„Kénköves és tüzes eső”

Miként pusztulhattak el a szexuális elhajlás városai?

2015. november 25., 08:17 , 776. szám

„Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnük felettébb megnehezedett… bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” – olvashatjuk a Bibliában, A teremtés könyvében, hogyan semmisültek meg a szexuális elhajlás jelképeivé vált ókori közel-keleti városok, melyek a Jordán folyó holt-tengeri torkolatánál feküdtek egykoron, és mintegy 4000 éve semmisülhettek meg. De mi lehetett a kénköves és tüzes eső, s miként tűnhettek el a föld színéről a települések?

Először is tudnunk kell, hogy a Holt-tenger, valamint a belé torkolló Jordán egy törésvonal, az ún. Szír-Jordán árok fölött hullámzik, a törésvonal mentén nemegyszer földrengések pattannak ki, s Graham Harris brit geológus szerint Szodomát és Gomorát is egy földrengés pusztíthatta el, melynek során – a térség földtani jellegzetességei miatt – valóban kialakulhatott a tüzes eső, a települések pedig tényleg nyomtalanuk eltűnhettek a föld színéről. Hogyan következhetett be mindez? Harris fúrásokkal igazolta, hogy a Holt-tenger térségében, százméteres mélységben nagy mennyiségű metángáz található, ami roppant gyúlékony és robbanékony anyag. A geológus szerint elképzelhető, hogy egy földrengés során ez a gáz kiszabadult a földrétegekből, a magasba emelkedett, begyulladt, majd tűzesőként hullt alá a földre. S igaz, hogy a metán nem kénkő, de szúrós szaga alapján a korabeli emberek úgy vélhették, hogy a kén is jelenvolt. Emellett Harris a települések nyomtalan eltűnésére is kidolgozott egy elméletet. Úgy véli, itt egy ritkán előforduló geológiai jelenség, a föld folyékonnyá válása következhetett be. A terület talaja ugyanis nagyon homokos, a földrengés hatalmas nyomásának a hatására pedig talajvíz tört fel a mélyből, mely sárrá változtatta a homokkal teli talajt, az pedig – a ráépült városokkal együtt – becsúszott a Holt-tengerbe, s a romok a sós tó fenekén várják, hogy felfedezzék őket.

De más magyarázata is lehet a kénköves, tüzes esőnek. A térségben – tőzeges állapotban – természetes aszfalt, továbbá kén, illetve petróleum is található. Egy földrengés során pedig kéngőz, aszfalt, petróleum törhetett a magasba, mindez meggyulladhatott, és csakugyan kénes, tüzes eső verte végig a városokat és az egész vidéket, mely egy roppant erejű földlökés hatására is lezökkenhetett, majd a Holt-tenger elöntötte a térséget.

Emellett mást is jelenthet a tüzes eső. Elképzelhető, hogy egy óriásmeteor és a róla letöredező kisebb űrszikladarabok „vették célba” a Holt-tenger vidékét. Ha pedig űrsziklák száguldanak át a légkörön, a légellenállás által kiváltott súrlódástól felizzanak, és tűzgolyókká válnak, így egy kivételesen nagy erejű meteorzápor tűzesőként is felfogható, a nagyobb kozmikus testek becsapódása pedig hatalmas pusztításra képes. És ha valóban egy óriásmeteor, valamint a róla lehasadozott objektumok zuhantak a Holt-tenger vidékére, akkor az óriásmeteor – miközben a puskagolyónál is nagyobb sebességgel közeledett a földfelszín felé – maga előtt összepréselte a levegőt, ami a gázmolekulák súrlódása miatt belobbant, és tűzvihar söpört végig a felszínen. S maga a becsapódó, krátert vájó meteor is óriási rombolást vitt végbe. De hol lehet akkor a kráter – vagy a kráterek? Nos, ha a kozmikus becsapódásra egy olyan, szeizmikusan aktív területen kerül sor, mint amilyen a Holt-tenger vidéke, az ütközés földrengést is kiválthatott, melynek következtében – mint már írtam – lezökkenhetett, és víz alá kerülhetett az érintett terület.

De találhatunk-e régészeti bizonyítékokat arra, hogy romok fekszenek a sós tó fenekén? Mi­chael S. Sanders brit születésű amerikai bibliakutató és Dom Laing geológus – a Holt-tengerről készült műholdfelvételeket tanulmányozva – a Jordán torkolatától keletre egy mesterséges csatorna maradványait, délkeleti irányban pedig építmények romjait vették ki az űrfelvételeken. Ezt követően egy mini tengeralattjáróval leereszkedtek a Holt-tenger mélyére, és kutatni kezdték a tómedret. Ám a nevezett lefolyástalan sós tó középvonalában húzódik az izraeli–jordániai határ, a terület katonai övezet, s a jordániai hatóságok nagyon hamar betiltották a vizsgálatokat, melyek így nem tisztázhatták a kérdést. Még várni kell, hogy a Holt-tenger feltárja rejtélyeit…

Lajos Mihály