Ünnepelt Visk közössége

Szeptember 25-én többéves kimaradás után újra megtartották a községnapot Visken.  Az idei rendezvény azonban abban is különbözött az eddigiektől, hogy a szervezők, azaz a viski önkormányzati hivatal a községben évszázados hagyománynak örvendő szüreti mulatságot is egybekötötte a községnappal. Így a viskiek kettős ünnepet ültek.

A festői szépségű vidéken az egykori koronaváros, bár nem borvidékként ismert, mégis élő hagyományként ápolja a szüreti szokásokat. Nem véletlenül, hisz a szüret mindenkor többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított, és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. De nemcsak a szőlő betakarításának ünnepe volt ez, hanem ugyanebben az időben szüretelték az almát is.

A hagyományokhoz híven már egy héttel előtte megkezdődött a szervezés, a csőszszerepre vállalkozók minden este eljártak táncpróbákra. Pénteken pedig a leányzók felfűzték az almát és a szőlőgerezdeket, szombaton aztán jött a lovas kocsik feldíszítése, valamint a szőlőcsillárok elkészítése. Az ünnepség vasárnap délelőtt felvonulással kezdődött, mely a református templom elől indult, majd sorra végighaladt a község utcáin. A régi felvonulási rend szerint elöl haladt a vezér, majd a huszárok, őket követte a lovas csőszkocsi dalos ajkú lányokkal és ifjakkal, végül az utolsó szekér a zenészekkel. Így hívogattak mindenkit az esti mulatságra.

Az ünnepi megnyitón a község polgármestere, Hajovics Jaroszlav köszöntötte az ünneplőket. Ígéretet tett, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy azok a tradíciók, melyek a községben hagyományként élnek, továbbra is megmaradjanak. Ez az ünnep jó találkozási alkalom az itt élő különböző nemzetiségek számára. Visk nagyon jól példázza azt a toleranciát, amely az itt élő nemzetiségek között létezik.

Torzsa István beregszászi magyar konzul köszöntőjében elmondta: már nem először jár a községben, de mindig az az érzése, hogy hazajön. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenleg Európába özönlő népáradat jelentősen befolyásolhatja majd a kulturális viszonyokat. Ezért kérte, hogy az október 2-ai népszavazáson nyilatkozzanak a magyar emberek ebben a kérdésben. A konzul mindenki számára meghitt ünneplést kívánt.

Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke kiemelte, hogy jók ezek az ünnepek, hiszen itt a közösségek találkozhatnak. De sajnos, egyre érezhetőbb, hogy fogy a közösség. Sokan dolgoznak a világ különböző helyein, amit a családok sínylenek meg, a szülők a gyermeket a nagyszülőkre hagyva máshol keresik kenyerüket. A folyamatot egyelőre megállítani nem tudjuk, de az együvé tartozás szálait erősíteni lehetne, az első lépés az lenne, hogy mérjük fel helyzetünket, ki hol van a világban, aztán a falvak, városok ünnepei elé tegyük oda a hazahívogató jelzőt, és küldjük el meghívóinkat elszakadt honfitársainknak. „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne” – zárta gondolatait Tamási Áron szavaival.

Kvascsuk András helyi katolikus plébános köszöntőjében méltatta az ünnepet, kiemelte, hogy fontos az egymást iránti szeretet és elfogadás, majd közös imádságra invitálta a híveket.

A rendezvényen az önkormányzati hivatal több viski polgárnak is elismerő oklevelet adott át hosszú évtizedeken át tartó példamutató tevékenységük elismeréseként.

Az ünnepségen a Visk Jótékonysági Alapítvány is jelen volt sátrával, amelyben a helyi kézművesek portékái is megtalálhatóak voltak: Dikun Hanna gyönyörű csuhékiállítása, Szenek Miklós kézzel faragott dísztárgyai és gyermekjátékai, Nagy Imre szintén kézzel készített és festett dísztárgyai. A sátorban a helyi ásványvíz, a Shajanszka is bemutatkozott, amelynek különböző vizeit lehetett ingyen megkóstolni. Az alapítvány tagjai ingyen süteményt és gyógyteát osztogattak minden kedves látogatónak. A kis pavilonban fellelhető volt Czébely Lajos helytörténész Visk története című könyve, valamint az alapítvány életét és munkáját bemutató CD-k és kiadványok.

A községnapon kiállítás is volt a helyi kultúrház épületében, melyen a viski művészeti és középiskolák, valamint a helyi ART Tisza Egyesület művészeinek munkáit lehetett megtekinteni.

Az érdeklődőket vidámpark várta az ukrán iskola udvarán, valamint a főtéren légvárak, trambulinok, csúszdák, célba lövős játékok, erőpróba, arcfestés és digitális sportjátékok sokasága közül választhatott mindenki kedvére. Ezalatt a központi színpadon folyamatosan kulturális programok zajlottak: felléptek a helyi művészeti és középiskolák tánccsoportjai, zenekarai, a Viski Bicskások, az esti órákban pedig elkezdődött a helyi muzsikusok vérpezsdítő zenéjének köszönhetően éjszakába nyúló szüreti bál.

A rendezvényen jelen voltak Hosszúmező, Paks, Fegyvernek, Szentandrás delegációi is.

A viskiek ezen a napon is bizonyították, hogy ha kell, „legények a gáton”: helytállnak a munkás hétköznapokban is, de a pirkadatig tartó ropogós csárdás sem fog ki rajtuk.

Váradi Enikő