A pánikrohamról és a pánikbetegségről

Az elmúlt hónapban négy alkalommal is szorítást éreztem a szívem tájékán, mellkasi fájásom volt, hevesen vert a szívem, és fulladtam. A családtagjaimmal együtt megijedtünk, hogy infarktust kapok, ki is vizsgáltattam magam a kardiológusnál, de semmilyen szív- és érrendszeri rendellenességet nem állapított meg nálam. És most, ebben a hónapban is rám tört egy ilyen roham. Már előre félek, hogy ismét rám tör. Mi lehet velem, és mit kell tenni azért, hogy ne legyenek ilyen rohamaim? – kérdezte levelében egy olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre dr. Kovács Mihály, a Viski Nagyközségi Orvosi Rendelő orvosa válaszol.

– Minden bizonnyal pánikbetegséggel állunk szemben – fejti ki beszélgetőtársam. – Érdemes tudni, hogy neve Pánra, az ógörög istenvilág egyik istenére utal, aki a mítosz szerint sípjába fújva keltett rémületet az emberek körében. Pánikrohamot minden tizedik ember átél az élete során, legalább egyszer. Ha viszont egy hónap leforgása alatt legalább négyszer rátör az emberre, és a beteg mindennapi életében zavarokat okoz ez az állapot, a rohammentes időszakban is jellemzővé válik az állandó aggodalom egy újabb rohamtól, akkor már pánikbetegségről beszélhetünk. Ez a kór a lakosság 2-4 százalékát érinti, és fontos, hogy a betegek még a betegség súlyosbodása előtt mielőbb orvosi segítséget kérjenek és kapjanak. Bár a pánikbetegség genetikai hátterét még nem tudtuk pontosan feltárni, örökletes tényezők meglétére utal, hogy a pánikbetegek első fokú rokonai között a betegség megjelenésének valószínűsége az átlagos négyszerese.

– Mit kell tudnunk a pánikrohamokról, a pánikbetegségről és annak tüneteiről, diagnosztizálásáról?

– A pánikroham tulajdonképpen szorongásos rosszullét, melynek legfőbb jellemzője, hogy hirtelen, váratlanul és látszólag megmagyarázhatatlan módon tör rá az emberre. A pánikroham igen változatos testi tünetekkel járhat. Felléphet heves, illetve szapora szívverés, izzadás, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasfájás, szédülés, ájulásközeli állapot, halálfélelem, hidegrázás, vagy ellenkezőleg: felhevülés, zsibbadás, bizsergés. Jelentkezhet ún. derealizáció (a realitás elvesztésének érzése), vagy a megőrüléstől, a kontrollvesztéstől való félelem. Akkor diagnosztizálhatunk pánikrohamot, ha a felsorolt tünetek közül legalább négy jelentkezik. A szorongás és a tünetek intenzitása nagyjából tíz perc alatt eléri a maximumot, majd 20-30 perc múlva a roham fokozatosan, magától elmúlik.
A pánikroham a vezető tünet alapján három típusú lehet. Kardiális vagy mellkasi pánik szívtáji szorító érzéssel, heves szívveréssel, mellkasi fájdalommal, fulladással. Hasi pánik, gyomorpanaszokkal, hasmenéssel, hányingerrel. Neurológiai pánik, fejfájással, szédüléssel, derealizációs élményekkel. A pánikroham – főleg a kardiális típusú – nagyon ijesztő a beteg és környezete számára, mert összetéveszthető a szívinfarktus előjeleivel. Bár az esetek döntő többségében a pánikbetegek szervileg teljesen egészségesek, fontos, hogy kardiológiai kivizsgálás előzze meg a kezelést, különösen akkor, ha a beteg családjában már előfordult szív- és érrendszeri megbetegedés.
A pánikbetegekre sajátos gondolkodásmód jellemző. Hajlamosak saját testi állapotukat félreértelmezni, túlreagálni, katasztrofizálni. A pánikrohamok tünetei ugyanis a mindennapi stresszhelyzetek velejárói lehetnek. Csak míg az egészséges ember a szimptómákat az élethelyzetekhez kapcsolja, például egy vizsgához, addig a pánikbetegségben szenvedő személy nincs tudatában a kiváltó oknak. Sőt a tünetek jelentkezésekor – azokra koncentrálva – felnagyítja a jelentőségüket, ami még inkább erősíti a szorongást. Például egyre jobban zihál, amitől egyre erősödik a légszomja, a szédülése, és egyre jobban kétségbeesik. De a pánikbetegség megfelelő kezeléssel jól gyógyítható.

– Milyen terápiát alkalmaznak?

Enyhébb esetekben gyógyulást lehet elérni rendszeres testmozgással, relaxálással. Ha viszont a tünetek már a hétköznapi teendők elvégzését is akadályozzák, és folyamatos szenvedést okoznak, akkor gyógyszereket írunk fel: szorongásoldókat, nyugtatókat, és/ vagy pszichoterápiára is szükség van. A kutatások szerint a pánikbetegség kezelésében az egyik leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia, mellyel az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni, hatása hosszú távú, a kezelés befejezése után is megmarad. A terápia során a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói félreértelmezéséből és katasztrofizálásából származó negatív gondolait. Ezzel párhuzamos folyamat a reális helyzetértékelés kialakítása, az aktuális stresszhelyzet kezelése. Emellett a stresszhelyzetek elkerülését lehetővé tevő viselkedés kialakítására is sor kerül, hogy a páciens visszatérjen korábbi, megszokott életviteléhez.

Lajos Mihály