Múltunk őrzése – jövőnk záloga
Emléktábla-avatás és emlékkonferencia Verbőcön
Kárpátalja megannyi, magyarlakta települése őriz olyan történelmi emlékeket, melyekre méltán lehetnek büszkék mind az adott városok, falvak magyar közösségei, mind egész nemzetrészünk. Az adott helységek KMKSZ-alapszervezeteinek pedig szent kötelességük a települések múltjának őrzése, hiszen történelmünk fényes eseményeiből, az adott városokban, falvakban született vagy életük jelentős részét ott leélt fontos személyiségek mindnyájunkat gazdagító életéből erőt meríthetünk a megmaradásért vívott politikai küzdelmünkhöz. Az adott eseményekről, kimagasló személyiségekről való megemlékezésekkel újra és újra szívünkbe véssük: ez a mi földünk, mi itt vagyunk otthon…
A KMKSZ Verbőci Alapszervezete, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete, Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezésében, a Verbőci Katolikus Egyházközség támogatása mellett, 2014. május 18-án emléktábla-avatással és nagyszabású történelmi emlékkonferenciával emlékeztek meg az ugocsai község legnagyobb szülöttéről, Werbőczy István kimagasló magyar jogtudósról, királyi ítélőmesterről, diplomatáról, nádorról és 500 éve, 1514-ben befejezett nagy művéről, a Tripartitumról (Hármaskönyvről), mely három évszázadra a magyar jog alapjává vált.
A rendezvénysorozat nyitányaként ökumenikus istentiszteletre került sor a helybeli görög- és római katolikus templomban, melyen Bán Jónás atya, a nagyszőlősi római katolikus plébános hirdetett igét Szent János apostol Evangéliuma alapján, arra emlékeztetve a híveket, hogy Krisztus az az út, melyen haladva – és Jézus tanításait szívünkbe vésve – eljuthatunk Istenhez. Majd Csirpák József salánki és verbőci görögkatolikus parochus szólt a gyülekezethez…
A szentliturgiát követően került sor a templom falán elhelyezett Werbőczy-emléktábla leleplezésére. Miután a Verbőci Művészeti Iskola énekkarának tolmácsolásában elhangzott az ukrán és a magyar Himnusz, Gál Lilla, a KMKSZ Verbőci Alapszervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, köztük Szalipszki Endre ungvári magyar vezető konzult, Dudar Fanni ungvári magyar konzult, Mányi István beregszászi magyar konzult, Füzesi Oszkár Lászlót, a Magyar Külügyminisztérium Tudománypolitikai és Kulturális Főosztályának főosztályvezetőjét, dr. Hamza Gábor magyar jogtudóst, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, dr. Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettesét, Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, Kudlotyák Krisztinát, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnökét, Aranyosi Miklóst, a Rákóczi-főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnökét, Oleh Ljubimovot, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökét, Virág Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének és a KMKSZ Tiszapéterfalvai Alapszervezetének elnökét, Simon Györgyit, a Nagyszőlősi Járási Tanügyi Osztály vezetőjének helyettesét, Bán József nagyszőlősi római katolikus plébánost, Csirpák József salánki és verbőci görögkatolikus parochust, Seres Jánost, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye esperesét, tivadarfalvai lelkészt, Molnár Zsolt verbőci református lelkészt, valamint Vaskeba Katalint, a Nagyszőlősi Járási Központosított Könyvtár igazgatóját.
A köszöntések után Füzesi Oszkár László lépett a megjelentek elé, kifejtve: magyarként itthon érzi magát ezen az ugocsai településen, mely az egységes magyar nemzet jogi bölcsője, hisz’ itt született meg Werbőczy István, a magyar törvények első rendszerezője, akinek Tripartituma nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a török hódítás nyomán a XVI. században három részre szakadt Magyar Királyság határok által elválasztott nemesei megőrizzék együvé tartozásuk tudatát.
Dr. Brenzovics László felidézte a több egyetemet végzett, sok nyelven beszélő, nagy tudású egykori jogász és politikus alakját, aki törvénykönyvébe befoglalta minden nemes egyenjogúságát, továbbá az Aranybulla híres ellenállási záradékát, mely feljogosította a nemességet a törvénytipró király elleni fellépésre. S mit üzen ma nekünk Werbőczy? Azt, hogy nekünk is jogaink vannak, melyeket nem szabad feladnunk. Emellett pedig azt, hogy csak akkor fejlődhet egy állam, ha tiszteletben tartja a törvényességet, és nem az ököljog érvényesül.
Barta József felidézte az emlékünnepség előtörténetét. Mint kifejtette, megválasztása után a verbőci KMKSZ-alapszervezet új elnöke, Gál Lilla vetette fel a rendezvénysorozat tervét, melyet természetesen a középszintű KMKSZ-szervezet is támogatott. Majd tudomásukra jutott, hogy a Beregszászi Magyar Konzulátus és a Rákóczi-főiskola is megemlékezést tervez, így a későbbiekben velük összefogva rendezték meg a mostani rendezvénysorozatot. Majd Werbőczy jogászi teljesítményét ecsetelve, megjegyezte, miszerint a Tripartitum olyan időtállónak bizonyult, hogy egyes passzusait csak 1945-ben, a II. világháborút követően törölték a magyar jogrendből…
A felszólalásokat követően Füzesi Oszkár László, dr. Brenzovics László, Mányi István és dr. Orosz Ildikó leleplezték az emléktáblát, Bán Jónás és Csirpák József atyák megszentelték azt, Molnár Zsolt tiszteletes pedig megosztotta megszívlelendő gondolatait az egybegyűltekkel. Majd a megjelentek – az emléktáblánál – elhelyezték a megemlékezés koszorúit…
Az emléktábla leleplezését követően történelmi emlékkonferenciára került sor a Verbőci Középiskola dísztermében, melynek során az előadók felidézték Werbőczy Istvánt és a kort, amelyben élt.
A konferenciát levezető dr. Csatáry Györgynek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke vezetőjének a bevezető szavai után elsőként dr. Hamza Gábor egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja emelkedett szólásra, megtartva Werbőczy István Tripartitumának mint jogforrásnak sajátosságai nemzetközi kitekintésben c. előadását. Ebben rámutatott a Hármaskönyv nemzetközi kisugárzására, arra, hogy a törvénykönyvet a Balkánon is alkalmazták, s jogforrásként használták a két dunai fejedelemségben, Moldvában és Havasalföldön. Emellett pedig a Bécsi Egyetemen, sőt még Angliában is tanulmányozták a joggyűjteményt.
Dr. Csatáry György Ugocsa vármegye Werbőczy korában címmel megtartott előadásában felvázolta, mely főurak, nemzetségek bírták a korabeli Ugocsát. Novák András, a Debreceni Egyetem doktorandusza A XV. századi főúri rezidenciákról címmel tartott előadást, kitekintve a megye legjelentősebb főúri famíliájára, a Perényiekre és nagyszőlősi kastélyukra. Székely Gusztáv, a Debreceni Egyetem doktorandusza – Werbőczy István, Magyarország nádora c. előadásában – részletesen szólt a korabeli Magyarország külpolitikai céljairól és belpolitikai pártküzdelmeiről. Kifejtette, a magyar belpolitikában a főúri és a köznemesi párt harcolt egymás ellen, mely utóbbinak Werbőczy volt az egyik legbefolyásosabb vezére. A köznemesség saját befolyását akarta erősíteni, illetve a központi királyi hatalmat akarta szilárdítani a főurakkal ellentétben, s elérte, hogy 1525-ben Werbőczyt Magyarország nádorává válasszák. Ám hónapok múltán – jórészt a köznemesség megosztottsága miatt – le is váltották tisztségéről.
Braun László, a Rákóczi-főiskola történelemtanára Gondolatok a Werbőczy család címeréről c. előadásában betekintést nyújtott a címertan (heraldika) világába. Józan Lajos huszti református lelkipásztor, helytörténész A középkori Ugocsa vármegye nemesi családjai, különös tekintettel Verbőcre és környékére címmel tartott előadást, felvillantva a középkori nemesség életét. Kész Barnabás, a Rákóczi-főiskola történelemtanára pedig A Dózsa vezette parasztháború résztvevőinek fegyverzete című előadásában behatóan megismertette a hallgatóságot Mátyás király, a Jagelló-kor, valamint a későbbi évtizedek magyar könnyű- és nehézlovasságával, könnyű- és nehézgyalogságával, illetve a paraszti seregekkel, melyek a közhiedelemmel ellentétben, nemcsak kiegyenesített kaszákkal harcoltak. S ugyancsak a közhiedelemmel ellentétben, a nemesi seregekben is hadakoztak paraszti származású végvári vitézek, míg Dózsa zászlai alá sem csak parasztok, hanem hajdúk, illetve szegény sorsú kisnemesek is beálltak…
Minden dicséretet megérdemelnek a szervezők, akik példát mutattak történelmünk jobb megismertetésére. Példájuk követésre méltó.
Lajos Mihály
