„Élni annyi, mint megválasztani, mivé leszünk”

Salánkon is megemlékeztek 1956-ról

Ugocsa kurucos hagyományairól is híres községében, Salánkon október 22-én felavatták a művelődési ház előtt kialakított 1956-os emlékparkot és az ott magasodó ’56-os emlékművet. S bár az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket, akik a hideg eső elől bekényszerültek a művelődési ház előadótermébe, ám szívüket megmelengethette, hogy legfiatalabb nemzeti ünnepünk előestéjén egy szép szoborkompozícióval – Pólin Elek helybeli fafaragó művész alkotásával – gazdagodott falujuk.

Miután felcsendültek az ukrán és a magyar himnusz dallamai, Aljohin Viktor polgármester lépett a mikrofonhoz, kijelentve: büszkék lehetünk ’56 forradalmáraira, akiknek a harca 60 év múltán gyümölcsöket terem Ukrajna számára is, mivel az ukrán állam az európai integráció terén nagy segítséget kap az ’56-os forradalom eredményeként is mára szabaddá és demokratikussá lett, Európába beintegrálódott Magyarországtól. A továbbiakban kitért rá, hogy nehéz ma Ukrajnában magyarnak lenni, nehéz itt mindenkinek élni, de anyaországunktól nagy segítséget kapunk a megmaradásunkhoz. Majd megköszönte mindazok fáradozásait, akik segítettek létrehozni a most felavatásra kerülő emlékparkot. S leszögezte: a község fiataljainak is kötelességük megemlékezni ’56 fiatal szabadságharcosairól, akik 60 évvel ezelőtt vállalták, hogy kiállnak nemzetünkért.

Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke kifejtette: élni annyi, mint megválasztani, mivé leszünk. A magyar nemzet 1956-ban megmutatta, mivé akar válni. Nemet mondott a kommunista diktatúrára, és megmutatta: szabad akar lenni, szabadságban, szuverén államban akar élni. A továbbiakban a felszólaló felidézte történelmünket, szólt arról, hogy Magyarország mindig Európa védőbástyája volt, az most is, s ehhez rendkívüli erőfeszítésekre volt, van szüksége. Visszaemlékezett a középkori magyar állam 1526 után bekövetkezett széthullására és arra, hogy az azt követő évszázadokban történelmünk a nemzet egyesítéséért, megmaradásáért vívott küzdelmekről szólt. A XVIII. században a Rákóczi-szabadságharc, a XIX. században az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharc, a XX. században pedig az 1956-os forradalom fémjelezte ezt a küzdelemsorozatot. S az alelnök úr kitért Salánk szerepére is, arra, hogy 1711-ben itt tartották meg az utolsó kuruc országgyűlést. Majd Jakab István szólt Magyarország XX. századi megpróbáltatásairól: a két elbukott világháborúról, a területi és népességbeli veszteségekről, valamint arról, hogy 1945 után elvesztette Európában elfoglalt addigi helyét, és a szovjet birodalom része lett. De nem vesztette el önbecsülését s a szabadságba vetett hitét. Az 1956-os küzdelemmel pedig kinyilvánította, hogy elege lett a terrorból, valamint az Európából való kitaszítottságból. Emellett a forradalom felfedte a szovjet kommunizmus igazi arcát a korábban megtévesztett emberek szeme előtt. S bár leverése után újabb 30 évnyi diktatúra következett, de a forradalom legyőzetve is győzött. Gyógyíthatatlan sebet ejtett a szovjet birodalom testén, ezért kerülhetett sor később a rendszerváltásra, s ezért játszott fontos szerepet Európa újraegyesülésében. A magyar nemzet hálával és tisztelettel tartozik ’56 hőseinek, valamint azoknak, akik őrizték a forradalom emlékét. A most felavatásra kerülő salánki emlékműről szólva pedig Jakab István kifejtette, hogy a helyi lakosok ezentúl itt róhatják le kegyeletüket a forradalom hősei előtt, emellett pedig az emlékmű azt is lehetővé teszi, hogy a helybeli fiatalok megállva előtte érezzék át a nemzeti összefogás összetartó erejét.

Szalipszki Endre beregszászi főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy emelkedett lélekkel kell gondolnunk ’56 fiatal hőseire. Míg Viktor Mikulin, Kárpátalja kormányzójának helyettese párhuzamot vont Magyarország 1956-os harca és Ukrajna jelenlegi küzdelme között. S arról is szót ejtett, hogy Kárpátalja vezetői nem engedik meg, hogy nacionalista elemek megbontsák a megye különböző nemzetiségű lakói közötti békességet.

A beszédek elhangzása után a Salánki Mikes Kelemen Középiskola diákjai felidézték a forradalom eseményeit, szavalataikkal pedig a kor hangulatát. Míg a Verbőci Művészeti Iskola salánki tagozatának tanárai az eseményhez illő énekekkel emelték az ünnepség fényét.

Ezt követően sor került az emlékmű leleplezésére. A feleségét és gyermekét átölelő édesapát ábrázoló szoborkompozíció mellett Csirpák József salánki görögkatolikus parochus elmondta: 60 évvel ezelőtt, Magyarországon nagyon sok apa óvta így családját, és sok férfi harcolt családjáért s hazájáért az istenellenes kommunista rendszer ellen. Majd felhívta a figyelmet, hogy mi is, itt, Kárpátalján tartsuk fontosnak az Istent, a hazát és a családot. Balogh Attila helybeli református lelkész pedig a Biblia – konkrétan Nehémiás próféta könyve – alapján beszélt arról, hogy miként a babiloni fogságból szabaduló zsidók felépítették a templomot, majd otthonaikat, városaikat, úgy most mi is, megszabadulva a kommunista elnyomástól, építhetünk templomokat, és építhetjük a jövőt. Mert Isten jövőt adott nekünk, s ha Isten velünk, kicsoda ellenünk…

Az ünnepség zárásaként pedig a megjelentek megkoszorúzták az emlékművet, mely a Helmec-hegy aljában őrzi ezentúl 1956 hőseinek emlékét.

Lajos Mihály