Koncert és táncház a Cifra Műhely Egyesülettel
November 28–29-én a Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület ismét Kárpátaljára látogatott, folytatva kulturális misszióját. Az Egyesület a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE) támogatásával négy helyen tartott koncerttel egybekötött táncházat.
Molnár Eleonóra, a KNE elnöke elmondta: „A mostani »Cifra-turné« méltó folytatása volt az Egyesületünk által elindított táncházmozgalomnak, és jó alkalom arra, hogy testben és lélekben készüljünk az adventi időszakra.”
Pénteken reggel a Nagydobronyi Református Líceum falai „Cifra-mulatságoktól” voltak hangosak, a reggeli koncert és táncház igencsak jól sikerült, hiszen a diákok alig akarták abbahagyni a mulatságot.
A sikeres kezdést követően Zrínyi Ilona városába látogatott a Cifra-csapat. A munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tornaterme tanulókkal megtelve várta az ideérkező táncosokat és zenészeket. A koncert alatt az előadók az összmagyarság folklórvilágának nagyobb szeletét megidézve varázsoltak igazi autentikus hangulatot. Erdély tündérkertjéből elindulva találkozhattunk Kalotaszeg díszes viseleteivel, virtuóz táncaival és muzsikájával, folytatva az utat Tari Dorottya, a Liszt Ferenc zeneművészeti Egyetem diákja gyönyörű énekhangjával Magyarszovát, Mezőség vidékére kalauzolta a nagyérdeműt. Az erdélyi zene után egyszercsak hazai muzsika csendül fel. A jól ismert viski csárdás és dallamok a közönséget is lázba hozták. Erezhető volt, hogy kárpátaljai muzsika szól: az Alma a fa alatt, vagy a Hideg szél fúj, édesanyám kezdetű nótákat mindenki mosolyogva, csillogó szemekkel énekelte. A produkcióban egy hazai táncospár is fellépett, mégpedig a Sodró Együttes táncosai, Jakab István és Váradi Enikő, akik igazi viski temperamentummal járták a táncot. A „cifrások” kisértek, melyben a Sodró Együttes két zenésze is közreműködött. Kárpátalja után a határ másik oldalára, az anyaországba utaztunk, ahonnan szatmári dallamokat és táncokat hallhattunk-láthattunk, melyet a Csipkés Együttes közreműködésével mutattak be. Ezt követően közel ezer kilométert ugorva Moldva vidékére értünk, ahonnan „keserédes dalokat” hallhattunk ismét Tari Dorottyától, zenei kíséretben közreműködött Bolya Mátyás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanára kobozon, Nagy Albert, az akadémia diákja hegedűn. A „Cifra-műsort” táncház követte, amely során Moldva színes és érdekes tánckultúrája volt terítéken. A jelenlévők megismerkedhettek a Drúmul drákuluj, a kecskés, a Botosánka csángó táncokkal, melyek tánclépéseinek elsajátításában Deésy Gábor, a Cifra Műhely Egyesület elnöke segítette a jelenlévőket.
A péntek estét a nagydobronyi gyermekotthonban tartott táncház koronázta meg, ahová kisebb mikulási ajándékot is vittek az egyesület tagjai. Az otthon lakói egyházi énekek eléneklésével köszönték meg, hogy ismét gondoltak rájuk. Ezek a pillanatok mindenki számára emlékezetesek maradtak, hiszen az őszinte szeretet és hála, melyet a dalok által kifejeztek, senki számára nem közömbösek.
Szombaton a „Cifra-közösség” még két helyre látogatott el: délben a Ráti Szent Mihály Gyermekotthonban tartottak táncházat, ahová egy nagyobb segélyszállítmányt is vittek, mivel mostani jövetelük egyik fő céljául tűzték ki, hogy segítenek a gyermekotthon lakóinak a téli fűtéshez szükséges kazán beszerzésében. Két hónappal ezelőtt gyűjtést is hirdettek Győrben, s az összegyűlt pénzt is elhozták.
A „Cifra-mulatságok” utolsó állomása a Nagygejőci Középiskola volt, ahol szintén nagy lelkesedés övezte a műsort s az azt követő táncházat.
váen
