A béke megteremtése a legfontosabb

Évértékelő interjú Brenzovics László parlamenti képviselővel

Nem létezik fájdalommentes gyógymód az ország bajaira, mégis törekedni kell arra, hogy Ukrajnából demokratikus európai állam váljék, ahol a kárpátaljai magyarság is megtalálja a helyét – vallja Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, akit a hátrahagyott 2014-es esztendő értékelésére kértünk.

– Az elmúlt esztendő nem kezdődött valami jól a kisebbségek számára: tartani lehetett attól, hogy a nemzetiségek is belesodródnak az országban kitört zavargásokba, majd a parlament tavasszal kis híján eltörölte a számunkra összességében kedvező nyelvtörvényt. Ma, néhány hónap távlatából miként értékeli a „méltóság forradalmának” következményeit nemzetiségi szempontból?

– Ukrajna geopolitikai ütközőponttá vált és súlyos válságot él át, ami rendkívüli módon kihat mindenre, s ez alól a nemzetiségi kérdés sem kivétel. Így kerülhetett bizonyos politikai erők hatására az előző parlament elé a regionális nyelvi státus eltörlésének kérdése, s az a törvényhozás, amelyben még Viktor Janukovics elnök hívei voltak többségben, meg is szavazta az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Ugyanakkor később győzedelmeskedett a józan ész, és Olekszandr Turcsinov akkori megbízott elnök nem írta alá a jogszabályt. Amúgy ez a nemzetiségek jogainak szűkítésére irányuló kezdeményezés egyik kiváltója lett a tragikus kelet-ukrajnai eseményeknek. Egyébként, más területekhez hasonlóan, nem kristályosodott ki egységes álláspont a parlamentben a nemzetiségi kérdést illetően, változatlanul különböző erők hatása érvényesül. Csak remélni lehet – illetve tenni is kell érte –, hogy a nemzetiségi kérdés európai módon rendeződik Ukrajnában, hiszen e nélkül nehezen képzelhető el ennek a soknemzetiségű országnak a stabilitása.

– A májusi elnökválasztást megelőzően ön a KMKSZ nevében az utóbb államfővé választott Petro Porosenkóval megállapodást írt alá a kárpátaljai magyarság jogainak védelméről és bővítéséről. Idézzük fel, miért látták szükségét a megállapodásnak, illetve mit remélnek attól!

– Azt valljuk, hogy az európai embernek akkor is európai módon kell viselkednie, ha a körülmények nem éppen európaiak, s ebben az esetben talán javul a helyzet. Így a KMKSZ nem személyes érdekek és belterjes megfontolások mentén döntött arról, hogy kit támogat a májusi elnökválasztás alkalmával, hanem azért döntött Petro Porosenko mellett, mert ő felvállalt a kárpátaljai magyarság számára fontos kérdéseket is, ami – európai módon – egy írásos megállapodásban öltött testet. Szövetségünknek nincsenek kétségei afelől, hogy a megállapodásban rögzítettek megvalósítása, mint a KMKSZ céljainak megvalósítása általában, nem lesz könnyű, s főleg nem történik meg egyik napról a másikra. Ám mi hiszünk a végső sikerben, s következetesen, lépésről lépésre haladva dolgozunk ennek érdekében.

– Ennek fényében tekinthetjük a májusban elhatározott irányvonal folytatásának a KMKSZ részéről, hogy az őszi parlamenti választásokon ön Petro Porosenko pártjának listáján indult?

– Igen is, meg nem is. Így is értékelhetjük a történteket, hisz személyemben a kárpátaljai magyarság kapott egy végeredményben befutónak bizonyult listás helyet az államfőt támogató Petro Porosenko Blokkja választási listáján, miáltal sikerült biztosítani közösségünk parlamenti képviseletét. Ugyanakkor nem feledjük, hogy a hatályos ukrajnai törvények betűjével és szellemével ellentétesen nem hozták létre Kárpátalján az előre hozott parlamenti választások előtt azt a választókerületet, amely egyesíthette volna a magyar szavazók többségét, s amelynek kialakítása változatlanul célkitűzése Szövetségünknek. Sajnálatos, hogy – mint oly sok más kérdésben Ukrajnában – ebben az esetben is felemás megoldás született. Viszont természetes, hogy a KMKSZ legfőbb döntéshozó szerve, a Választmány tavaly szeptemberben óriási többséggel hagyta jóvá azt a politikai irányvonalat, melynek értelmében a kárpátaljai magyarságnak a jelenlegi feszült és nehéz helyzetben érdeke képviseltetnie magát minden olyan testületben, fórumon, ahol a közösség sorsáról, biztonságáról döntenek, így a törvényhozásban is.

– Milyenek az első benyomásai a parlamentről? Milyen lehetőségeket kínál a törvényhozási képviselet? Milyen tervekkel látott munkához?

– Parlamentünk olyan, amilyen egy válság sújtotta ország törvényhozása egyáltalán lehet, azaz munkájára rányomják bélyegüket a problémák, amelyeket valamennyien érzékelünk a mindennapokban. Természetesen a KMKSZ-ben vannak elképzeléseink arról, hogy mit kívánunk elérni a kárpátaljai magyarság számára, de mindennek az alapja a béke megteremtése az országban. A háborús viszonyok felszámolása nélkül elképzelhetetlen a stabilitás és az építkezés a világnak ebben a szegletében. És ez nemcsak Ukrajnára vonatkozik, hanem az egész közép-kelet-európai térségre!
Szeretnénk, ha mielőbb béke lenne, amihez a jelenlegi helyzetben egész Európa összefogására szükség van. Úgy véljük, nem folytatható ez a fegyveres konfliktus, amely csak szenvedést okoz a térségben lakóknak. Meggyőződésünk, hogy a válság egyedül tárgyalásos úton rendezhető, aminek érdekében a feleknek a személyes ambíciókat félretéve mielőbb tárgyalóasztalhoz kellene ülniük, folytatni a Minszkben elkezdett folyamatot, amely, sajnos, most csak akadozva halad.
Látni kell, hogy a konfliktus egyik szereplője atomhatalom, aminek következményei nemcsak Ukrajnára, de az egész térség biztonságára nézvést rendkívül súlyosak. Ebben a helyzetben megfontolt politikára van szükség, egy olyan, a KMKSZ számára is elfogadható irányvonal támogatására, amilyen Porosenko elnök béketerve. A terv megvalósítása nem egyszerű, különösen, mivel vannak radikális erők Ukrajnában, amelyek a kardcsörtetést tartják előbbre valónak, de szerintünk a konfliktus fegyveres megoldása nem reális, a harc egyre súlyosabb humanitárius, gazdasági válságba sodorja az országot és az egész régiót.

– A bennünket ért megpróbáltatásokban rendkívüli jelentősége volt annak, hogy Magyarország mindvégig a kárpátaljai magyarság mellett állt. Belülről, az események résztvevőjeként miként látja ezt?

– Magyarország és az egész térség veszélyes helyzetben van, hiszen az európai uniós és a NATO-tagság nyújtotta korábbi viszonylagos biztonság megszűnt, a régió frontvonallá vált. A közép-kelet-európai államok Ukrajna képében egy olyan országgal lettek határosak, ahol de facto háború dúl. Ráadásul egy olyan fegyveres konfliktusról van szó, amelynek egyik résztvevője eurázsiai nagyhatalom. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet még hosszú időn át ki fog hatni az egész térségre. Azt sem feledhetjük, hogy Magyarország helyzete e tekintetben eltér a szomszédokétól, hiszen Ukrajnában 150 ezer magyar él a határ mentén. A határon túli magyar kisebbségek helyzete mindenkor befolyásolta a magyar politikát, ami jelen helyzetben, Ukrajna tekintetében hatványozottan érvényes. Ezt a hozzáállást, különös figyelmet a vajdasági magyarság vonatkozásában is megtapasztalhattuk a jugoszláviai háború idején. A kárpátaljai magyarság jogosan számított a magyar kormányzat, a magyar társadalom támogatására, ami nem is maradt el. Ezt jelezték a magas szintű látogatások, az irányunkban napi szinten megnyilvánuló figyelem és törődés. Budapest helyzete nyilván nem egyszerű, hiszen az ukrajnai történéseken kívül egyéb tényezők is befolyásolják a magyar külpolitikát, mégis biztosak lehetünk az anyaország támogatásában ma és a jövőben is.
Megítélésem szerint a térség valamennyi országa tisztában van az ukrajnai események veszélyeivel. Különböző elképzelések léteznek arra vonatkozólag, miként kellene kezelni a kialakult helyzetet, ám látható, hogy az egyeztetések – különösen a visegrádi országok körében – eredményesek, s ha Magyarország álláspontja hangsúlyaiban némileg el is tér szomszédjaiétól, kétség sem férhet hozzá, hogy Budapest szintén az európai politikát támogatja ebben a válságban, különös tekintettel a kárpátaljai magyarság, egész Kárpátalja helyzetére.

– Mit hozhat számunkra 2015?

– Az előttünk álló esztendő kétségtelenül rendkívül bonyolult, nehéz év lesz, hiszen a gazdaság rendbetételének, a háborúnak és az országban tapasztalható negatív tendenciáknak a következményei 2015-ben fognak kicsúcsosodni. Ugyanakkor a bajok súlyosbodása, a jelenlegi helyzet új távlatokat, lehetőségeket is feltárhat. Remélni lehet, hogy kirajzolódik a válságból kivezető út, amely elvisz az Ukrajnát az utóbbi évtizedekben jellemző strukturális, ideológiai és geopolitikai problémák megoldásához. Természetesen nem létezik könnyű, fájdalommentes megoldás gondjainkra, köztük például az életszínvonal zuhanására, az általános szegénységre, a háború okozta szenvedésekre, de nincs más választásunk, törekedni kell arra, hogy Ukrajnából demokratikus európai állam váljék, ahol a kárpátaljai magyarság is megtalálja a helyét.

hk