Elbocsátható a szülési szabadságát töltő nő?

„Szülési szabadságom alatt csődbe ment a cég, ahol dolgozom. Az igazgató telefonon közölte, be kell mennem az irodába és kérvényezni az elbocsátásomat, hogy átvehessem a munkakönyvemet, mert később, ha már megszűnt a cég, hiába keresem majd őt és a munkakönyvet is. Mit kell tennem ebben a helyzetben?”

– A Munkatörvénykönyv 184. paragrafusa értelmében a szülési szabadságon lévő, háromévesnél (a 179. paragrafus 6. része értelmében hatévesnél) fiatalabb gyermeket nevelő, 14 évesnél fiatalabb gyermekét egyedül nevelő, illetve rokkant gyermeket gondozó nő elbocsátása a tulajdonos vagy a megbízottja kezdeményezésére nem lehetséges. Kivételt képeznek azok az eseteket, amikor az adott vállalatot, intézményt vagy szervezetet végérvényesen és teljesen felszámolják, de ilyenkor is csupán a szóban forgó, védettséget élvező munkavállalók kötelező elhelyezésével történhet meg az elbocsátás.

Tehát esetünkben (ami a Munkatörvénykönyv 40. paragrafusának 1. pontjában foglalt tényállásnak felel meg) csak akkor szüntethető meg a munkaadó kezdeményezésére a munkaviszony, ha megszűnik a nőnek védettséget biztosító körülmény (pl. letelik a szülési szabadság, s a munkavállaló ismét munkára jelentkezik). Máskülönben csak a 36. paragrafus 5. pontjában foglaltak szerint szüntethető meg a munkaviszony, azaz, ha a munkavállalót a beleegyezésével más vállalathoz, intézményhez, szervezethez helyezik át, vagy választott tisztségbe kerül a megállapított rend szerint.

A gyakorlatban előfordul, hogy a jogi személy megszűnését kimondó dokumentumokban a felszámolásának kimondásával egy időben kinyilvánítják egy másik jogi személy létrehozását azonos vagy hasonló funkciókkal, amelynek a továbbiakban átadják a megszüntetett jogi személy vagyonát. Ilyenkor azoknak a személyeknek, akiket a Munkatörvénykönyv 184. paragrafusa értelmében tilos elbocsátani, kötelező munkát biztosítani annál az új jogi személynél, amelynek átadták a megszűnt vállalat funkcióit és vagyonát.

A munkavállalói jogok meg­sértése, így törvénytelen elbocsátás esetén a munkavállalónak jogában áll a bírósághoz fordulni. A Munkatörvény­könyv 233. paragrafusa rendelkezik arról, mely határidők betartásával lehet a járási, városi kerületi, városi, városi-járási bíróságokhoz fordulni munkaügyi kérdésekben. Így munkaügyi vita rendezésére vonatkozó kereset benyújtására három hónap áll rendelkezésre attól a naptól számítva, amikor a felperes, azaz a munkavállaló tudomást szerzett – vagy tudomást kellett szereznie – jogai sérüléséről. Ami az elbocsátást illeti, ilyenkor a bírósági kereset benyújtására egy hónap áll a munkavállalók rendelkezésére, amelyet attól a naptól számítanak, hogy kézhez kapták az elbocsátásukra vonatkozó rendelkezés másolatát, vagy amelyen kiadták a munkakönyvüket.

hk