A fóliasátrak őszi hasznosításáról

Az előttünk álló időszakban több lehetőség is felmerül a hajtatólétesítményeink kínálta zöldségtermesztési lehetőségek minél hatékonyabb kihasználására. Az alábbiakban Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodóval, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadójával vizsgálunk meg néhányat az alternatívák közül.

– Mi indokolja, hogy a nyár végéhez közeledve felülvizsgáljuk hajtatólétesítményünk hasznosításának módját?

– Július elejére-közepére a fóliasátrakban általában leérik a paradicsom, a tavasszal telepített uborkaállomány annyira elöregszik, annyira megtizedelik a különböző kártevők és kórokozók, hogy még a jelenlegi viszonylag magas termésárak mellett is csak ritkán érdemes megtartani. Ha pedig azt a megoldást választjuk, hogy megújítjuk a növényállományt, számolnunk kell az igen valószínű lehetőséggel, hogy a termés sem mennyiségét, sem minőségét tekintve nem felel majd meg az elvárásainknak. Ilyenkor nem marad más hátra, mint átültetni az állományt.

– Mit jelent ez az uborka esetében?

– Az uborkánál a növényállomány átültetésének ideje augusztus legelején jön el. Ekkor tanácsos legalább két szikleveles és éppen eredő lombleveles korban kiültetni a palántákat. Ugyancsak járható út, ha egy viszonylag „elöregített” állományt ültetünk ki, mondjuk augusztus 5. táján.

– Mit értsünk „öreg” palántákon, s egyáltalán, miért jó, ha a palánta „idős”?

– Ebben az időszakban hajtatásban maximálisan ki lehet elégíteni az uborkakultúra igényeit fény, hőmérséklet, tápanyag- és vízellátás tekintetében. Magyarán, optimális viszonyokat biztosíthatunk növényeink fejlődéséhez, amit azok rendkívül gyors növekedéssel hálálnak meg. Ilyenkor tehát számolnunk kell azzal, hogy növényeink könnyen „elszaladhatnak”, azaz a zöldtömeg fejlesztése a termésképzés kárára megy. Ennek a lehetőségnek a megakadályozására az egyik számba vehető megoldás a növények mesterséges öregítése. Mesterséges öregítésen jelen esetben azt értjük, hogy eleve egy idősebb, tehát hosszabb ideig előnevelt palántát ültetünk ki. Természetesen ilyenkor nagyon oda kell figyelnünk a növények gyökérzetére, nem hagyhatjuk, hogy a gyökerek megbarnuljanak, vagy elhaljanak. Életképes gyökérzetre van szükségünk, amely biztosítja, hogy ültetéskor a növény biztosan és mielőbb megfogan. Kiültetés után gondoskodnunk kell róla, hogy a palánták megfelelően fejlődjenek, s kezdettől a termésképzésre összpontosítsanak.

– Mit tehetünk ennek érdekében?

– Például megemelhetjük a növényeknek kijuttatott tápoldat EC-jét. EC-n az oldatok elektromos vezetőképességét értik. Mint ismeretes, a talajok összessótartalma a növényi táplálkozás szempontjából hasznos és nem hasznos vízben oldódó tápelemek sóinak a mennyisége. Magas talajsótartalom esetén magas a talajoldat sókoncentrációja, alacsony sótartalom esetén kevés oldott só van a talajoldatban. A tápanyagokkal jól ellátott talajok sótartalma mindig magasabb, mint a „sovány” közegeké. A károsan magas sótartalom azonban a gyökerek perzselését, elhalását, a növény pusztulását is okozhatja (pl. túlzott műtrágyázás, szikes talaj, másodlagos elszikesedés stb.). Mivel az oldott sók vezetik az elektromosságot, mérésük is ennek alapján lehetséges. A mérés egysége a ms/cm (millisiemens/centiméter). Egy ms/cm megközelítőleg 700-800 mg/l össz-sótartalomnak felel meg. A zöldségtermesztés számára azok a jó talajok, amelyeknek az EC-értéke 1-2 ms/cm között változik. A sótartalomra érzékenyebb növények esetében (uborka, fehérhúsú paprika, fejes saláta, sárgarépa, általában a palánták) jobb az 1–1,5 ms/cm érték, a sótűrők (paradicsom, káposztafélék, karalábé) számára 1,5-2,0 ms/cm EC-érték a megfelelőbb.

– Milyen EC-szintet javasol a kiültetett uborkapalántáknak?

– Javasolható az 1,2–1,3-es EC-szint míg a növény jól le nem köt, meg nem jelennek az első uborkák, ami a továbbiakban visszafogja az állomány növekedését. Míg tehát tavasszal azt szoktuk javasolni a termesztőknek, hogy az első három levél hónaljából távolítsák el a kis uborkákat, nehogy a növényállomány „ülve maradjon”, azaz megtorpanjon a fejlődésben, addig most éppen azt ajánljuk, hogy hagyják meg az uborkakezdeményeket, s növesszék meg azokat arra a (saláta-)méretre, amelyet a piac leginkább igényel.

Alternatív módszerként szóba jöhet a vegetatív növekedés korlátozására az öntözés visszafogása is, ám ez azzal járhat, hogy a növényeknek nem alakul ki az optimális nagyságú gyökérrendszerük, illetve a talaj felszíne elszikesedik, ami a későbbiekben visszaveti a fejlődést.

– Mit jelent ez a termesztési időszak a növényvédelem szempontjából?

– A mostani szubtrópusinak mondható időjárási körülmények között különösen oda kell figyelni arra, hogy rendkívül gyorsan elszaporodhatnak a különféle kártevők. A párás melegben, a sok csapadék mellett különösen gyorsan terjed a fiatal uborkában a tripsz. Gyakorlatilag szikleveles kortól – ha netán helyre vetettük volna a növényeinket – védekezni kell ellene, különben rendkívül gyorsan tönkreteheti a növényállományunkat.

(Folytatjuk.)