Kié a gyerek, ha a szülők nem házasok?

„Élettársammal évek óta együtt élünk, de nem kötöttünk házasságot. Közös gyermekünk az apja vezetéknevét kapta. Az apa most azzal fenyeget, hogy ha elválnak útjaink, elveszi tőlem a lányomat. Jogában áll megtenni ezt? Mit tehetek, hogy megakadályozzam ebben?”

– Az anya, az apa, illetve a gyermekük jogai, valamint kötelességei azon alapulnak, hogy a gyermek a szüleitől származik, amit az állami polgári nyilvántartást végző illetékes szerv, az anyakönyvi hivatal hitelesít erre vonatkozó bejegyzésével. Azokban az esetekben, amikor az anya és az apa nem élnek házasságban, az apaságot a gyermek vonatkozásában vagy a szülők közös nyilatkozata alapján, vagy bírósági határozattal állapítják meg.

Amennyiben a megállapított rend szerint a gyermek apjának ismerték el, a férfit a szülői jogok teljessége megilleti, így jogában áll kezdeményezni a bíróságon az anyának a szülői jogoktól való megfosztását is a Családi Törvénykönyv (Cstk.) 164. cikkelyének 1. pontjában felsorolt esetekben. Ezek szerint a bíróság megfoszthatja az anyát és/vagy az apát a szülői jogoktól, ha

1) nem vették magukhoz gyermeküket a szülészetről vagy egyéb egészségügyi intézményből, holott nem voltak erre méltánylandó okaik, és hat hónapon keresztül nem tanúsítottak irányában szülői gondoskodást;

2) kibújnak a gyermek nevelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

3) kegyetlenül bánnak a gyermekkel;

4) krónikus alkoholisták, vagy kábítószerfüggők;

5) bármilyen módon a gyermek kizsákmányolásához folyamodnak, koldulásra és csavargásra kényszerítik;

6) jogerős ítélet született ügyükben a gyermek ellen elkövetett szándékos bűncselekményért.

Megjegyzendő, hogy az első pont 2., 4. és 5. alpontjaiban foglaltak alapján az apát vagy az anyát csak abban az esetben foszthatják meg szülői jogaiktól, ha már nagykorúak.

Fontos leszögezni, hogy a szülői jogoktól csak a bíróság foszthat meg bárkit, s a tárgyalás során minden érintettet meghallgatnak.

Az olvasó levele megírásakor arra is gondolhatott, hogy az apa esetleg magának akarja követelni a közös gyermek nevelését együttélésük megszűnése esetén. Ehhez szülőként megvan a joga, de az apa és az anya erre vonatkozó megállapodásának hiányában a gyámhatóság, illetve a bíróság feladata minden körülményt figyelembe véve mérlegelni a gyermek elhelyezését (lásd a Cstk. 161. cikkelyét!). Ami bizonyos: a gyámhatóság, illetve a bíróság nem engedélyezheti, hogy a gyermek olyan szülővel éljen együtt, aki nem rendelkezik önálló jövedelemmel, gondjai vannak az alkohollal vagy valamely kábítószerrel, esetleg erkölcstelen viselkedésével árthat a gyermek fejlődésének. Továbbá számítani kell arra, hogy gyermekelhelyezési ügyekben a bíróság meghallgatja a gyermek véleményét is. A törvény egyébként úgy rendelkezik (lásd a Cstk. 160. cikkelyét!), hogy a 10. életévét betöltött gyermeknek jogában áll a szüleivel közösen dönteni arról, hogy melyiküknél lakjon, amennyiben azok külön élnek, ha pedig betöltötte a 14. életévét, önállóan határozhat ebben a kérdésben.

A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a hasonló perekben csak indokolt esetben választják el a gyermeket édesanyjától. Ám ha úgy is dönt a bíróság, hogy a gyermeket az apa gondozására bízza, azzal nem fosztja meg az anyát szülői jogainak és kötelességeinek gyakorlásától. Önnek jogában áll akár már a gyermekelhelyezési per során kérni a bíróságot, hogy rendelkezzék arról, miként vehet részt a jövőben gyermeke nevelésében.

hk