Nagyböjt második vasárnapja

Mk 2,1–12. Azon időben Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy béna embert, akit négyen cipeltek. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. „Fiam, bocsánatot nyertek a te bűneid’” – mondá Jézus Krisztus a béna embernek. Mit érezhetett ez a béna ember? Mit gondolhatott magában? Szeretett volna meggyógyulni, de nem sikerült, s most jön Jézus, aki talpra állítja őt. Biztosan feljárta már az orvosok sokaságát, biztosan megkeresett már mindenkit gyógyulása reményében, de nem sikerült meggyógyulnia. És most nemcsak meggyógyul, hanem még a bűnei is megbocsáttatnak. Elérte azt, amit szeretett volna. Meggyógyul, de nemcsak testileg gyógyul meg, hanem lelkileg is. Jézus rámutat a gyógyulás lényegére. Először a bűneinkből kell bocsánatot nyerni, s aztán várni a gyógyulást. A böjti időszak erre szolgál: hogy bűnbocsánatot nyerjünk. Sokan úgy vannak vele, s úgy gondolják, s mondják „nekem nincs bűnöm”, „én semmi rosszat nem teszek”, de bűn nélküli ember nincs a Földön. Jézus Krisztus volt a legtökéletesebb Istenember a Földön. S nekünk is a tökéletességre kell törekednünk annak érdekében, hogy majd mi is jobb feltámadást nyerjünk. Ha szeretnék egymást az emberek, akkor tökéletes világban élnénk. Isten maga a szeretet, ő rosszat nem küldött a világba, rosszat nem teremtett. Az ember mindig sokkal jobban hajlik a rosszra, mint a jóra. Már A teremtés könyvében Ádám és Éva történetében megjelenik a gonosz kígyó formájában, és megkísérti az embert, s elkezdődik számukra a bujdosás, menekülés, s a legrosszabb, amire talán még ők sem számítottak, a kiűzetés a Paradicsomból. Ter 3,1 „A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál…” A gonosz ravasz, s mindig a rosszra akar bennünket csábítani, de nem szabad engednünk, ki kell tartanunk úgy, ahogy ez a béna ember kitartott. Nem adta fel. Végigcsinálta. Mi se adjuk fel, s ha nem is sikerül minden úgy, ahogy elterveztük, midig újra lehet kezdeni, mindig bocsánatot tudunk nyerni. Ha adatott bűnbocsánat számunkra, éljünk vele. Itt az idő, kedves testvér, használd okosan!

Pősze Sándor, tiszabökényi görögkatolikus áldozópap