240 évvel ezelőtt született Bolyai Farkas

2015. február 10., 17:15 , 735. szám

A XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század első felében élt és alkotott egy erdélyi magyar matematikus, aki a számtan (aritmetika) és a mértan (geometria) mellett olyan, egymástól merőben eltérő dolgokkal is foglalkozott, mint a fizika, a filozófia, a zeneelmélet, az erdészet, a gyümölcstermesztés, a borászat, a gyógyászat és a gyógyszerészet, s különböző műszaki megoldásokon is törte a fejét. Ő volt Bolyai Farkas, a tudománytörténet egyik legnagyobb képviselőjének, a nemeuklideszi geometria kidolgozójának, Bolyai Jánosnak az édesapja, aki 240 évvel ezelőtt, 1775. február 9-én, a dél-erdélyi, Szeben megyei Bólya községben látta meg a napvilágot.

Apai ágú felmenői egykor nagybirtokosok voltak, ám a família később elszegényedett, s a kiváló matematikus édesapja, Bolyai Gáspár már csak szolgabírói állással és kisebb birtokkal rendelkezett. Édesanyja, Pávai Vajna Krisztina ugyancsak kisbirtokos nemesi családból származott. Farkas fiukat pedig az erdélyi oktatás olyan fellegváraiban taníttatták, mint a Nagyenyedi Református Kollégium, valamint a Kolozsvári Református Kollégium. A leendő tudós Nagyenyeden rendkívüli nyelvtehetségével tűnt ki: rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, majd a német, az angol, a francia és az olasz nyelvet is elsajátította. Kolozsvári diákévei alatt pedig – a tudományos ismeretek magába szívása mellett – belekóstolt a színészetbe és a festészetbe is. 1796-ban pedig négy évre elhagyta szülőhazáját, s matematikai tanulmányokat folytatott Németországban, a Göttingeni Egyetemen, ahol baráti kapcsolatba került a tudománytörténet egyik óriásával, a nagy német matematikussal, természettudóssal, csillagásszal, Carl Friedrich Gauss-szal.
Miután hazatért, előbb házitanítói állást vállalt Kolozsváron, báró Kemény Simon kastélyában, majd rövid ideig domáldi birtokán gazdálkodott, 1804-ben pedig a Marosvásárhelyi Református Kollégium professzora lett, s 43 hosszú évig oktatott ott matematikát, fizikát, kémiát és csillagászatot. Ismeretgazdagságát pedig az is jelzi, hogy amikor 1811-ben új tantárgyként bevezették a mezőgazdasági és állatgyógyászati ismereteket, ezek tanítását is elvállalta. S pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást összekapcsolja a gyakorlatival. Feltalálóként is ismertté vált: megalkotott egy takarékos főző- és fűtőkemencét, mely igen népszerű lett a korabeli Erdélyben.
Az irodalomba is belekóstolt: egy 1814-ben Kolozsvárott kiírt drámapályázatra három, történelmi tárgyú tragédiát is beküldött (az ógörög világban játszódó Pausaniast, a török témájú II. Mohamedet, valamint az erdélyi miliőben játszódó Kemény Simont). Később papírra vetette a Párizsi per c. színművet, s fordítóként is tevékenykedett, magyarra ültetve át külföldi irodalmárok alkotásait. az angol Alexander Pope Essay on Man c. tankölteményét, illetve az ugyancsak brit John Milton, valamint a német Friedrich Schiller nem egy művét.
Elsősorban – természetesen – matematikusként alkotott. A nemeuklideszi geometria előfutárának tartják. A matematika történetében az elsők között írta elő követelményként az egy rendszerbe tartozó axiómák kölcsönös függetlenségét. A komplex számok tárgyalása során elsőként fogalmazta meg a permanenciaelvet (állandósági elvet). Egyik legismertebb eredménye a sokszög-darabolási tétel. 1832-1833 folyamán pedig megírta matematikai főművét, a Tentament, melyben axiomatikus alapokra helyezte és rendszerbe foglalta a számtant és a mértant (az axióma különböző okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság). Míg német nyelvű, Kurzer Gundriss (Rövid vázlat) c. munkájában összefoglalta főbb matematikai gondolatait.
Tankönyvíróként is jeleskedett, megjelentette Az arithmetika eleje, Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje, valamint a csillagászati tárgyú, Az űrtan elemei kezdőknek c. kiadványait. S a középiskolai tananyagban ma is Bolyai Farkas gondolatmenete alapján vezetik le a kerületi és középponti szögek tárgyalását.
1851-ben nyugdíjba vonult, s utolsó néhány évét teljesen visszavonultan töltötte el. 1856. november 20-án hunyt el Marosvásárhelyen, s végakaratának megfelelően, síremlék emelése helyett almafát ültettek sírjára. Első életrajzírója, a német matematikus, matematikatörténész, Paul Stackel szerint vele kezdődött a magyarországi matematikai kutatás története. (Forrás: Wikipédia)

Lajos Mihály