Amikor erőd megújul

„Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Márk 8, 34). A kereszt jelképe, jelképrendszere valószínűleg minden ember előtt ismert, legyen akár hívő vagy hitetlen, vallásos vagy a vallás mibenlétében kevésbé járatos. A kereszt lehet szimbóluma bűneinknek, hibáinknak, a terheknek, amelyeket életünk során magunkkal cipelünk, s legfőképpen jelképe annak a szenvedésnek, és általa a megváltásnak, amelyet Jézus Krisztus kereszthalálával értünk vállalt.

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerülete március 8-án, nagyböjt harmadik vasárnapján szervezte meg – a történelmi egyházakkal közösen, közel 1000 résztvevővel – III. Kereszthódoló körmenetét Beregszászban. A keresztút célja minden évben az, hogy megemlékezzünk Jézus Krisztus életének utolsó óráiról, elfogásáról, elítéléséről, a kereszten elszenvedett kínjairól, feltámadásáról.
Az idei keresztút a beregszászi vasútállomás épületénél vette kezdetét. A menet elején liturgikus zászlót hordozó görögkatolikus hívek, Jézus Krisztus keresztje egy darabjának ereklyéjét vivő görögkatolikus papnövendékek haladtak. Legelőször az esperesi kerület áldozópapjai vették vállukra a súlyos keresztet. Ezt követően minden állomáson, a Jézus szenvedésének 12 stációjára emlékeztető megállónál elhangzott egy-egy szentírási szakasz és egy rövid prédikáció a kerület papjainak, továbbá a beregszászi református templom előtti megállónál Domonyi Erik, a Beregszászi Református Egyházközség segédlelkésze, a római katolikus templomnál pedig Molnár János beregszászi plébános tolmácsolásában. A következő állomásig aztán özvegyek, szülők, pedagógusok, fiatalok, fiatal édesanyák is vállukra vették a keresztet.
Mi is a lényege a keresztútnak? A kereszt – és itt nemcsak a jelképre, hanem a keresztúton hordozott keresztre is gondolok – nehéz. Még akkor is, ha 10-12 személy egyszerre viszi. A kar hamar elfárad, a váll percek múltán megroskad alatta, hiába van segítség. Súlya alatt így akaratlanul is eszébe jut az embernek, mit élhetett át Jézus Krisztus, akinek egymaga kellett cipelnie a súlyos terhet, amelyre aztán, végtelen kínok és szenvedések közepette, az egész világ bűneivel együtt szegezték fel. És ebben a pillanatban döbben rá az ember, hogy a maga keresztje(i) eltörpülnek amellett, amit Jézus értünk vállalt. S ha ő kibírta a gúnyolást, szitkokat, ütéseket, a testét átjáró szögeket, s a kereszten sem saját magáért, hanem azért imádkozott, hogy Atyja megbocsásson nekünk, akkor mi is képesek lehetünk, képesek vagyunk arra, hogy emelt fővel álljuk ki a próbákat, amelyeket megerősödésünkért Isten elénk gördít.
A keresztút a beregszászi görögkatolikus templom előtt ért véget. De abban, aki részesült az élményben, nem múlik el nyomtalanul, hiszen segít a mindennapokban is, könnyít terheinken.
„Ellenben igenis dicsekedhetünk erőtlenségeinkkel és a mi Urunk Jézus Krisztus szent keresztjének mindennapi hordozásával.” (Assisi Szent Ferenc)

Espán Rita