A prosztatagyulladás
Hosszabb ideje nyomásra érzékeny a has alatti részem, amellett gyakori vizelési ingert érzek, de nem mindig jön ki a vizelet. Ezek valamilyen betegség jelei, és ha igen, miként kezelhetnek ki belőle? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy nagyszőlősi olvasónk. Kérdéseit dr. Minya Józsefhez, a Tiszaújlaki Keresztyén Egészségügyi Központ orvosához továbbítottuk.
– A tünetek krónikus prosztatagyulladásra utalnak – fejti ki beszélgetőtársam. – Ez egy igen gyakori betegség, míg az akut prosztatagyulladás ritka. A diagnosztikája elég egyszerű, a krónikus változat esetében viszont problémát jelent, hogy kevés a tünet, ezért sokan nem fordulnak hamar orvoshoz. A szimptómák közé tartozik a has alatti terület nyomásérzékenysége, valamint a gyakori vizelés, miközben sokszor nem is megy vizelet, csak vizelési ingert érez a beteg. Általában nem jár együtt lázzal, s többnyire a 25 – 40 év közötti férfiaknál fordul elő.
– Miként diagnosztizálják a betegséget, s mi váltja ki a kórt?
– A vizsgálatok közül az ultrahangvizsgálat nyújtja a legtöbb eredményt. Az anamnézisben leggyakrabban felfázások szerepelnek, főleg ha a beteg olyan munkakörülmények között dolgozik – hideg helyen –, ahol felhűlhet, vagy esetleg krónikus alsó húgyúti fertőzései vannak a páciensnek, krónikus vízhólyaggyulladásban szenved, ami krónikus prosztatagyulladáshoz vezethet. Az ultrahangvizsgálat mellett prosztatamasszázsra is sor kerül, mely utóbbi során általában a kiválasztódó váladékban lehet találni gyulladásos komponenseket. Ugyanakkor a vizeletkép negatív, s a vérkép is általában negatív. A diagnosztika során az ultrahangvizsgálat az elsődleges, a prosztatamasszázst urológiai szakvizsgálat során végezheti el – szükség esetén – az urológus szakorvos.
– Miként lehet kezelni a pácienst, és hogyan lehet megelőzni a kór kialakulását?
– A megelőzés az elsődleges. Kerülni kell a felfázást, vegyünk fel megfelelő lábbelit, öltözéket. A krónikus húgyúti fertőzések esetén pedig a páciensnek kezeltetnie kell magát, hogy betegsége ne vezessen krónikus prosztatagyulladáshoz. Az utóbbi kezeléséhez már sokféle megfelelő gyógyszer áll a rendelkezésünkre, melyekkel tünetmentessé tehetjük a beteget, s az ultrahangvizsgálatok szerint a terápia után csak minimális elváltozások maradnak fenn. A kezelés időtartama nem általánosítható, de általában tíz napig tart egy terápia, utána felülvizsgálatra kell jelentkezni, s szükség esetén még egy tíznapos gyógykezelés következik. A terápia általában járóbeteg-rendelés keretében történik, míg az akut prosztatagyulladás esetén – ilyenkor a tünetek élesebbek, a nyomásérzékenység mellett fájdalom is érződik a has alatt, a betegség hirtelen lép fel, és lázzal jár együtt – kórházban kezelik a pácienst, az urológiai osztályon.
Lajos Mihály