„… életet, reményt adnak beteg embertársaiknak”
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére 2004. óta június 14. a véradók világnapja.
A véradás története hosszú múlta tekint vissza. 1628-ban Dr. William Harvey felfedezte a vérkeringést. Az első “vértranszfúziót” a XV. század végén kísérelték meg: a haldokló VIII. Innocent pápát itatták meg három fiatal fiú vérével – mindannyian életüket veszítették.
1665-ben hajtották végre az első sikeres vérátömlesztést Angliában. Dr. Richard Lower egy kutyát tartott életben, egy másik kutyából való vérátömlesztéssel.
Az első sikeres emberből emberbe történő vértranszfúziót James Blundell, szülészorvos 1818-ban hajtotta végre. A siker titka ekkor csupán a véletlenben rejlett.
1901-ben egy osztrák orvos, Karl Landsteiner felfedezte, hogy különböző vércsoportok léteznek. Ezeket A-nak, B-nek és C-nek (a későbbi 0-nak) nevezte el. Kutatása során rájött arra, hogy ha azonos vércsoportba tartozó emberek között történik a transzfúzió, akkor a vérsejtek nem pusztulnak el. A felfedezésnek köszönhetően 1907-ben, New Yorkban megtörtént az első sikeres vérátömlesztés. Landsteiner munkásságát 1930-ban orvosi Nobel-díjjal ismerték el.
2004 óta Landsteiner születésnapján tartják a véradók világ napját. A véradók világnapját négy nagy szervezet közösen támogatja: a WHO, a Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC), a Nemzetközi Véradószövetség (IFDBO) és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT).
A véradás idei nemzetközi mottója: „Adj vért annak, aki életet ad!”. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közléséből kiderül, hogy minden nap 800 nő hal meg vetélés és szülés közben fellépő erős vérzésben. A legtöbb haláleset a fejlődő országokban következik be: az esetek 34%-a Afrikában, 31%-a Ázsiában, 21 %- Latin-amerikai országokban történik.
A véradókra azért van szükség a világ minden táján, mivel a vér semmivel sem pótolható, így a folyamatos és kiegyensúlyozott vérellátást a véradók biztosítják. A vérkészítmények több millió ember életét mentik meg szerte a világon. A véradás mára a gyógyítás nélkülözhetetlen kellékévé vált. Az önzetlen véradók vérükkel életet, reményt adnak beteg embertársaiknak.
B.A.
