A sztálinizmus áldozataira emlékeztünk Mezőváriban

„Az emlékezet gyógyír a szíveknek, utat mutat a jelennek...”

2014. november 20., 06:20 , 723. szám

November 16-án, vasárnap a tragédia 70. évfordulójához közeledve a szovjet munkatáborok áldozataira, a falu egykori lakóira, férjekre, apákra és fiúkra emlékeztünk Mezőváriban. A megemlékezésre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezete és a Mezővári Református Egyházközség közös szervezésében az istentisztelet után került sor a sztálinizmus mezővári áldozatainak tavaly felújított emlékműve előtt.

A rendezvényt a Kovács Erika és Kovács Sándor vezette mezővári református gyermek- és ifjúsági kórus nyitotta meg, daluk központi üzenete a békevágy és az ezért való fohászkodás volt. Ezután Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát: „Az emlékezet gyógyír a szíveknek, utat mutat a jelennek, és figyelmeztet a jövő lehetséges kihívásaira.” A szónok felelevenítette a történelmi eseményeket, a sztálini munkatáborokba elhurcolt férfiak, fiatalemberek kálváriáját, akik az itthon maradt hozzátartozók imái ellenére, sajnos, soha nem térhettek haza, idegen földben nyugszanak. Beszéde végén a jelen kihívásaival való szembenézésre, és ezáltal az újabb tragédiák elkerülése érdekében a szeretet gyakorlására, az emberi kapcsolatok megerősítésére, egymás megsegítésére biztatta a közösség tagjait.

Berki Károly szavait követően a gyermek- és ifjúsági kórus tagjai verseket és dalokat adtak elő az emlékezés és az Istenbe vetett hit fontosságáról. A szívet melengető előadások után Zán Fábián Sándor mezővári református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke mondta el gondolatait az egybegyűlteknek. A lelkipásztor igei alapként a Zsoltárok könyve 59. részének 2. és 3. versét olvasta fel. Prédikációjában szomorúan állapította meg, hogy sok párhuzamot fedezhetünk fel a 70 évvel ezelőtti események és az országban jelenleg zajló folyamatok között, hasonló lelkiállapotban lehetnek az emberek, mint 1944-ben, félelem és aggodalom uralkodhat most is a szívekben. Hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben, amikor a nehezen megnevezhető ellenség, a nagyhatalmi politika bárhol tud egyik pillanatról a másikra háborút szítani, és mosolyogni az áldozatok vérén, amikor belülről ér bennünket támadás a lelkiismeretünk részéről, hogy vajon mindent megtettünk-e népünkért, ami tőlünk tellett, amikor veszélyben van nemzetünk, szülőföldünk, akkor nekünk is csak egy menedékünk marad: a zsoltároshoz hasonlóan Istenhez kell kiáltanunk segítségért.

A prédikációt a miatyánkot feldolgozó ének követte. A megemlékezés végén elénekeltük nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd megkoszorúztuk a sztálini terror áldozatainak emlékművét.

Gálfi Dezső