2014. szeptember 7.

Szeretett Testvéreim!

Királyok I. könyve 17. rész 4-6. versek

Ebben az igerészben Illés próféta története által Isten gondviselő kegyelméről olvasunk. Arról az emberi értelmen túli szeretetről és gondoskodásról, amelyet az emberek sokszor nem értenek, de Isten szolgájának életében ott van. Így fogalmaz az Ige: „És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.” A próféta történetén keresztül a hivő ember elgondolkozik azon, hogy mit is jelent az, ha valaki Isten kiválasztott szolgája. Hogy nem emberi akarás vezeti az útját, nem emberi jó vagy rossz döntések adnak távlatot jövőjének, hanem egyedül Isten parancsa, terve és akarata. Isten kiválaszt magának embereket és általuk szól, tesz és munkálkodik az emberiség között. Emberi szemmel sokszor ezen személyek élete hányatott, nehéz és a reménytelenség felé tart. De ezen igerész pont erről szól, vagyis ez csak emberileg van így, Isten szemszögéből nézve ez csak az Ő tervének, akaratának megvalósulása.

A második fontos dolog, hogy mi a feladata, mire választja ki Isten magának a hivő szolgát. Ez esetben a feladata a figyelmeztetés volt. Aháb király és feleségének uralkodása idején egy visszaélés miatt szólalt fel a próféta, ezért üldözték. Menekülnie kellett, de Isten vezetése és védelme ott volt vele, sőt erősítette a hitben, hogy a gonosz felett az igazság fog győzedelmeskedni. Feladata, ahogy ma is a hivő emberé, előállni az Igével alkalmas és alkalmatlan időben, és bizonyságot tenni, hirdetni, és megélni azt. Ma is kevés embernek tetszik az Ige szava, mert megítéli azt a fajta életet, ami Istennel szembemegy. Sokan szívesebben üldözik és hallgattatják el azokat, akik Isten üzenetét hozzák, mintsemhogy meghallgatnák és változtatnának életükön. Pedig Illés küldetése ez volt: figyelmeztetni a bűnben élő embert, még a királyt is, hogy ma még tart a kegyelmi idő, és lehetősége van az embernek megbánni bűneit, bocsánatot kérni, megtérni. De eljön az idő, amikor Isten ítéli az embert, amikor nem számít többé a képmutatás és az eljátszott hamis hit. Amikor nem tűri el Isten tovább a gonosz létét, hanem emberileg felfoghatatlan ítélettel sújtja azokat, akik az Ő szavát semmibe vették, és hírnökeit, szolgáit üldözték.

Isten adja, hogy mi meghalljuk szavát, megértsük akaratát, és akarjunk neki tetsző életet élni.

Nagy János református lelkipásztor