Mészhiány a zöldségféléknél

Az elmúlt évek aszályos időjárása több élettani eredetű betegség fellépését okozta. Olyan hiánytünetek, fejlődési rendellenességek jelentek meg a kertészeti növényeken, amelyekkel a termesztési gyakorlatban korábban nem kellett számolni. Igaz, az utóbbi években jelentős változások következtek be a termesztési módszerekben. Gondoljunk csak a csepegtető öntözésre, a tálcás palántanevelésre, az új, nagyhatású műtrágyák (lombtrágyák) széles körű elterjedésére, amelyek önmagukban mind-mind lehetőséget jelentenek a termesztés színvonalának növelésére, ugyanakkor, hibás alkalmazás esetén tetemes terméskiesést és minőségromlást is okozhatnak. Sorra jelennek meg például az olyan cikkek, amelyek a szárazság és a mészhiány összefüggéseivel foglalkoznak, számtalan gyakorlati példát említve a gyümölcs-, a dísznövény-, a szőlő- és a zöldségtermesztés területéről.

A kalciumot a talaj termékenységével kapcsolatosan szoktuk emlegetni, mivel a talajszerkezet kémhatását döntő mértékben meghatározza. A növények más elemekhez képest jelentős mennyiséget építenek be belőle a szervezetükbe. Hatása nagyon sokoldalú. Ezzel magyarázható, hogy hiánya a legkülönbözőbb helyeken és formákban jelentkezik.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért éppen a kalciumot emlegetjük a szárazság kapcsán oly gyakran, mi az oka annak, hogy a talaj kiszáradása pont ennek az elemnek a hiányát okozza.
Köztudott, hogy a mész rendkívül nehezen mozog a növényen belül. Ebből adódóan, ha a növényi életfolyamatokat bármi megzavarja, az azonnal a mészellátás zavarához vezet. Ezenkívül, a mész nem reutilizálható tápelem. Magyarán: ha egyszer beépült a levelekbe, helyéről többé el nem mozdítható, míg hasonló esetben a nitrogén vagy a kálium gyorsan átépül a növény szervezetén belül és a fiatal hajtásokhoz vándorol. Ezzel magyarázható, hogy a mészhiány tünetei leggyakrabban és legszembetűnőbben a fiatal növényi részeken jelennek meg először.
A fejletlen gyökérzet, a gyökérrothadás és a gyökértenyészőcsúcs barnulása is az elégtelen kalciumellátás következménye. A gyökereken általában előbb jelentkeznek a tünetek, mint a föld feletti szerveken.
A mészhiányban szenvedő növények – ha lassabb ütemben is – egy bizonyos fejlettséget mindig elérnek, ami annak tudható be, hogy némi kalcium általában mindig van a talajban. A tenyészőcsúcsok elhalása következtében a növény olyan benyomást kelt, mintha a tetejét (a hajtáscsúcsot) letörték volna. A mészhiány másik gyakori és általános tünete a fiatal levelek fonák irányba történő kanalasodása, amit egy sötétzöld elszíneződés előz meg. Különösen fűtött hajtatásban, az uborkán szokott jelentkezni ez a tünet, ha nem kielégítő a fólia szellőzése. A magas páratartalom ugyanis gátolja a víz, a tápanyagok felvételét, ezáltal a legnehezebben felvehető tápelemét, a kalciumét is, így nagyon hamar kialakulnak a hiánytünetek.
A paprikán, a paradicsomon és a padlizsánon az ún. csúcsrothadás betegséget okozza a mész hiánya. A bogyók bibepont felőli oldalán vagy annak közvetlen közelében kezdetben világosbarna, később beszáradó sötétbarna folt alakul ki. Maga a magház, vagy a termés kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység eltérő, a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak a betegségre, mint a zöld húsúak.
A paradicsomfajták között is van különbség, de lényegesen kisebb, mint a paprikák esetében. A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal – gyenge – termésen megindul, és csak később válik szemmel is jó láthatóvá. A fejes salátán az ún. levélszélelhalás betegséget okozza a mészhiány, amelynek van egy lágy változata – ez inkább télen jelentkezik – és egy száraz típusa, ami később, tavasszal és nyáron szokta felütni a fejét.
Tavasszal a hideg talajba kiültetett hajtatott uborkán is gyakran megfigyelhető a mészhiány. Lassú a főszár növekedése, a levelek – előbb a fiatalabbak, később az idősebbek is – a fonák irányába kezdenek pödrődni. A beteg növény levélzete „haragoszöld”, később az erek közötti szövetek kivilágosodnak, ami rendszerint az elégtelen gyökértevékenységből adódóan más tápelemek hiányát is jelzi.
A gyakorlatban tapasztalható kalciumhiány – a tünetek okai a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára – rendszerint a vízellátás, illetve a párologtatás zavarából, esetleg az alacsony talajhőmérsékletből adódik.
A hiánytünet okai a következők lehetnek:
– a talaj alacsony mésztartalma (az intenzív termesztési körülmények között ritka);
– az öntözés hiánya;
– a levegő alacsony páratartalma – 50% alatt;
– a levegő nagyon magas páratartalma (közel 100%);
– túlzott műtrágyázás (nitrogén és kálium túladagolása);
– a talaj elszikesedése (rossz minőségű öntözővíz);
–  elégtelen gyökértevékenység (gyökérbetegség, hideg talaj).
A termesztő elsődleges célja a hiánytüneteket kiváltó tényezők megszüntetése (öntözés, szellőztetés, párásítás, szakszerű műtrágya-adagolás stb.).
A betegség tüneteinek megjelenésével a növény termőképessége, illetve a termés minősége jelentősen csökken. A nitrogén- vagy káliumhiány gyógyításával ellentétben a mészhiány megszüntetése nehezebb, hosszabb időt vesz igénybe.
A kedvezőtlen környezeti tényezők megváltoztatásával egy időben a betegség gyorsabb megszüntetése érdekében célszerű lombtrágyázni is.
A levélzet kis mennyiségben ásványi anyagokat is képes hasznosítani, aminek a gyakorlati jelentősége különösen a mikroelemek tekintetében jelentős, de a makroelemek vonatkozásában sem elhanyagolható. A leveleken keresztül felvett tápanyagmennyiség jelentős mértékben függ a klimatikus tényezőkön kívül a levél korától és egészségi állapotától. Az intenzív anyagcserét végző, növésben lévő levelek tápanyagfelvétele nagyobb, mint az idős leveleké.
Annak ellenére, hogy a leveleken keresztül felvett ásványok mennyisége nagyságrendekkel elmarad a gyökerek által szállított tápelemekétől, a hatásuk meglepő. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy közvetlenül beépülnek az anyagcsere-folyamatokba és ott hatásukat gyorsan kifejtik. Ugyan lombtrágyázással a talajok trágyázása nem helyettesíthető, a kedvezőtlen tápanyagfelvételi körülmények nem szüntethetők meg, de nagyon jól kiegészíthetők. A lombtrágyázás az egyik leghatásosabb módszer a hiánytünetek gyors megszüntetésére.
A kalcium – szemben a többi tápelemmel – jelentős mennyiségben halmozódik fel a levelekben, a termés mésztartalma alacsonyabb. Felvételének zavara esetén a fejlődő levelek és a termések egyaránt rosszul ellátottak mészben. A levélzetre adagolt kalcium az éppen kialakuló termés és a levelek mésztartalmát növeli, ezért a kalcium-lombtrágyázásban a többszöri ismétlésnek döntő szerepe van a „kezelés” eredményességét illetően. Főleg a folyamatos termést adó növényeknél (paprika, paradicsom, uborka) fontos az ismételt permetezés, hogy az újból és újból kialakuló terméskötődésnek megfelelő mennyiségű kalcium jusson.
A kereskedelemben kapható kálcium-lombtrágya készítmények:
Damisol – Kalcium (8,4%)
Wuxal Calcium (15%)
Ca-nitrát (20,0%).
A felsorolt készítmények általában 0,1–0,5%-os töménységben használhatók lombtrágyaként. Nagyobb töménységben még súlyos hiány esetében sem javasoljuk használni ezeket, sokkal hatékonyabb a kisebb töménységű, többször megismételt kezelés. A növényvédő szerekkel való keverhetőségüket célszerű minden esetben ellenőrizni.

Őrhidi László,
nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója