Új perspektívák a kárpáti barna szarvasmarha génállományának megmentésére

A Kárpátalján honos kárpáti barna szarvasmarha teljesítmény szerint hús és tej irányzatú. Kitenyésztése hosszan tartó szelekciós munka és reproduktív keresztezés eredménye.  Elődei az őshonos „Riska”, „Mokány” és az alpesi montafoni, svicc és kiseb mértékben az alhausi szarvasmarha.

Hivatalosan a fajtát 1973-ban ismerték el. Kitenyésztésében jelentős szerepet játszott Kárpátalja jellegzetes klímája, amely hasonló az alpesi területhez. Kárpátaljára jellemző a hegyi és a sík vidéki zóna. A legtöbb hegyvidéki terület mezőgazdasági terület – rétek és legelők. A jelentős terjedelmű alföldi övezetben a szántóföldeken takarmánynövényeket termesztenek. Így a mi régiónkban is igen kedvezőek a feltételek a tej-hús irányzatú szarvasmarha-tenyésztésre. A kárpáti barna szarvasmarha megfelel erre a célra. Ez a fajta nagy lehetőségeket rejt magában. A fajta képviselői kiválóan kihasználják a legelők természetadta lehetőségeit.A tehenek magas tejhozamúak, minimális ráfordítással elérik a 3-4000 liter mennyiséget egy laktáció ideje alatt.
Az állatok alkalmazkodtak a környezeti tényezőkhöz mind az alföldi, mind a hegyvidéki területen. Ezért két típust különböztetünk meg: alföldi és hegyi típust.
Mivel a kárpáti barna szarvasmarha Kárpátalja felbecsülhetetlen kincse, felmerült a kérdés, hogyan őrizzék meg a génállományát további tenyésztés céljára.
A mezőgazdaság reformálásával csökkent a szarvasmarhák száma a térségben, s mivel ez a fajta az állomány 80%-át tette ki, számuk, állományuk minimálisra csökkent, megsemmisült a tenyésztői munkával foglalkozó infrastruktúra. Ha valaha a térségben több mint tíz tenyésztési központban és állattenyésztő telepen végezték a fajták génállományának megőrzési és javítási munkáit, napjainkban ez a munka lefagyott.
Fennállt a veszélye annak, hogy a fajta eltűnik, ezért nagy szükség van a génállomány védelmére és megőrzésére.
A cél elérésének érdekében nagy munkát fektettek bele mind a felsőoktatási intézmények, mind a közigazgatási hatóságok. Ezek azonban többnyire deklaratív jellegű segítségek voltak.
Nagy erőfeszítést fektet a munkába a „Terra DEI”Alapítvány kárpátaljai vezetősége is, akik által kidolgozott európai program keretében alapítványi anyagi forrásokból, tudományos munkatársak résztvételével megtaláltak 50 kárpáti barna szarvasmarhát, amelyeket a program keretében sokgyermekes családoknak osztottak szét. A gazdaságokban az alapítvány munkatársai ingyen végzik az állategészségügyi munkákat, szaktanácsadást, étrendkorrigálást, a tehenek mesterséges megtermékenyítését.
Reméljük, hogy a közös munka meghozza eredményét, és előrelendíti a holtpontról a félbemaradt munkát.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyász  tanára
Burja Vaszilij,
a „TERRA DEI” Alapítvány tudományos szaktanácsadója