Nagyszabású értékfelmérés indul Kárpátalján

Interjú Lezsák Sándorral

Többedmagával Kárpátaljára látogatott Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola egyik megalapítója. Útja során felkereste Visken, Nagyszőlősön, Beregszászban és Szürtében a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület által tervezett négy regionális kollégium székhelyét, találkozott a KMKSZ, a történelmi egyházak és a Rákóczi-főiskola vezetőivel, és részt vett a Tiszasalamoni Általános Iskola tanévnyitóján, majd a beregszászi járási Guton felújított I. világháborús emlékművet avatott. Munkatársunk hétfő reggel Tiszasalamonban és a nap végén Guton beszélgetett a magyar Országgyűlés alelnökével, aminek során a Kárpátaljára tervezett, nagyszabású értékfelmérő programról és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület munkájáról kérdezte Lezsák Sándort.

– Nagyon sok magyar iskola van a Kárpát-medencében, miért pont a kis Tiszasalamoni Általános Iskola tanévnyitója került a programjába?

– Az ember lélekben minden magyar iskolában ott van, ahogy ott voltam huszonöt évig a Lakiteleki Általános Iskolában. De ez a terület most itt, a magyar–ukrán–szlovák hármashatár szögletében egy sajátos helyzetet jelent számomra is, hiszen mi Magyarországon azért próbálunk a magunk lehetőségei szerint mindent megtenni, hogy Ukrajnában elcsituljanak a háborús fenyegetettségek különféle formái, amik jelen vannak itt is. Szeretnénk érzékeltetetni a magyarországi testvértelepülésekkel, testvériskolákkal, jöjjenek Kárpátaljára, mert most nagy szükségük van az itt élőknek a támogató figyelmükre, a barátságukra, a különféle programokra, kapcsolatokat erősítő találkozókra.

Érdekeltek vagyunk egy olyan Ukrajnában, amely jogállam, amely az Európai charta szerint biztosít lehetőséget az őshonos magyar kisebbségnek nyelvhez, tanuláshoz, valláshoz, közélethez. Ehhez szükséges lesz az olyan magyar többségi választókerületekre, amelyek biztosítják a demokratikus lehetőséget ahhoz, hogy az itt élő magyarok megválasszák a maguk küldötteit, képviselőiket a törvényhozásba, illetve különféle szintű önkormányzati testületekbe.

Rákóczi népe jól tudja, hogy itt a nemzetiségek együtt tudnak élni, és ha valahonnan távolról próbálják a sorsunkat igazítani, az nem vezet jóra. Tehát nekünk, Kárpát-medencében élő magyaroknak kell érzékeltetni az itt élőkkel, ukránokkal, ruszinokkal, hogy tulajdonképpen egy békés Ukrajnában, egy békés Közép-Európában, Kárpát-medencében vagyunk érdekeltek. Az gazdagodhat erkölcsileg, anyagilag egyaránt.

– Jelentős feltáró munkába kezdenek Kárpátalján…

– A magyar Országgyűlés elfogadott egy törvényt a hungarikumokról, magyar értékekről, és ennek a végrehajtása során a magyarországi önkormányzatok helyi értéktárbizottságokat választanak, s fölmérik a helyi értékeket, lajstromot készítenek, amely alapján különféle támogatásban részesülhetnek. Helyi érték lehet természeti kincs, őshonos állatot tenyésztő ember munkássága, vagy lehet egy néptánccsoport, esetleg egy sportteljesítmény. Tehát a helyi értékek tárát állítjuk föl, és gondot jelent, hogy a Trianonban elszakított területeken a magyar értékeket hogyan hozzuk felszínre, hogyan készítünk lajstromot, hogyan tudjuk támogatni ezt. A Lakiteleki Népfőiskolának van egy bevált gyakorlata kollégiumi rendszerben, ami azt jelenti, hogy egy-egy témakörben 80-120 egyetemista, főiskolás egy hétig felmérést végez és jár házról házra. Majd két hónap múlva újra visszatérnek, van, ahol filmeznek, fényképeznek, van, ahol mélyinterjúkat készítenek, befejezik a kutatómunkát. Végül újabb két-három hónap múlva egy konferencián, elemzik és összegzik a kutatások eredményeit, aminek tudományosan használható eredménye, sőt a politika számára is javaslatokat megfogalmazó hatása van.

Ez nagyon fontos alapja lesz annak, hogy a Kárpát-medence határon túli területein kollégiumokat hozunk létre. Kárpátalján négy kollégiumot tervezünk, egy-egy ungi, ugocsai, máramarosi és beregi kollégiumot. Mindegyik kollégiumnak lesz egy vezetője, aki az itteni Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület vezetésével és a KMKSZ segítségével megszervezi a gyűjtőmunkát. Valószínűleg novemberben, a KMKSZ vezetők összejövetelén lesz egy részletes tájékoztató. Már mostantól beindul a szervezőmunka. Tavasszal az ugocsai kollégiumban 60-80, a Kárpát-medencéből és innen helyből érkező egyetemista, valamint fiatal nyugdíjasok, akik részt akarnak ebben venni, elindulnak, egy meghatározott tematika szerint járják végig a településeket és családokat. Egy-egy településen előhívódik az a Zsuzsi néni, aki a legjobb kalácsot süti azon a településen, híre van, bekerül majd az értéktárba, és nyilván fog majd egy olyan kormányzati támogatásban is részesülni, amely megpályázható az értéktárbizottság segítségével. Ha Zsuzsi néni megtanítja a hetedikeseket arra a kalácssütésre, a receptet átadja, azért kap egy kis tiszteletdíjat is.

Azt az értékpiramist, amelynek a csúcsán ott vannak a hungarikumok, meg kell, hogy alapozzák a helyi értékek, közülük a legjobbak bekerülnek a térségi értékek közé, tehát a Kárpátaljai Magyar Értéktárba, onnan bekerülhetnek a Nemzeti Értéktárba, és talán akad olyan is, amely hungarikummá válhat. A hungarikum egy olyan nemzeti csúcsteljesítmény, amelyet világszerte azonosítanak a magyarokkal.

– Mi a véleménye a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület által végzett munkáról?

– Kárpátalján lassan négy esztendeje népfőiskolai egyesület jött létre, s rendkívül jó kapcsolatrendszer alakult ki, köszönhetően a KMKSZ munkájának és egyházi közösségek, alapítványok, egyesületek, intézmények segítségének. Ebben benne van az én 1975-től származó élményanyagom is. Sok olyan ismeretség, barát, akikkel én az elmúlt évtizedekben – többször akár illegális körülmények között – 1990 előtt tartottam a kapcsolatot. Csempésztünk könyvet, gyógyszert vagy éppen híreket és kéziratokat. De utána is voltak olyan közös akciók, amelyek megalapozták ezt a népfőiskolai hálózatot.

Az egyesületet Kovácsné Molnár Eleonóra vezeti, aki ugyanakkor bekapcsolódott a Lakiteleki Népfőiskola segítségével a Hungarikum-mozgalomba is. Például Kárpátalján sikerült a táncházmozgalmat oly módon vándoroltatni, hogy minden térségbe jó bandával, táncosokkal kiváló csapatot szerveztek, hogy felélénkítsék azt a tudást, ami ott rejtezik.

Ugyanakkor innen Kárpátaljáról fogadtunk a Lakiteleki Népfőiskolán több alkalommal közösségeket, iskolásokat. Versenyeken vettek részt, közvetítettük őket másfelé az országban. Ilyen szempontból a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület moderátora is volt a kapcsolatrendszernek. Pályázatokon indultak, kormányzati támogatásból kaptak kisebb összegeket, amelyekből sok olyan erőfeszítést sikerült megvalósítanunk, amelyek jó alapot adnak ahhoz, hogy a most felállítandó négy kollégium értékfelmérése sikeres legyen.

– Mostani Kárpátaljai látogatásán fogalmazódtak-e meg újabb célok, elképzelések?

– Több gondolat is felerősödött mostani látogatásunk során. Egyet mondok: Tiszaújlakon a sóház előtt álltunk meg, beszélgettünk, elhelyeztem egy koszorút. Beszéltünk arról, hogy a mára üresen álló sóházat megpróbáljuk magyar kormányzati erőfeszítéssel, térségi összefogással felújítani. Jönnek a kiránduló csoportok, akik már most is gyakran megállnak ott, mert mindig van a falán sok koszorú. Jó lenne, ha az épületbe be tudnának menni, és kapnának a Rákóczi-szabadságharc első drámai pillanatairól akár egy kis filmes beszámolót, kiállítást, máris élményszerűbbé válik az, hogy mi is történt itt.

Badó Zsolt