Técsőn is szólt a muzsika

2015. október 14., 09:03 , 770. szám

Nem élhetek muzsikaszó nélkül – mindannyiunk számára ismerősen cseng a kifejezés. A XX. századi magyar széppróza kimagasló egyéniségének,  Móricz Zsigmondnak egyik jelentős regénye, melynek ő maga írta meg színpadi változatát is, sokak által ismert és kedvelt alkotás.

A történet szereplőit Móricz saját családja köréből mintázta, méghozzá első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül. A mű cselekménye Kós Károlynál, a híres építésznél tett farsangi látogatásra épül. Az író a regényben a férfi-női kapcsolatot helyezi előtérbe, a házastársi pozícióharc rivalizáló erőpróbáját mutatja be.

Ezt a különleges világot idézte színpadra a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház október 9-én Técsőn a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében. A Katkó Ferenc által rendezett előadásban a néző egyszer csak féktelen mulatozásnak lehet szemtanúja. Folyik a bor, a pálinka, szól a muzsika hét határra,  s mámoros jókedvvel járják a táncot.  Ugyanis az elszegényedett ifjú dzsentri, Nyiri Balázs (Ferenci Attila) birtokán három napja ünnepli névnapját. Olyannyira, hogy a hatalmas dőzsölést már nemcsak a vendégek, de a cigányok sem bírják. A történet másik főszereplője Pólika (Tarpai Viktória), a feleség megleckézteti tékozló férjét. Természetesen nem maradhatnak ki a történetből a nénék sem, akik csupa „bölcs” tanáccsal látják el a fiatalokat, s a titokzatos Lajos mint jó problémamegoldó is előkerül.  Az örökös nemek közötti harc láttán a néző jókat derülhet a komédiázó előadásmódon. Az interaktív produkcióban egy percig sem vethetjük félre a tekintetünket, hiszen mindig váratlan fordulatok történnek. Az ifjú szerelmesek végül kibékülnek, és a boldogság útját muzsikaszó nélkül járják tovább.

Igaz, hogy sokan sokféleképpen feldolgozták már a művet. De azt hiszem, talán némi elfogultsággal, hogy mégis ez a feldolgozás áll hozzánk, kárpátaljaiakhoz a legközelebb. Hiszen a jó parasztember számára is a falusi prímás a legkedvesebb, aki minden időben elhúzza a nótáját. A mi számunkra ilyen az a beregszászi színház, melynek színészei a nagy pódiumok helyett, nyakukba véve a díszletet, képesek Kárpátalját egyik végétől a másikig bejárni csak azért, hogy ahogyan Móricz hősei, úgy Kárpátalja magyarjai se maradjanak muzsikaszó nélkül.

VE