg „ajándéka” 1944. október 9-én, Beregszász kisállomásának bombázásakor hullott alá az égből. A bombázás nemcsak a stratégiai célpontként megjelölt állomást, hanem a környező lakóépületeket is érintette. Így pl. azt a vályogházat is, melyben a fiatalemberek nagyszülei éltek. A bomba befúródott a vályogba, és szinte kifogástalan állapotban megmaradt az utókornak. A család nem is tudta, hogy bomba van a házukban: ez csupán a ház bontási munkálataikor derült ki. Az egyik munkás korábban katonatiszt volt, ismerte a szerkezet működését, így hatástalanította azt. Sepa János örömmel vásárolta meg a relikviát: ezenkívül még egy kisebb légibombája van a múzeumnak. A Beregvidéki Múzeum igazgatója jelenleg szakértőt keres, hogy beazonosítsa a bomba típusát, illetve annak gyártási helyszínét: a kérdésben a látogatók véleményére is komolyan számít.

F.Zs.