Családi típusú gyermekotthon nyílt Rahón

Tíz gyereket nevel a Fekete család

December 5-én ünnepélyes keretek között áldotta meg Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke Rahón a Páli Szent Vince Családi Típusú Gyermekotthont. A Rahói járás első ilyen intézményének avatóünnepségén jelen volt többek között Faragó László, beregszászi magyar konzul, Vaszil Hubal, Kárpátalja megye kormányzója, Viktor Medvigy, a Ráhói Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, Mihajlo Firka, a Rahói Járási Tanács megbízott vezetője, Szvitlana Jakimelina, a megyei állami közigazgatás gyerekek jogaival foglalkozó szolgálatának vezetője, valamint Jaroszlav Dumin, Rahó polgármestere, Mikulyák László, felső-Tisza-vidéki római katolikus esperes, rahói plébános és Mankovics Sándor kőrösmezői plébános.

A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye másfél évvel ezelőtt hozta létre Rahón a Páli Szent Vince Gyermekotthont, ahol a Beregszász melletti Balazsérról odaköltözött Fekete család a saját két gyermeke mellett négy gyermek nevelését vállalta. Idén újabb négy árva gyermek került a családhoz, ezzel hivatalosan is családi típusú gyermekotthonná vált az egyházi alapítású rahói intézmény.

A rahói magyar iskolások Mikulás-napi műsorát követően Vaszil Hubal kormányzó mondott köszönetet a nevelőszülőknek, Fekete Józsefnek és feleségének Évának, hangsúlyozva, hogy a példaértékű rahói családi típusú gyermekotthon nem jöhetett volna létre „Isten és a római katolikus egyház itt jelenlévő képviselőinek segítsége nélkül.” A kormányzó bátorságot és egészséget kívánt a nevelőszülőknek, majd értékes ajándékokat adott át nekik, a gyerekeknek pedig édességcsomagot.

Köszöntötte a nevelőcsaládot és a gyerekeket Viktor Medvigy és Jaroszlav Dumin polgármester is, akik a Mikulás alkalmából ugyancsak értékes ajándékokkal lepték meg a családot, valamint oklevéllel ismerték el a római katolikus egyház és Mikulyák László felső-Tisza-vidéki római katolikus esperes árva gyermekekért tett erőfeszítéseit.

Faragó László beregszászi magyar konzul beszédében hangsúlyozta: „Ezen intézmény létrejöttében való szerepvállalásával is szeretné Magyarország bizonyítani, hogy számára épp oly fontos a szórványmagyarság, mint az egy tömbben élő, vagy akár az anyaországi magyarok. A magyar állam kötelességének érzi, hogy lehetőségeihez mérten minden módon segítse a magyar közösségeket és azok kezdeményezéseit…” Faragó László példaértékűnek nevezte, hogy az ukrán állam a nehéz idők ellenére is támogatja az árva gyerekek családokban történő nevelését, ami európai mércével mérten is modern kezdeményezés, elismeréssel szólt a római katolikus egyházközségről is, amiért az magára vállalta egy ilyen hosszú távú és felelősségteljes feladatnak a gyakorlatba történő átültetését.

Majnek Antal megyéspüspök mielőtt megáldotta a gyermekotthont, elmondta: „Nagy öröm számomra, hogy itt lehetünk ma Rahón, a 10. árvaházunk megáldásakor, hiszen körülbelül 15 éve Nagybereznán kezdtük el az ilyen gyermekotthonokat alapítani. Azt, hogy ezen mennyire rajta van az Úristen nagy áldása, bizonyítja az, hogy ezek a gyermekotthonok működnek a karitatív intézményeink közül a legszebben, ezt támogatja az állam is. Az Úristen azt mondja Jézuson keresztül, hogy „Aki egy ilyen gyermeket befogad, az engem fogad be”. Ezek a gyermekotthonok, ahová általában tíz gyermeket fogadnak be, nagyon szépen jelzik a több gyerektől félő szülők számára is – akikből, sajnos, egyre több van –, hogy a gyermek tényleg Isten ajándéka.”

A gyermekotthon megáldását követően a katolikus egyház által vásárolt épületben a mostantól már tíz gyermeket nevelő Fekete család bemutatta az otthonosan berendezett kétszintes épületet, majd a gyerekek segítségével vendégül látták az avatóünnepség résztvevőit.

A saját két gyermekük mellett férjével nyolc árva nevelését vállaló Fekete Éva tudósítónknak elmondta: „Idestova másfél éve a beregszászi járási Balazsérról költöztünk ide, Rahóra, már a két saját gyermekünk mellett két gyermeket otthon is neveltünk, úgy jöttünk át mint nevelőcsalád. Elhatároztuk a férjemmel, hogy megpróbálunk minél több egyedül maradt gyermeknek segíteni. Önerőből ez nem ment volna, Beregszászban pedig nem kívánnak a közeljövőben gyermekotthont nyitni. Kurmai Sándor a Kezünkben a Jövő Alapítványtól felajánlotta, hogy szórványban lenne rá esély. Mi vállaltuk, és már másfél éve Rahóra jöttünk. Amikor áttelepültünk, a gyámhivatal rögtön ránk bízott még két terebesfehérpataki gyermeket, Paulinát és Gyimát, Dömét. Másfél év alatt teljesen elkészült az épület, nemrég fejeződtek be a tetőtérben a munkálatok, így most újabb négy gyermek nevelését vállalhattuk. Rahón a helyi magyar óvoda és iskola mellett lakunk, sok magyar él ebben a városban, nem is gondolná az ember. De az ukrán emberek is befogadtak bennünket. A gyerekek közül ketten már 16 évesek, ők a Técsői Református Líceumban tanulnak, és csak hétvégén járnak haza. Van két 13 éves, egy tízéves, két nyolcéves, egy hétéves, egy ötéves és egy hároméves. Négy fiú és hat lány.”

dózsa