Gömöri György: Érkezés Angliába

2016. május 25., 08:48 , 802. szám

Egy kimustrált, ócska katonai gépen

érkezünk (harmincöten?) Bécsből Angliába.

Bizarr fényekkel fogad: zöldek,

meg narancsosak a lámpák, mivel

errefelé mindennapos a köd.

Hosszú autóbusz-út Londonba, ahol

csak pár napot töltünk. A forgalom

lenyűgöző. Városnézésre nincs időnk:

BBC interjúk, több nyelven, Cs. Szabó.

Oxfordban esik, de első este már

kocsmába visznek, langyos sört iszunk.

A kosztot nehéz megszokni és a szagok

oly furcsák: a fish n’chips-en ecet?

Az angol fiúk kedvesek, az egyik

meginvitál szállására, ahol

diadalmasan föltesz egy új lemezt:

„Ilyet még nem hallottál, öregem!”

Bizony nem: Bill Haley, rock-zene förgeteg:

megérkeztem a vadmodern világba.

 

A műalkotások problémáját nagyon leegyszerűsítve akár azt is mondhatnánk, hogy itt most Gömöri György egyik önéletrajzi ihletésű művével állunk szemben. Az Érkezés Angliába című költeményben megszólaló lírai személyiség „beszámolója” ugyanis megfeleltethető annak az ismert ténynek, miszerint Gömöri György 1956 novemberétől külföldön él. Az is tudható, hogy az ismert irodalomtörténész, költő, műfordító, tanár milyen helyeken dolgozott. Ezek közül már az is igen sokat elárul, ha csak a Harvardot, illetve a Birminghami vagy a Berkeley Egyetemet említjük meg.

Nos, az Érkezés Angliába című költemény úgy is olvasható, mint egy visszaemlékezés, mely e figyelemreméltó tudományos és tanári pálya előtti hányattatásról tudósít. Igen beszédes – mondhatni menekülésre utaló körülményt idéz föl – az a tény, hogy „Bécsből Angliába (harmincöten) egy kimustrált, ócska katonai gépen” érkeztek meg. Szintén erre utal a BBC-nek adott interjú, illetve Cs. Szabó László megidézése, aki már 1951-től Londonban élt, a BBC munkatársa volt.

Ám ez a „visszaemlékezés” sokkal inkább olyan apró élményekre fókuszál, melyek vissza tudják adni „a Nyugat” első benyomásait. Ilyenek a köd miatti „zöld és narancsos lámpák”, majd pedig a koszt. Ki hallott már olyat például, hogy „a fish n’chips-en ecet”? Hát, úgy látszik, savanyú, ecetszagú az angolok egyik leghíresebb fogása: a rántott hal sült krumplival.

Mindezek mellett viszont érthető, hogy a legnagyobb élmény Bill Haley „rock-zene förgetege” lehetett. Mert valóban ekkor vette kezdetét „a vadmodern világ”, és benne az a zene, amely teljesen felforgatta a XX. századi Európa, sőt az egész világ addig kialakult zenei ízlését…

Penckófer János