Beszélgetés Nagy Anikó énekesnővel

Akinek nótás kedvű volt az édesapja

2015. március 24., 19:26 , 741. szám

Nemzeti ünnepünk alkalmából, Kész Gézának, a KMKSZ kulturális titkárának a szervezésében március 13. és 16. között nagy sikerű hangversenykörutat tett Kárpátalján Nagy Anikó, az Ungvári Filharmónia énekesnője és Mészáros János Elek magyarországi énekes, s hangjuk szépségével több településen is elvarázsolták az értő fülű közönséget. A koncertkörút kapcsán készítettünk interjút a művésznővel.

– Beregszászban születtem, de gyermekkoromban sok időt töltöttem anyai nagymamámnál is, a Tisza-parti Badalóban – indítja beszélgetésünket Nagy Anikó. – Édesapám nagyon szeretett énekelni, akárcsak hat testvére, s amikor összejöttek, mindannyian dalra fakadtak, így hát családi örökségként kaptam az éneklés szeretetét.

– Miként lett énekesnő?

– Eredetileg zenetanári pályára készültem, tangóharmonikázni tanultam a Beregszászi Művészeti Iskolában, majd az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, ahol már a felvételi­zésemkor felfigyeltek hangom szépségére, így tanáraim ajánlására ének szakon végeztem. Ezt követően a Bátyúi Zeneiskolában kaptam állást, ahol zenei ismereteimnek is hasznát vettem, zongorázást, tangóharmonikázást és szolfézst oktattam. Azután megszületett a kislányom, gyesre mentem, majd meghallgatásra jelentkeztem az Ungvári Filharmóniában, hogy énekesnőként folytassam pályafutásomat, s már tizenhét éve ott dolgozom.

– Mikor ismerkedett meg Mészáros János Elek művész úrral?

– 2009-ben a Duna TV-ben meghirdették a „Csendül a nóta” Nemzetközi Magyar Nóta-versenyt, melyre én is beneveztem, nyolcvan további indulóval együtt, s ott ismerkedtem meg Mészáros János Elekkel. A versenynek három elődöntője volt, Debrecenben, Budapesten, majd a Baranya megyei Szentlőrincen, s a döntőre is az utóbbi településen került sor, melyen Mészáros János Elekkel megosztva megnyertük az első helyet. Azóta pedig nagyon sokszor léptünk fel együtt, szerte a Kárpát-medencében, ezen belül most harmadik alkalommal Kárpátalján. Most az Ungvári Filharmóniában kezdtük a hangversenykörutat, majd felléptünk a Tiszapéterfalvai Református Líceumban, a Nagyberegi Művelődési Házban, a beregszászi református templomban, énekeltünk a március 15-i beregszászi ünnepségen a Petőfi-szobornál, majd Kisbakoson, ezt követően a Nagydobronyi Református Líceumban folytatódott s a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban ért véget a hangversenykörútunk.

– Az operettek mellett csodálatosan ad elő magyar nótákat is. Milyen sikereket ért el az utóbbi műfajban?

– 2009-ben Dankó Pista-díjat kaptam Szegeden. Három év múlva pedig beneveztem a Nóta TV Nótasztár Versenyére, melyen 460-an indultunk, én is bejutottam a döntőbe, a legjobb tíz között végeztem, s megkaptam a Száztagú Cigányzenekar különdíját. A Nóta TV pedig felvett egy háromórás műsort, melyben együtt szerepeltem egy balmazújvárosi fiatalemberrel, Nádasdy Gáborral, s a Száztagú Cigányzenekar kamarakórusának kísérete mellett énekeltünk magyar nótákat.

– Operettet vagy magyar nótát szeret-e jobban énekelni?

– Nem tudok választani e zenei műfajok között, hogy melyiket kedvelem jobban, mind a kettőt egyformán szeretem, de többet énekelek operetteket, mert az Ungvári Filharmóniában a közönség ezt szereti jobban, s a zenekar is jobban tud operetteket játszani, mint magyar nótákat.

– Végezetül érdekelne: mit tart a művészi küldetésének?

– Azt, hogy itt, Kárpátalján terjesszem a magyar kultúrát. Lehet, hogy ha nem magyar nyelven énekelnék, nagyobb karriert futnék be, de én a magyar nyelvet választottam.

Lajos Mihály