Elővetemény után, főnövény előtt a fóliában II.
Az ortodox egyházi naptár szerinti húsvétot megelőző napokban a kárpátaljai zöldségtermesztők túladtak a hajtatólétesítményeikben, főként hideghajtatásban termesztett korai zöldségek zömén. Eljött az ideje, hogy az előveteményt – a hónapos retket, zöldhagymát stb. – felváltsa a „fő kultúra”, például az uborka, paradicsom, paprika. A gazdák eddigi tapasztalatairól, a rájuk váró további teendőkről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük. (Az interjú első része lapunk előző számában olvasható.)
– Hogyan készítjük fel a megmunkált, a kártevőktől mentesített talajt a növényállomány fogadására?
– A talajélet élénkítésére, a különböző gyengültségi betegségeket okozó gombák elleni védekezésül a nagydobronyi zöldségtermesztők előszeretettel használják a Trifender nevű készítményt, amely a lótetű és az egyéb talajlakó kártevők elleni védekezésre javasolt Nemastarhoz hasonlóan ugyancsak biológiai eredetű, egy gombakészítményről van szó. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Trifender együttes hatása a Nemastarral a kárpátaljai gyakorlatban még nincs kipróbálva. Felhívnám azok figyelmét, akik esetleg mindkét szert használni szeretnék, hogy nem kizárt, a Nemastar hatása esetleg gyengülhet az együttes alkalmazásuk esetén. Túl a védekezés eredményén a hatékonyság azért sem mellékes ilyenkor, hiszen egyik készítmény sem olcsó.
– Mire érdemes odafigyelni a növényállomány kiültetésekor?
– Az állomány telepítésekor fontos betartani azt a növénysűrűséget, amelyet a katalógus javasol az adott zöldségféle számára fajtától és növekedési erélytől függően. A paprika esetében ez rendszerint 4,5–6 szál négyzetméterenként, a paradicsomnál 2,7–4 szál négyzetméterenként. Ennél a két zöldségfélénél kialakultak az optimális, a termesztők által jellemzően betartott tő- és sortávolságok. Az uborkáról viszont nagyon sok termesztő máig azt hiszi, beválhat a sűrű bokor, sűrű sor elv, ami azonban tévedés, nagyon fontos betartani a megfelelő, 1,10–1,20 méteres sortávolságot. Semmiképpen se méretezzük ennél keskenyebbre a sorközöket, mert ez egyrészt akadályozni fogja a növényápolási és a betakarítási munkákat, másrészt az uborkánál erős önárnyékolással kell számolnunk. Elterjedt gyakorlat még az ikersoros ültetés, ami az uborka esetében szintén nem javasolható, hiszen ebben az esetben is egymást fogják árnyékolni a növényeink, ami elsősorban terméscsökkenést eredményez. Azok a gazdák, akik egymástól csak 90, néha mindössze 80 centiméterre telepítik a sorokat, csodálkozva tapasztalják majd a tenyészidő során, hogy a szélső sorok jobban teremnek, aminek az a magyarázata, hogy a szélre ültetett növények több fényt kapnak. Kellő megvilágítás hiányában az alsó levelek nagyon hamar megsárgulnak, a növényszárak elkezdenek felkopaszodni, minek következtében megcsappan a terméshozam.
A megfelelő tőtávolságot egy egyszerű formula alapján számíthatjuk ki. Előbb a fajtakatalógus által egy egységnyi területre – rendszerint egy négyzetméterre – ajánlott palántamennyiséget, ami az uborka esetében általában 3–3,5 szál, megszorozzuk a hajtató létesítmény négyzetméterben vett alapterületével, majd az így kapott palántaszámot elosztjuk az adott területen az ajánlott sortávolság figyelembevételével kialakítandó sorok számával, végül a sorok méterben megadott hosszát elosztjuk az egy sorra jutó palántamennyiséggel, miáltal megkapjuk a palánták közötti tőtávolságot.
– Miért fontos a palánták kiültetés előtti „edzése”?
– Sokszor alábecsülik a kiültetés előtti edzés jelentőségét, pedig fontos műveletről van szó. Az új hő-, nedvesség-, tápanyag- és fényviszonyokhoz szoktatott palánták végleges helyükre kerülve könnyebben, nagyobb biztonsággal fogannak meg, gyorsabban indulnak fejlődésnek. Miután megfelelő nagyságú és fejlettségű palántát szeretnénk kiültetni, amikor eljön az ideje, bizony úgy pátyolgatjuk a növénykéinket, mint a kisgyerekeket. A kiültetés előtt tíz nappal azonban mindenképpen el kell kezdenünk hozzászoktatni a palántákat azokhoz a viszonyokhoz, amelyek a hajtató létesítményben várnak rájuk. Ez mindenekelőtt a kijuttatott öntözővíz mennyiségének csekély mértékű visszafogását, illetve a kinti hőmérséklethez való fokozatos hozzászoktatásukat kell, hogy jelentse. Ennek érdekében a fűtést vissza kell vennünk, a külső takarót el kell távolítani. A takarás legfeljebb a fagyveszélyes éjszakák átvészelésére kerülhet vissza a növényekre.
– Milyen a kiültetésre kész palánta?
– Paprikánál fajtától függően a zöld- vagy fehérbimbós növény kiültetése az optimális, az uborkapalántát 3-4 lombleveles állapotában ültetjük ki, a paradicsomnál pedig a determinált és féldeterminált fajtákat még a virág megjelenése előtt kiültetjük, míg a folytonnövő fajtákon erre az időre akár 1-2 virágfürt is megjelenhet.
Kiültetés előtt ajánlott valamilyen növénykondicionáló szerrel kezelni a palántákat. Ha előzőleg nem alkalmaztunk gombaölő szert, kiültetéskor mindenféleképpen hasznos a Trifenderrel való kezelése az állománynak. Amennyiben viszont használtunk gombaölő szert, nincs értelme a Trifender kijuttatásának, hiszen semlegesíti annak hatását. Ilyenkor kiültetés előtt ajánlatos a starterműtrágyás beöntözés. Az oldat töménységét növényfajtától függően állítjuk be. Uborkánál ez 0,12, paprikánál 0,15, paradicsomnál 0,2 százalékos oldatot jelent. Belekeverhetünk ebbe az oldatba valamilyen felszívódó rovarölő szert is. Erre a célra gyakran használják a Confidor és Actara elnevezésű készítmények valamelyikét. Ezek a szerek a gyökérzeten keresztül felszívódva az első hónapban megvédik növényeinket a különféle levélkártevőktől.
pszv
