Színes rendezvénysorozat Máramaros kapujában

Bethlen Gábor-emléknap Huszton

2014. október 2., 07:00 , 716. szám

Minden tiszteletet, megbecsülést és támogatást megérdemelnek – és a kárpátaljai tömbmagyarság, illetve az anyaország részéről meg is kapnak – a Felső-Tisza-vidéken élő nemzettársaink. Köztük azok, akik politikai érdekvédelmet vállalnak fel, őrzik népzenei és néptánchagyományainkat, igét hirdetnek, anyanyelvű iskolákban oktatnak, magyar nyelvű egyházi és világi irodalmat, sajtókiadványokat terjesztenek, így folytatják békés küzdelmüket megmaradásukért ott, a végeken. S a nemzettudat ébren tartásában nagy szerepet játszanak a kulturális rendezvények is, amilyen a szeptember 28-án megrendezett II. Huszti Bethlen-nap is volt.

A beregszászi központú Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a KMKSZ Huszti Alapszervezete, valamint a Huszti Református és Római Katolikus Egyházközség által megszervezett rendezvénysorozat a református templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét. Szulincsák Sándor helybeli plébános Szent Pál apostol Filippibeliekhez írott levele alapján hirdetett igét. Kifejtette: az emberi élet a másokért való munkálkodásban teljesedik ki. Az értünk, emberekért szolgai formát öltött Jézus példája alapján kell berendeznünk életünket, s nem a mások fölötti uralkodásra, hanem embertársaink szolgálatára kell törekednünk. Józan Lajos huszti református lelkész pedig Jeremiás próféta könyvéből vette fel az igét. Leszögezte: a prófétához hasonlóan nekünk is küldetésünk van, s Isten kinek-kinek megmutatja, mit kell építenie a társadalomban, hogy ne ürüljenek ki a templomok, hogy szüljenek az anyák, hogy ne fogyjon el a magyarság. S nem háborúra, hanem építésre, plántálásra kell fordítani a pénzt, hogy teljesedjék ki az élet, s boldogabb legyen a holnapunk.

Az istentiszteletet követően a református templom kertjében egy három kopjafából álló kopjafaegyüttest lepleztek le, melyeket annak emlékére állítottak fel, hogy Máramaros vármegye s benne Huszt 150 évig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. A salánki asztalos, Zsoldos Elemér és fia, Imre által elkészített emlékjeleknél a Salánki Íjászkör kuruc ruhát öltött tagjai álltak díszőrséget… A felszólalók közül elsőként dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke lépett a mikrofonhoz, s kifejtette, miszerint Huszt mindig is befogadó város volt, ahol több nemzet képviselői, köztük a magyarok is otthonra leltek. Nekik itt otthonuk van, s velük csak színesebbé válik a település. Kozma József, a huszti KMKSZ-alapszervezet elnöke is köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese kapott szót, aki kitért rá: Husztnak, akárcsak Bethlen Gábornak, kiemelkedő szerepe van a magyar történelemben. Mint elmondta, a nagy fejedelem oszmán segítséggel került a trónra, de magyar érdekeket képviselt történelmünk egyik legnehezebb időszakában, s a török torkában is fel tudta virágoztatni országát. Az elődeinkre való emlékezés pedig erőt ad nekünk a jelenkor feladatainak elvégzésére. Volodimir Kascsuk huszti polgármester hangot adott abbeli reményének, hogy gyermekeink már az Európai Házban fognak élni. Bacskai József ungvári magyar főkonzul leszögezte: Magyarország minden olyan kezdeményezést támogat, melyek a béke megteremtését célozzák. Majd Bethlen országépítő munkájára asszociálva, szót ejtett napjaink építkezéseiről: a Rákóczi-főiskola új szárnyának átadásáról, illetve a Nagyberegi Református Líceum felújításáról és új épülete tető alá kerüléséről. Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke Bethlen Gábor nagyságát méltatta, aki a Német-római Császárság és az Oszmán Birodalom szorításában is fel tudta virágoztatni Erdélyt. Józan Lajos pedig szót ejtett a fejedelem testvéréről, Bethlen Istvánról, aki bőkezű adakozóként úrasztali edényeket ajándékozott az egyházközségnek. Végezetül Bacskai József, Ivan Fegyko huszti polgármesterhelyettes, dr. Orosz Ildikó és dr. Brenzovics László leleplezték a kopjafákat.

Ezt követően a megjelentek – köztük a Salánki Íjászkör történelmi és jelenkori zászlók alatt vonuló tagjai – átmentek a Huszti Honismereti Múzeum előtti térre, ahol igazi fesztiválhangulat uralkodott. Bíró Ernő benei borász standján jobbnál jobb gyümölcspálinkák és borok fogadták az érdeklődőket, akárcsak salánki „kollégájáén”, László Árpádén, aki egy fából szerkesztett valódi borkúttal lepte meg a résztvevőket, melynek csapjából víz helyett felváltva fehér-, majd vörösbor folyt. A beregújfalui Orosz Gizella szőttesekkel és pokrócokkal várta a vendégeket. A Rafajnaújfaluból érkezett Antal György és felesége szebbnél szebb beregi szőtteseket hozott a Bethlen-napra. A nagyberegi Bíró András pedig áfonyalekvárt és különleges hűtőmágneseket kínált eladásra: az utóbbiak falapjára lézergravírozással vésték megannyi kárpátaljai nevezetesség remekbe készült miniatűr ábrázolását. A gyerekek sorban álltak az arcfestést készítő kígyósi Kopinec György és Emese, illetve a beregszászi Art Tisza Művészeti Egyesület sátrában. A benei Anicka Hadadi Csilla, Jávorik Julianna, a Tiszacsomáról érkezett Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, a Nagyberegi Tájház, Kalanics Éva salánki KMKSZ-alapszervezeti elnök kézműves­termékekkel fogadták a vendégeket. A nagyberegi Borsos Renáta sátrában pedig a kislányok fonathatták be szépen a hajukat.

A múzeum teraszát eközben „birtokba vették” a tiszta forrásból merítő, gyönyörű, tiszta hangon játszó népzenészek, a magyar folklórkincs gyöngyszemeit előadó népdalénekesek, a fergeteges táncokat bemutató néptáncosok: az aknaszlatinai Sóvirág és a técsői Nereszen, a viski Szivárvány néptánccsoport. A teraszra perdültek a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola és a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola táncos lábú növendékei. A levegőt betöltötte a Viski Bicskások és a tiszapéterfalvai Kokas Banda muzsikája. Színre lépett a Verbőci Művészeti Iskola, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola énekkara. Kiss Julianna előadásában pedig meghallgathattuk Kölcsey Ferenc Huszt c. versét.

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” – visszhangozhat bensőnkben a költemény halhatatlanná vált verssora. S mi is – ha hatunk, alkotunk és gyarapítunk – igaz magyarokként szolgálhatjuk nemzetrészünk megmaradását.

Lajos Mihály