Az ősz – a szőlő telepítésének időszaka

Befejeződött a szüret. A termés már a hordókban forr, és Márton-napra az első bor is elkészül. Joggal gondolhatnánk, hogy a gazda boldogan hátradőlhet foteljében egy jó pohár finom bort kortyolgatva. De ez még nem a pihenés ideje. Gondolni kell a jövőre. Itt a szőlőtelepítés, a hiányzó tőkék pótlásának az ideje.

Szőlő ültetésére a növény mélynyugalmi időszaka alatt gyakorlatilag bármikor van lehetőség, amíg a talaj nincs átfagyva. Mégis, a szőlő ültetésének két fő időszakát különböztetjük meg: a tavaszit és az őszit. Mindkettőnek van előnye és van hátránya.

Az őszi ültetéssel kapcsolatban a következő problémák merülnek fel: az ültetés idejére nincs előkészítve a talaj, munkavégzés szempontjából kellemetlen az időjárás, fokozottabban fennáll az esetleges eltulajdonítás veszélye. Azoknak, akik csak kiskerti vagy udvari lugasukat szeretnék felújítani, kipótolni, mégis inkább az őszi ültetést javaslom. Előnye, hogy a téli csapadék mindig elegendő ahhoz, hogy a földet a gyökerekre iszapolja. Kora tavasszal, a talaj felmelegedésével, bár még nem látható, a földben megkezdődik a gyökerek fejlődése, víz utáni kutatása. Ennek köszönhetően az őszi ültetéssel magasabb foganási arány érhető el. A legnagyobb gondok az őszi ültetésnél akkor jelentkeznek, ha a szőlőnket lakóhelyünktől távol eső helyre ültetjük, ahol könnyen megeshet, hogy a nehezen előállított vagy drágán vásárolt oltványainkat megtizedelik, eltulajdonítják.

A tavaszi ültetés hátrányai: a vegetáció későbbi indulása és így a rövidebb tenyészidő, az ültetési anyag rossz tárolása miatt bekövetkező kockázat; a szőlőoltványok beszerzése nehézkesebb, kisebb a fajtaválaszték; egyéb tavaszi munkák (pl. metszés) miatti munkacsúcs. A tavaszi ültetés egyik legnagyobb problémája, hogy az ültetési idő kitolódik. A későn kiültetett oltványok már nem jutnak elég csapadékhoz, ezért öntözést igényelnek. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a meleg és száraz tavasz következtében a foganási arány elmarad az őszitől.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve, minden gazdának magának kell eldöntenie, hogy számára melyik időszak kedvezőbb.

Az ültetés idejének megválasztásán túl még számos dologra oda kell figyelnünk. Döntő lehet a szaporítóanyag kiválasztása, hiszen a szőlőt 35–50 évre ültetjük, nem pedig egy szezonra. A legfontosabb szempontok a minőség és a fajtaválasztás.

Vidékünkön csak vad alanyra oltott szőlők ültetése javasolt. Kivételt képeznek ez alól a direkt termő fajták, például Izabella, Delavári, melyeket saját gyökerükön is termeszthetünk. Nemes fajták esetében – mind a borszőlőknél, mind a csemegeszőlőknél – származástól függetlenül az oltás ajánlott. Az újabb nemesítésű ukrán fajtákat is csak oltva ajánlom ültetni.

Figyeljünk oda a gyökeres oltványok minőségére! A megvásárolni kívánt szaporítóanyagot csak olyan embertől vegyük, aki maga is foglalkozik szőlőtermesztéssel, megbízható. A gyökeres oltványoknál nagyon fontos a fajtatisztaság, amit sajnos nem lehet ellenőrizni vásárláskor, és esetleg csak három év múlva derül ki, hogy nem azt a fajtát kaptuk, amelyet szerettük volna. Az oltványok fő minőségi követelményeit viszont ellenőrizhetjük. Ezek a következők:

– az oltás helye kielégítően, szabályosan beforrott, az oltásforradás szilárd;

– éves vesszője legalább 15 cm hosszúságban beérett, legalább 5-10 jó állapotú világos rügyet tartalmaz;

– legalább három jól fejlett és több helyen elágazó talpgyökere van, amelyek lehetőleg egymással szemben helyezkednek el.

A jó foganási arány eléréséhez fontos a szakszerű ültetés. Szőlő ültetése előtt fontos a talaj meliorációja (jobbá tétele, javítása). Az ültetéshez mindenképpen szükséges szerves trágya kijuttatása. Ezt vagy ültetés előtt a talajba forgatva, vagy az ültetési gödörbe szórva juttatjuk ki. Alkalmazhatunk még különböző komplex hatású műtrágyákat, amelyek a szükséges mikroelemeket is biztosítják. Ültetés előtt fontos a terület mélyszántása, forgatása, mivel a szőlő gyökérzete mélyen a földbe hatol. A szőlő ennek köszönheti jó szárazságtűrését. Amennyiben kis mennyiséget ültetünk, és nincs lehetőség a talaj mélyszántására, legalább a gödröket ássuk mélyebbre a szokásosnál. Így a gyökerek könnyebben megindulnak.

Az ültetés megkezdése előtt jelöljük ki a sorok és tőkék helyét kitűző pálcákkal, ide ássuk az ültetőgödröket. A szőlő ültetésére szánt gödör legalább 30 cm széles és 30 cm hosszú legyen. Áshatunk háromszög alakú gödröket is, amelyeknek egyik csúcsa pontosan a kitűző pálcához kerül. Így biztosítható a pontos ültetés, mivel fontos, hogy a sorok egyenesek legyenek. A gödröket 40-50 cm mélyre ássuk. Egy szőlőoltvány átlagosan 30-35 cm hosszú. Az oltványnak mindig csak a vad része kerüljön a földbe, az oltás helye feletti nemes rész mindig a földfelszín felé kerüljön. Ha a nemes rész is a földbe kerül, könnyen harmatgyökereket ereszt és „lelép” a vad alanyról, így szárazságtűrése és filoxérával szembeni ellenállósága megszűnik. A szőlőoltvány hosszánál mélyebbre ásott gödrünk aljára helyezzünk egy nagy villa szerves trágyát. Erre a célra legjobb az érett szarvasmarhatrágya. A trágyára ezután helyezzünk 4-6 cm földet és tapossuk meg. Ezután kerüljön a gödörbe a gyökeres oltvány. A továbbiakban a gödröt töltsük fel félig földdel ügyelve arra, hogy a gyökerekhez jó porhanyós föld kerüljön. Tapossuk meg a földet, majd locsoljunk rá legalább 4-6 liter vizet. Ezután a gödröt töltsük tele földdel, és a kint maradó nemes részt télére teljesen fedjük be. A takarás nemcsak a téli fagyoktól véd, de nagy jelentősége van a gyökeresedés és a rügyfakadás közötti időkülönbség áthidalásában is, mivel mérsékli a föld feletti részek párologtatását mindaddig, amíg a gyökerek megerősödnek, és elegendő vizet biztosítanak a növény számára.

Az ültetésre szánt oltványokat régen két szemre metszették vissza. Ezt ma már nem javasolnám, mivel a tavaszi időjárás megváltozott. Egyaránt előfordul kora tavaszi felmelegedés és késő tavaszi fagy, emiatt a felső egy-két rügy könnyen bevakulhat. Hagyjunk az oltványon 4-6 világos rügyet, és rügyfakadás után, amikor a kis hajtások már 2-4 cm hosszúak, törjünk ki belőlük, és csak a két legerősebbet hagyjuk meg. Ezeket később kössük kis karókhoz, hogy a szél le ne törje. (Folytatjuk)

Varga István
benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója