A baromfik galandférgessége

Hallottam a baromfik galandférgességéről. Többet szeretnék megtudni erről a betegségről, a gyógyításáról, és arról, tehetünk-e valamit a megelőzéséért – telefonált be szerkesztőségünkbe egy mezőkaszonyi olvasónk. Kérdéseit dr. Legeza Attilához, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának vezetőjéhez továbbítottuk.

– A galandférgesség – tudományos nevén: cestodosis – egy gilisztás megbetegedés, amely jelentős károkat okoz a baromfitenyésztésben. A tudomány mai állása szerint 46 cestoda fajt ismerünk, amelyek életciklusa, fejlődése eltérő, ezért mindegyiket más szemszögből tanulmányozzák. Ez feltétlenül szükséges a helyes gyógymód megválasztásához – indítja beszélgetésünket az állatgyógyász. – A galandférgek a vékonybélben élősködnek. Általában többféle parazitát találhatunk a tyúkok szervezetében, bélrendszerében. Leggyakorabban a Davainea és Raillietina családba tartozó paraziták okozzák a megbetegedést. A Davainea proglottina 2-5 szegmensből álló, akár 0,5-3,0 mm hosszúságú, és 0,15-0,18 mm szélességű, rövid cestoda. A fejrésze négyszögletes, ormánya 60-95 kis horoggal van felszerelve, melyek segítségével a bélrendszerhez kapaszkodik. A fejrészen találhatók a táplálkozást elősegítő szívókorongok. A paraziták kétneműek, tojásokkal szaporodnak. Köztigazdákkal rendelkeznek. Ezek általában apró rákfélék, szárazföldi puhatestűek, amelyeket felszedve a parazita a madár szervezetébe kerülve megfertőzi a szárnyast.

A galandférgesség elsősorban a fiatal szárnyasokat fertőzi meg, de a felnőtt madarak szervezetében is megtalálhatók az élősködők. Azokban a gazdaságokban, ahol rosszul szervezett a szárnyasok etetése és gondozása, a betegség lefolyása súlyos klinikai formában fordul elő, és gyakran végződik elhullással. Ahol viszont a baromfi megfelelő és időben történő, teljes értékű élelmiszerkeverékeket kap, és ahol biztosítják a sétálóudvarokat, a betegséggel ritkán vagy egyáltalán nem találkozunk.

– Miként okoz fertőzést a galandféreg, hogyan kezelik, és miként lehet megelőzni a betegséget?

– A parazita kétféle módon hat a szervezetre: mechanikusan és toxikusan. A giliszták a bélrendszer nyálkahártyájába ágyazódva, erősen felsértik a felületet, ezáltal kinyitják a másodlagos fertőzési kapukat, majd nagy mennyiségben felhalmozódva eltömik a beleket, így gyakran a bélfal szakadásához, hashártyagyulladáshoz és elhulláshoz vezetnek. A nagyszámú parazita élettevékenysége melléktermékeivel (toxinjaival) pedig mérgezéseket okoz, amelyek idegrendszeri tünetekkel jellemezhetők.

Kórbonctani elváltozások: a tetem csontsovány, a vékonybél fala erősen duzzadt, helyenként jól látható véraláfutásokkal telítve, a belek erősen rossz szagú nyálkával telítettek, nyálkahártyája sárgás színezetű.

Miként előzzük meg? Mivel a gyógyítás eléggé költséges, egyszerűbb a megelőzés: az ólakat gyakran fertőtlenítsük, igyekezzünk meggátolni a puhatestűekkel való kontaktust.

Időnként, az állatorvos által előirt terminusokban féregtelenítsünk. Erre a célra megfelelő az Arekolin, a Filikszán, a Fenaszal, amit az állatorvos álltal előírt módon adagolunk.

Minden betegséggyanús esetet ajánlatos bejelenteni a körzeti állatorvosnál, aki tanácsot adhat a hatályban levő élelmiszer-higiéniai alőirások szerint: mit tegyünk a továbbiakban, és mihez tartsuk magunkat.

Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College
állatgyógyászati osztályának vezetője

Dudás András,
állatorvos, a tanintézet módszerésze