Hamisítatlan csángóföldi zene

Beszélgetés a Servet együttessel

A moldvai csángó magyarság zenéjét játszó Servet zenekar egy két hónapja alakult formáció, amely magas színvonalon játssza a moldovai magyar népzenét. Az együttes fellépett a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje 2016 koncertsorozat keretében szeptember 27-én Tégláson, majd másnap Beregszászban.

A zenekart három fiatalember alkotja. Közülük a furulyán játszó Kovács Krisztián a moldvai Pusztinán született, otthon, a falujában ismerkedett meg a moldvai zenével és kultúrával, Csíkszeredában bútortervező és belső lakberendező technikusként érettségizett. A zenei pályát aztán Budapesten folytatta a Zeneakadémián, ahol furulya szakon diplomázott, s ahol most mesterkurzuson van. A nagybányai Markó Botond hegedűs – aki ízes tájszólással tanulságokban gazdag meséket is mondott – a nagybányai táncház prímása, jelenleg ő is Budapesten él, ahol hangszerkészítő mesternek tanul. Kobzon pedig a budapesti Molnár Bálint játszik, aki sokat tanult moldvai mesterektől, és több csángó zenét játszó együttesben is muzsikál. S bár a Servet zenekar három tagja három egymástól távoli vidékről származik, mégis nagyon együtt vannak a zenében, jól szimbolizálva a magyar nemzet határok feletti egységét. Mi a beregszászi koncertjüket követően a Rákóczi-főiskola udvarán beszélgettünk velük.

– Hogyan jött létre a Servet zenekar?

Markó Botond: A dolog előzménye, hogy Krisztiánt Gyimesben megismertem, egy gyimesi tánc- és zenetáborban. Ott, amikor éppen nem a tanároktól tanultunk, akkor együtt muzsikáltunk. Aztán jó ideig tervezgettük, hogy kellene valamit együtt csinálni.

Bálinttal meg úgy jöttünk össze, hogy én egy éve felkerültem Budapestre, ott a barátaimmal végigjártuk a moldvai táncházakat. Megnéztük, hogy hol mi a helyzet, ki hogyan csinálja. Az egyik táncházban találkoztunk Bálinttal. Kiderült, hogy kobzos, és a hegedülés mellett én is játszom kobzon. Nézzük meg, hogy ki mit tud? Így indult a Servet, és legelőször együtt most játszottunk augusztusban a Mesterségek Ünnepén Budapesten.

Molnár Bálint: Nemrég, körülbelül két hónapja volt ez a bemutatkozás, de mindhárman már évek óta zenélünk. A népzenészek körében ez általában úgy működik, hogy gyakran beugrunk valaki helyett, sok az átjárás meg az átfedés az együttesek között. Ez egy olyan nyelv, amit „elő tudunk kapni”, és tudunk kommunikálni, tudunk együtt játszani. Például én is sok zenekarban játszottam már, a Zurgó együttessel, Nagy Bercellel többször jártam itt, Kárpátalján, Ráton, Beregszászban, Csapon. De a Servet zenekert szeretnénk most hosszabb távon megtartani, hogy ne kelljen cserélgetni a tagokat, mindannyian azt érezzük, hogy ez bevált, és reméljük, hogy tovább is működni fog.

Markó Botond: Mindegyikünknek sok problémája volt több olyan zenekarral, akik ugyanezt a műfajt űzik. Aztán a sok problémánkkal és kifogásunkkal egymásra találtunk.

– A bemutatásnál elhangzott, hogy népzenei gyűjtéssel is foglalkoznak. Lehet ma még autentikus népzenét gyűjteni?

Markó Botond: Lehet gyűjteni még ma is, vannak olyan öregek, akiket érdemes felkeresni. De az az igazság, hogy annak a fajta népzenegyűjtésnek, amit mi ismerünk, az ideje lejárt. Kihalt egy generáció, és a mostani adatközlők már nem tudják felismerni, hogy mi a népzene.

Kovács Krisztián: Moldvában még inkább lehet olyan embereket találni, akikről kiderül, hogy hegedül vagy kobzon játszik, és emlékszik régi dallamokra, de ez már ott is nagyon ritka. A falvakban nálunk is minden fel van már gyűjtve, a zenekarok leginkább egymástól tudnak tanulni. Most már az internet is megad minden lehetőséget, nem kell elmenni Moldváig gyűjteni az embernek, megvan minden adat az online adatbázisban. Aki ezzel a zenével szeretne ismerkedni, nem kell, hogy elutazzon Moldvába.

Molnár Bálint: Budapesten egyfajta „labori” környezetben zajlik ez az egész. Ott is van egy-két idősebb, akitől tanulunk, de ő is tanult egy idősebbtől, mi őket már lehet, hogy nem ismerhettük sajnos, nem volt alkalmunk találkozni velük, de azért mi is igyekszünk még megkeresni azokat, akik élnek, hogy minél többet tanuljunk, lássunk tőlük.

– Van ennek a zenének közönsége Budapesten? Járnak az emberek csángó táncházakba?

Markó Botond: Ha az ember beüti a Google-ba, hogy táncház, akkor látni fogja, hogy Budapesten szinte mindennap van valahol moldvai táncház, és mindenütt telt ház van.

Molnár Bálint: Látogatják a folkkocsmákat, koncerteket, táncházakat, hál’istennek, ez divat lett.

Kovács Krisztián: Nagyon népszerű a moldvai zene, sokan játsszák, ebből kifolyólag nem mindenki egészen jól, így sikerült nekünk találkozni. Megvitattuk a sok „nem jót”, és rájöttünk, hogy ugyanazt gondoljuk. De ez nem baj, mindenki előtt ott a lehetőség.

– Miért ekkora divat a moldvai táncház? Egyszerűbbek a körtáncok, mint a más tájegységekre jellemző páros táncok?

Kovács Krisztián: Sok olyan tánc van, amelyik egyszerűbb, és könnyebb a gyerekeknek, kezdőknek, tanítani, vagy olyanoknak, akik még soha nem találkoztak ilyesmivel. De vannak olyan bonyolult táncok is, amelyek elsajátításához egyetem előtt nekem is két évet kellett leskelődnöm. A különlegessége miatt is népszerű, mert ismeretlen volt, és más a hangzása mint a többi magyar népzenének.

Molnár Bálint: Ez hamarabb ad egy egyszerű közösségi élményt, amire vágynak sokan. Sokfajta körtánc van, amelybe mindenki be tud csatlakozni, a lépést vagy könnyebben, vagy egy kicsit nehezebben, de el tudja sajátítani. Más a célja, mint a páros táncoknak, ősibb ez az összetartás, összefogás, a emberek által alkotott táncoló kör.

– Servet együttesként most először, de egyébként mindannyian jártak már Kárpátalján?

Markó Botond: Én rendszeresen jártam ide Szalonnáék (Pál István) mesterkurzusára, és a nyári táborukba is szoktam járni Péterfalvára. A szüleim is szerveztek már sok körutat erdélyi embereknek Nagybányáról ide, Kárpátaljára.

Kovács Krisztián: Én Budapesten élek lassan hat éve már, és első éves hallgató koromban a Bartók Kollégiumban laktam. Az egyik lakótársam, Bacsi János viski volt, ő zongora szakra járt, már diplomázott. Náluk van egy „Év embere” ünnepség, ahová általa jutottam el. Ott akkor egyedül furulyáztam és kavaloztam.

Tudósítóként annyit tehetek hozzá az elmondottakhoz: az ugyancsak fiatal Servet érdekes zenei anyaggal ismerteti meg a mai modern kor emberét, a zenekar a koncertsorozat gálakoncertjén is színpadra lép, november 5-én, Budapesten a Pesti Vigadóban. Reméljük újra találkozhat velük a kárpátaljai közönség is.

dózsa