Istennel a Hazáért és a Szabadságért

A magyar történelem egyik legdicsőbb mozzanatára, a Rákóczi-szabadságharc kitörésére, a mezővári és beregszászi zászlóbontásra emlékeztek meg a települések lakosai május 21-én.

A korabeli viseletbe öltözött hagyományőrzők és az emlékező helyi lakosok a mezővári református templom előtti téren gyűltek össze, hogy megemlékezzenek azokról, akik a nemzet szabadságáért, jólétéért, jövendőbeli „idvességéért” harcoltak. Mindezt azon a helyen, ahol 1703-ban, 311 évvel korábban kibontották Rákóczi zászlaját. Itt elsőként Szilágyi Lajos, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója köszöntötte a jelenlévőket Rákóczi imájának szavait idézve: „Mutass, Jézus, kies földet, lakásomul adj jó helyet. Ez életben csendességet, jövendőben idvességet.”

Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke a szabadságharc előzményeiről, okairól és eseményeiről szólt, melyben a magyarok a számukra legdrágább dologért, szabadságukért emeltek szót és fegyvert: „Ez a történelmi esemény a kitartás, a nemzet iránti szeretet követendő példája volt. Olyan tisztelettel, szeretettel, megbecsüléssel viszonyuljatok sokat szenvedett szülőföldetekhez, mint ahogy Arany János Kozmopolita költészet c. versében írja: „Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott.” Legyen számotokra is áldott ez a hely, és éljetek bárhol a világban, szülőföldetek mindig ringató bölcsőtök legyen.”

– A Rákóczi-szabadságharc a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt a bécsi udvar ellen. Az elkeseredettek élére akkor II. Rákóczi Ferenc főnemes állt, aki a brezáni kiáltvánnyal hadba szólította a magyar nemzetet. Büszkék lehetünk arra, hogy Rákóczi »Cum Deo pro Partia et Libertate!«, »Istennel a Hazáért és a Szabadságért!« feliratú zászlaját itt, Váriban is kibontották – mondta el beszédében Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja. – Bár a szabadságharc nem győzött, mégis olyan példát mutatott számunkra, mely napjainkban is meghatározó eleme gondolkodásunknak. Segít eszmélésünkben, mindenkori talpraállásunkban.”

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke arra hívta fel a megemlékezők figyelmét, hogy a nagyságos fejedelmet „nem a gazdagság, nem a hatalom érdekelte, mert tudta azt, hogy a nép szolgálata és a szabadság eszméje mindennél fontosabb.” Emlékeztetett, hogy nevét a magyar folklór, számos magyar település egyik utcája, tere vagy iskolája őrzi, de nemcsak nevét, hanem a szabadság és függetlenség utáni vágyát is őriznünk kell, s támogatni azokat, akik a magyar nép függetlenségéért, szabadságáért küzdenek.

Zán Fábián Sándor, Kárpátalja református püspöke beszédében hangsúlyozta: bár évszázadok teltek el a szabadságharc óta, az emberek szívében ott él Rákóczi és a szabadság emléke. De közben figyeljünk, nehogy csak emlékké váljon szabadságunk. Az országban uralkodó helyzetre utalva arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy bátran álljanak ki amellett, hogy nem kívánnak részt venni olyan harcban, amely számukra nem szabadságot, hanem csak áldozatot hoz. Mert nincsenek „fölösleges” magyar fiúk, édesapák.

A megemlékezésen versekkel, dalokkal felléptek a középiskola diákjai és a Tulipán Néptáncegyüttes is.

A KMKSZ Mezővári Alapszervezete, a helyi középiskola, a Rákóczi Szövetség Mezővári Alapszervezete és Ifjúsági Alapszervezete, illetve a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendezésében, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének támogatásával létrejött esemény végén a résztvevők megkoszorúzták a templom falán elhelyezett emléktáblát, az érdeklődők pedig megtekinthették a helyi színjátszó csoport Munkács védelmét, Zrínyi Ilona helytállását felelevenítő Az erőd című színdarabját.

A megemlékezés Beregszász főterén folytatódott. Az Esze Tamás és társainak hajdani útvonalát megtett hagyományőrzőket és érdeklődőket elsőként Kész Barnabás, salánki hagyományőrző köszöntötte. Dr. Orosz Ildikó, a nagyságos fejedelem nevét viselő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya a 311 évvel ezelőtt történt események kapcsán hangsúlyozta: az itt élő magyaroknak kötelességük emlékezni a magyar nép szabadságharcára, s Rákóczi jelmondatára, ezért reméli, a jövő nemzedékei is jelképes zászlójukra tűzik e szavakat, továbbra is ápolni fogják az események emlékét. Dr. Csatáry György, a főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője a beregszászi zászlóbontásról tartott összefoglaló előadást, Tóth István főkonzul pedig a szabadságharc résztvevőire emlékezett, akiknek emléke megmaradt, akikre méltán büszkék lehetünk, s a szabadságharcra, amelyből mindig is erőt meríthetett a magyar nemzet. Majd Császár István, a főiskola tanára olvasta fel a „nemes és nemtelen országlakosokat hadba hívó” brezáni kiáltványt.

A megemlékezés szabadtéri népzenével és táncházzal ért véget. A jó hangulatról a Csipkés Együttes gondoskodott.

Espán Margaréta