A pszichiátriai kényszerkezelésről
„Nagynéném az utóbbi években egyre furcsábban viselkedik: agresszív, gyakran dulakodik, reggeltől estig telefonon zaklatja a hivatalokat, ugyanakkor nem takarít a házában, néha az alapvető higiéniai szabályokat se tartja be. Viselkedésének furcsaságait a szomszédok mellett a körzeti rendőr is alátámaszthatja, akit nem egy alkalommal kellett kihívni hozzá, például amikor a járókelőket dobálta lakása ablakából. Van mód arra, hogy akarata ellenére elmegyógyintézetben kezeltessük?”
– Ukrajna törvénye a pszichiátriai segítségnyújtásról (a továbbiakban: Törvény) rendelkezik arról, hogy milyen esetekben utalható akarata ellenére pszichiátriai kezelésre valaki. A Törvény 14. paragrafusa kimondja, hogy a pszichiátriai rendellenességektől szenvedő személy, az ő vagy törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül is beutalható pszichiátriai intézményben történő kényszerkezelésre, amennyiben kivizsgálása és kezelése csak kórházi körülmények között lehetséges, illetve amennyiben olyan súlyos személyiségzavarokat állapítanak meg nála, amelyek következtében veszélyt jelent magára, esetleg környezetére, vagy nem képes önállóan gondoskodni alapvető szükségleteiről.
A Törvény 16. paragrafusa értelmében a pszichiáter szakorvos által a 14. paragrafus alapján pszichiátriai egészségügyi intézményben akarata ellenére elhelyezett személyt a kórházba szállítását követő 24 órán belül meg kell vizsgálnia az intézmény pszichiáter szakorvosaiból álló bizottságnak, hogy döntést hozzanak az illető kórházi elhelyezésének célszerűségéről. Amennyiben nem mondják ki a kórházi elhelyezés célszerűségét, és az adott egyén sem kíván önként az intézményben maradni, azonnal el kell őt bocsátani a kórházból.
Ha a bizottság célszerűnek látja a kórházi kezelést, a személyt befogadó intézmény képviselője 24 órán belül kérvényezi a helyileg illetékes bíróságnál a kórházi kényszerelhelyezést a 14. paragrafus alapján. A kérvényben meg kell indokolni a kórházi kényszerkezelés szükségességét, illetve mellékelni kell a beteget megvizsgáló pszichiáter-bizottság ezt alátámasztó szakvéleményét is.
A bírósági döntés megszületéséig a beteg gyógykezelése a kezelőorvosa, illetve a pszichiátriai bizottság döntése alapján történik.
A pszichiátriai intézmény vezetője köteles haladéktalanul értesíteni a gyógykezelésre beszállított személy hollétéről annak családtagjait, rokonait vagy törvényes képviselőjét. Amennyiben a kórházban nem rendelkeznek információval a kezelt rokonairól, törvényes képviselőjéről vagy azok tartózkodási helyéről, kötelesek értesíteni a beteg lakóhelye szerint illetékes belügyi hatóságokat.
A Törvény 11. paragrafusának 8. része értelmében a polgár vagy törvényes képviselője hozzájárulásának hiányában kivizsgálását írásban kell kérvényezni, feltüntetve azokat az érveket, amelyek a kérvényező szerint indokolják a pszichiátriai vizsgálatot. Fel kell tüntetni a kérvényben azt is, ha a szóban forgó személy vagy annak törvényes képviselője megtagadta a kivizsgálást.
A pszichiáter szakorvosnak jogában áll a döntés meghozatalához szükséges további egészségügyi és egyéb jellegű információ megadását kezdeményezni.
Összefoglalva, rokona pszichiátriai kivizsgálását írásban kell kérvényeznie a Törvény 11. paragrafusának 8. pontjában foglalt követelmények betartásával, lehetőség szerint mellékelve a kérvényhez a szomszédok, a körzeti rendőr vallomását a személy viselkedésében tapasztalt rendellenességekről.
hk
