„Fontos célunk a magyar oktatás megőrzése és fejlesztése”

Új KMKSZ-elnök Tiszabogdányban

2014. május 29., 06:39 , 698. szám

Márciustól Milcsevics Béla személyében új elnök vezeti a KMKSZ Tiszabogdányi Alapszervezetét, aki a tisztújítás során elődjét, Tresza Máriát váltotta ezen a felelős poszton. Az új elnökre különösen fontos szerep hárul, hiszen szórványtelepülésről lévén szó, az itt élő magyarság számára a megmaradást segítő szervezetet kell vezetnie. Az új elnökkel rövid bemutatkozó interjút készítettünk munkájáról, terveiről.

– 1968-ban születtem Tiszabogdányban. Középiskolai tanulmányaim elvégzését követően a Lembergi Mezőgazdasági Főiskolára nyertem felvételt. A diploma kézhezvételét követően szembesülnöm kellett az éppen csak függetlenedett Ukrajnát sújtó gazdasági nehézségekkel. 1993-ban tértem haza szülőfalumba, s az új idők szellemében előbb egy kisebb boltot nyitottam a járási központban, Rahón, majd ezt a vállalkozást Tiszabogdányba telepítettem át, ami jelenleg is szerény, de becsületes megélhetést biztosít a családnak. Ez év márciusában, a KMKSZ helyi alapszervezetének tisztújító közgyűlésén Tresza Mária, az alapszervezet elnöke 24 évnyi szolgálat után önként lemondott posztjáról, s a tagság nekem szavazott bizalmat, amit megtiszteltetésként fogadtam, s természetesen örömmel elvállaltam.

– A tiszabogdányi alapszervezet milyen szerepet vállal a helyi magyarság megmaradásában?

– A magyarság helyi érdekvédelmét felvállaló alapszervezetünk 1990-ben alakult meg Tresza Mária vezetésével, ötven taggal. Ennek munkájában főiskolai tanulmányaim befejezését követően szinte azonnal én is részt vállaltam.

Ami tevékenységünket illeti: alapszervezetünk a KMKSZ megyei és Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének részeként elvégezte – és jelenleg is elvégzi – mindazokat a feladatokat, melyeket a felsőbb fórumok kijelölnek számára. Más alapszervezetekhez hasonlóan mi is foglalkozunk a vízumtámogatói nyilatkozatokkal, valamint az oktatási-nevelési támogatás helyi lebonyolítása is a hatáskörünkbe tartozik.

Sajnos, rendezvényszervezés terén nem könyvelhetünk el sikereket, önálló rendezvényt eddig még nem tudtunk szervezni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kimaradunk a kulturális életnek erről a területéről. Az „egységben az erő” szellemében mi a rahói magyarokkal fogtunk össze, s rendszeresen részt veszünk az ő rendezvényeiken. A két alapszervezetnek az együttműködése gyümölcsözőnek mondható. Helyi szinten nemzeti ünnepeinket igyekszünk megtartani, és a „málenykij robot” áldozatairól is rendszeresen megemlékezünk.

Számunkra, tisza­bog­dányi magyarok számára különösen nagy értéket jelent a fakultatív magyar oktatás, melynek gyökerei még a helyi alapszervezet megalakulását követő évre nyúlnak vissza. Hetente egy alkalommal tartanak magyar nyelvű foglalkozásokat a gyerekeknek, amire jelenleg nagy szükség van. Bár a településen viszonylag szép számmal élnek magyarok, színmagyar család szinte már nincsen. A családok legtöbbje vegyes: az én feleségem is ukrán nemzetiségű. Meglátásom szerint a nemzetiségek között nincsen probléma, békében élünk egymás mellett, de magyar nemzetiségűként nem maradhatunk hűtlenek őseink nyelvéhez, kultúrájához. A fakultatív magyar nyelvű oktatás segíti a gyerekeket a magyar beszéd megőrzésében, de oktatási kérdésekben természetesen sokkal többre lenne itt szükség nálunk, a szórványban.

A művelődésünket és a tájékozódásunkat segítik a magyar nyelvű újságok – köztük a Kárpátalja is –, melyeket rendszeresen olvasunk, hogy tájékozódjunk a nagyvilág és megyénk magyarságának életéről.

– Újonnan megválasztott elnökként milyen tervei vannak?

– A tagsággal együttműködve szeretnék a tiszabogdányi magyarokért dolgozni, hiszen van bőven tennivaló. Fontos célunk, hogy a fakultatív magyar oktatást ne pusztán megőrizzük, hanem fejlesszük is a közösség javára. Ez azonban nem sikerülhet önerőből, a kérdésben számítunk a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint az anyaország segítségére is, s minden támogatást szívesen fogadunk. Rendezvényszervezésben szeretnénk továbbra is a rahói KMKSZ-alapszervezettel együttműködni, és reménykedünk abban, hogy idővel önálló rendezvénnyel is előrukkolhatunk majd.

F.Zs.