A klímaszabályozásról a fóliasátorban II.

Itt a nyár, amikor a hajtatással foglalkozó kertészek számára a meleg és az erős napsugárzás okozza a legtöbb gondot. Az ilyenkor elkerülhetetlen klímaszabályozás néhány aktuális kérdéséről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük. (Folytatjuk a lapunk előző számában elkezdett témát.)

– A klímaszabályozás témakörébe tartozik a páratartalom szabályozása is. Miért?

– Minden növény számára más és más az optimális páratartalom. Leggyakrabban hajtatott növényünk, az uborka például leginkább 80 százalékos egyenletes páratartalmat igényel – ez az egyik feltétele a magas terméshozam elérésének. Ebből következően a nyolcvan százaléknál magasabb vagy alacsonyabb páratartalom terméscsökkentő hatású.

– Hogyan írható le az a növények számára kedvezőtlen állapot, ami a túl magas vagy túl alacsony páratartalom következtében áll elő?

– Magas páratartalom a hajtató létesítményekben leginkább a kora tavaszi időszakban áll elő, az alacsony viszont a legmelegebb nyári napokon. Az uborkánál maradva érdekes, hogy mind magas, mind alacsony páratartalom esetén a kalciumhiány jellegzetes tüneteit mutatja a növény, amikor – szélsőséges esetben – akár „be is vakulhatnak” a hajtáscsúcsok, míg a fiatal levelek lefelé bordázottan kanalasodnak, a szélük pedig elhal, holott nem a növény által felvehető kalcium hiánya okoz gondot.

A paprikánál az optimálistól eltérő páratartalom szintén kihat a termés minőségére. Az alacsony páratartalom a napégéshez hasonló csúcsfoltosság tüneteit okozza. Ilyenkor az erős napsütés hatására a hajtatólétesítményben csökken a páratartalom, minek következtében a kalciumhiány tünetei alakulnak ki. Ezt leginkább megfelelő fajtaválasztással lehet kivédeni, másrészt sokat segít, ha a késő délutáni órákban megemeljük a hajtatólétesítmény páratartalmát. Az a cél, hogy igyekezzünk 90 százalék körüli páratartalmat biztosítani növényeinknek az éjszakai órákra, amikor a kalciumfelvétel zajlik bennük. Ezáltal a kalcium egyenlő arányban jut el a különböző növényi részekbe, így a termésbe is, amivel megelőzhető a csúcsfoltosság kialakulása.

– Az éjszakai magas páratartalom azonban növeli a gombás betegségek felbukkanásának veszélyét…

– Így igaz, de a növénytermesztés mindig kompromisszumokat igényel. A paprikánál leginkább a lisztharmat és a feoramuláriás levélfoltosság támadására számíthatunk a magas páratartalom és a meleg hatására. Emellett természetesen megjelenhetnek a különféle penészgombák is, ha a növényállomány nem szárad fel kellőképpen a párásítás után. Mérlegelnünk kell: ha magas páratartalmat tartunk a hajtató létesítményben, akkor intenzíven kell védekeznünk a gombás betegségekkel szemben, ha viszont alacsony páratartalom mellett termesztünk, számíthatunk a csúcsfoltosság tüneteinek megjelenésére. Ezt a dilemmát a gazdának magának kell feloldania azáltal, hogy megtalálja a két véglet közötti arany középutat.

– Mi a helyzet a paradicsommal?

– Alacsony páratartalom mellett nem köt rendesen a paradicsombogyó, magas páratartalomnál viszont bennragad a virágpor a porzóban, nem termékenyíti meg megfelelően a bibét. Érdemes tehát odafigyelni az optimális légnedvesség fenntartására, ami a paradicsom esetében 70-75 százalékos relatív páratartalmat jelent.

– Miként lehet leküzdeni a légszárazságot vagy éppen a túlzottan magas páratartalmat?

– Alacsony páratartalom, légköri aszály esetén segít, ha fellocsoljuk a sorokat, sorközöket, mert az elpárolgó víz növeli a hajtatólétesítmény levegőjének páratartalmát. Jó hatású lehet egy esőztető locsolás is. A páratartalom csökkentésének legegyszerűbb módja a szellőztetés. Különösen korán reggel célszerű erőteljesen kiszellőztetni a fóliasátrat vagy az üvegházat, hogy csökkentsük az éjszakára beállított, reggelre viszont gyakran már károsan magas páratartalmat.

A klímaszabályozás témakörébe tartozik még a megfelelő szén-dioxidszint biztosítása is. Tudjuk, hogy a növények a napfény segítségével szén-dioxidból nyernek energiát, s jellemzően a levegő átlagosan három ezrelék körüli szén-dioxidszintjéhez alkalmazkodtak. Légzése során a növényállomány felveszi a hajtatólétesítmény levegőjének szén-dioxidját, s helyette oxigént lélegez ki. Ezért ha nem pótoljuk folyamatosan a szén-dioxidot a helyiségben, az a növények fejlődésének kárára megy, ami egyebek mellett a termés csökkenésében nyilvánul meg. A szén-dioxid pótlásának kézenfekvő módja esetünkben a szellőztetés. Fejlettebb növényházi kultúrával rendelkező országokban esetenként a szén-dioxid mesterséges pótlása is megoldott.

Meglehet, hogy mindaz, amit a klímaszabályozás kapcsán elmondtam, egyeseknek még mindig feleslegesnek, kitalált okoskodásnak tűnik, de a XXI. században senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy klímaszabályozás, vagyis a levegő hőmérsékletének, pára- és szén-dioxidtartalmának folyamatos szabályozása nélkül elképzelhetetlen a valóban hatékony növénytermesztés.

szcs