Hetvenhárom éve kezdődött a Barbarossa-terv
Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1941 június 22-én hajnali negyed 4-kor az Adolf Hitler vezette náci Németország hadserege több mint 3,5 millió katonával, 182 hadosztállyal, 3500 harckocsival és 4389 repülőgéppel megtámadta a Szovjetuniót. Ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadművelete, a Barbarossa-terv.
Hitler 1939. augusztus 23-án előbb egyezséget kötött Sztálinnal arról, hogy nem támadják meg egymást, és a világ elől eltitkolva arról is megegyeztek, hogy felosztják egymás közt Kelet-Európa egy részét. Az egyezmény értelmében Hitler rátehette kezét Nyugat-Lengyelországra, míg Kelet-Lengyelország, a Baltikum, Besszarábia és Karélia az oroszoké lehetett. Ez volt a Molotov-Ribbentrop paktum.
Az alku lényege mindkét fél részéről az időnyerés volt. Hitler Lengyelország lerohanása után keleti határát biztonságban tudta. Közben Sztálin is felkészülhetett a háborúra: megerősíthette a Vörös Hadsereget, folytathatta az orosz tisztikar 1937-ben megkezdett megtisztítását.
A két nagy diktátor – Hitler és Sztálin – egyetlen percig sem hitték, hogy elkerülhető az országaik közti háború.
A Wehrmacht 21. számú hadműveleti utasítása a „Barbarossa” nevet kapta (jelentése: „rőtszakállú”, mégpedig a híres 12. századi német-római császár, Barbarossa Frigyes gúnyneve után). A haditerv lényege a Szovjetunió európai területeinek megszerzése volt, mégpedig egészen az „A-A linie-ig”, ami az Arhangelszk–Asztrahany vonalat jelentette.
Az északi hadseregcsoport Wilhelm von Leeb vezértábornagy vezetésével Leningrád bevételét célozta meg, a középső hadseregcsoport Fedor von Bock irányítása mellett Moszkva felé tört a szovjet főváros ostromára készülve, a déli hadseregcsoport pedig a 66 éves Gerd von Rundstedt vezérlete alatt Ukrajna és a Donyec medence megszerzését kapta feladatául.
A Barbarossa-hadművelet alig hat hónapjának (1941. június 22–december 5.) első felét a gyors és maradéktalan német sikerek jellemezték. A Wehrmacht-csapatok mindenkit meglepő tempóban tudtak előretörni, a Luftwaffe pedig a kezdetektől uralva a szovjet légteret, a földön semmisítette meg az orosz vadászgépeket és bombázókat. A német előretörés végül 1941. november 15-én érte el csúcspontját, amikor 25 kilométerre sikerült megközelíteniük a szovjet fővárost.
Ám ekkor sorra következtek a német kudarcok. Az első az volt, hogy november 28-án a szovjeteknek sikerült visszaszerezniük délen az alig egy héttel korábban elfoglalt Rosztovot. Rundstedt tábornok a Dél hadseregcsoport parancsnoka visszavonulásra kért engedélyt, de erről Hitler hallani sem akart, sőt azonnal le is váltotta az öreg tábornagyot. Helyére von Reichenau tábornagy került, de a helyzettel ő sem boldogult. Északon Leningrád ostroma vallott kudarcot, mert a város keményen ellenállt, és folyamatosan kapott utánpótlást a Ladoga-tó jegén át. Közben december elsején középen von Bock jelezte, hogy mivel csapatainak túl nagy frontszakaszt kell tartaniuk, képtelenek komolyabb erőket bevetni Moszkva elfoglalására. Az iszonyatosan kemény, nem ritkán -30 fokos orosz tél, a hatalmas távolságok és a mérhetetlen nyomor, mely szinte kizárta a rekvirálásokat, kifogott a németeken (csakúgy, mint előtte minden hódító népen a svédektől a franciákig).
A németeknek védekezésre kellett berendezkedniük. A sorsfordító német vereségeket követően a Vörös Hadsereg megállíthatatlanul szorította vissza mindenhol a németeket, Leningrádtól a Fekete-tengerig. 1944 nyarától létrejött a nyugati front is, így a németek erőik megosztására kényszerültek. A Szovjetunió teljes területe felszabadult, az amerikai–angol csapatok pedig elérték a német határt. A Barbarossa-terv volt az, mely elindította a második világháborúban a fordulathoz vezető eseményeket.
Bodnár Alexandra
