„…az emlékükből építkezve újra és újra meg kell próbálnunk alakítani a sorsunkon”

1956-ra emlékeztek Benében

November 13-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Benei Alapszervezete emlékműsort rendezett az 1956-os magyar forradalom 60. évfordulója alkalmából a Benei Általános Iskola egyik termében, melynek keretében az esemény előtt tisztelgő emlékművet is felavattak. A megemlékezést az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete támogatta.

Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul az 1956-os forradalmat méltató benei ünnepségen rávilágított: az idén azt tapasztalhatjuk Kárpátalján, hogy a forradalom méltatása nem zárul le október 23-ával, hanem hétről hétre egymást követik azok az alkalmak, amikor büszkén emlékezünk a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelmére. A főkonzul példás dolognak tartja, hogy no­vember közepéhez közeledve is '56-ra gondolunk vissza, hiszen ekkora már leverték a forradalmat, aminek következtében több mint 200 ezer magyarnak kellett hazáját elhagynia, reménykedve egy jobb jövőben. A '80-as évek legvégére a szabadság melletti kitartás és a cselekvés kettőse elhozta a rendszerváltást, és nagyon sok, akkor meghurcolt ember számára, ha nem is teljes körűen, sőt, néhol csonkán, de igazságot szolgáltattak.

1956 és a rendszerváltás meghozta gyümölcsét, mert Magyarországból egy erős, a világnak ebben a szegletében is tisztelettel övezett országgá nőtte ki magát, s mi büszkék lehetünk, hogy magyarok vagyunk – fogalmazott Szalipszki Endre, majd hangsúlyozta: „Most jó magyarnak lenni!” A főkonzul rávilágított, büszkének kell lennünk patrióta mivoltunkra, hiszen haza- és nemzetszeretetünket mi nem másokkal szemben határozzuk meg, s ez nem mindenhol van így. Olyan kezdeményezéseknek, olyan gondolatok megszületésének lehetünk tanúi, amelyek a kisebbségeket vetélytársaknak tekintik, pedig egy kisebbség mindig kiszolgáltatott helyzetben áll a többségi társadalommal szemben. Mint fogalmazott, Kárpátalján is érdemes ’56 szellemére emlékeznünk, eszméiből okulnunk kell, és előre kell tekintenünk. A főkonzul beszéde végén úgy vélekedett, a kárpátaljai magyarság előtt szép jövő áll.

Dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az ukrán parlament képviselője elmondta, az magyar nemzet történelmi mozzanataira emlékezve akaratlanul is felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy milyen jövő vár ránk a következő századokban. Mint ahogy beszédében fogalmazott, nagyapáink az 1944-es elhurcolásokban, a magyarság tulajdonképpeni megtizedelésekor találkoztak először a brutális kommunista rendszerrel, amiről korábban még elképzelésük sem volt. Ők azt hitték, hogy a második világégés végével következik egy olyan polgári életkoncepció, ahol tisztelik az emberi méltóságot, a vallást, a magántulajdont. Ehelyett elhurcolták őket, s akiket hátrahagytak, azoknak el kellett szenvedniük a kolhozosítást, a vagyonelkobzást, az egyházak tiltását és a vasfüggönyt: „Az egész, korábbi életformánkat, amely egy évezrede jellemző volt ránk, felszámolták” – hangsúlyozta Brenzovics László. 1956-ban ez ellen a kommunista rendszer ellen lázadtak reménytelenül. Mint elmondta, azért volt reménytelen, mert ahogy 1944-ben, úgy 1956-ban az ellenkező póluson álló nagyhatalmak a magyarság érdekében nem voltak hajlandók közbeavatkozni, így a maréknyi magyar nemzet ki volt szolgáltatva a hatalmas Szovjetunió kénye-kedvének. „Mégis érdemes volt a forradalom, hiszen azáltal, hogy szembeszálltak a túlerővel, megmutatták, hogy a magyarság ezt nem akarja így folytatni, és a Szovjetunió kénytelen volt bizonyos kompromisszumok megkötésére, több teret, szabadságot adni Magyarországnak” – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke.

Brenzovics László rámutatott, Kárpátalján is voltak forradalmárok, Nagyszőlősön, Ka­szony­ban, Ungváron, Gá­lo­cson, Benében. Ezek mind fiatalok voltak. Az apáik vagy nem éltek már, vagy 1944 eseményeivel úgy megfélemlítették őket, hogy csak a családi, privát körben mertek szolidaritást vállalni az anyaországi forradalmárokkal. Az elnök hangsúlyozta, mi a forradalmár ifjaknak vagyunk a leszármazottai. Mi azok vagyunk, akik amikor lehetőség nyílt arra, hogy tegyünk az ő emlékük megőrzéséért, megtettük, amit kellett. Itt az elnök nyomatékosította, nem azoknak vagyunk a leszármazottai, akik akkor, kooperálva a szovjet hatalommal, leverték a forradalmat.

„Az örök béke nem jött el azóta sem, sőt, azt látjuk, hogy a világ újra békétlen. Az országban, ahol élünk, ismét háború dúl – fogalmazott Brenzovics László, majd hozzátett: – Nem lehet azt mondani, hogy biztosan tekinthetünk a jövendőbe. De ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy fel kell adni magyarságunkat, hanem az emlékükből építkezve újra és újra meg kell próbálnunk alakítanunk a sorsunkon. Ha a kárpátaljai magyarság tudja azt, hogy honnan jött, milyen értékeket képvisel, tudja azt, kiknek az emlékeit kívánja megőrizni, biztosan nézhet majd a jövőbe és teremtheti meg azokat a lehetőségeket, amelyekért 1944-ben, 1956-ban a magyarság érdekében senki nem emelt szót.” „De most más a helyzet!” – jelentette ki az elnök. A kárpátaljai magyarság bírja a nemzetközi közösséghez tartozó Magyarország támogatását, nem vagyunk egyedül törekvéseinkben. „Továbbra is fontos megmaradni itt a szülőföldünkön, fontos az, hogy továbbra is megmaradjon a kárpátaljai magyarság összetartása a magyar értékek mellett, mert akkor elképzelhető, hogy meg tudjuk teremteni azt a lehetőséget, hogy magyarként, egy közösségként éljünk szülőföldünkön” – zárta beszédét a KMKSZ elnöke.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, a Beregszászi Járási Tanács elnöke az ünnepségen elmondta, a szovjet, amúgy minden jogtalanságot támogató rendszer egyik legkevésbé eltitkolt célja a magyar értelmiség felszámolása volt. Hiszen az értelmiségétől megfosztott nemzet cselekvőképtelenné válik hosszú időre. Sin József rámutatott, az elhurcolások idején és azután is voltak olyanok, akik azért harcoltak, hogy az elnyomást legyőzzék, így a szabadságszerető magyarság 1956-ban forradalmat indított a szovjet rendszer ellen. Ezekre az időszakokra azért kell emlékeznünk, mert láttatnunk kell a következő generációval is, hogy mit érdemes megtartani, és mi az, amit el kell vetnünk, vagy meg kell akadályoznunk, hogy még egyszer megtörténjen.

A jelenkorral kapcsolatban Sin József elmondta, Ukrajna a 25 év alatt nem találta még meg az útját, s ilyenkor az ország lakói igyekeznek megtalálni a bűnbakokat. Az elnök hangsúlyozta, a magyarság nem lehet ilyen bűnbak. Véleménye szerint nemzetünk kárpátaljai töredéke dolgosságával gyarapítja az országot, nem pedig elvesz belőle.

Vince István, Bene polgármestere rövid beszédében arra ösztönözte a fiatalokat, hogy próbáljanak meg itthon maradni és felvirágoztatni vidékünket, hogy az őseik küzdelme ne vesszen kárba.

A megemlékezésen Ho­lozs­nyai József beszélt röviden az 1956-os kárpátaljai emlékeiről, majd Orbán Sándor református lelkész osztotta meg gondolatait. Ezt követően egy, az 1944-es elhurcolás és az 1956-os forradalom előtt tisztelgő zenés-irodalmi előadást tekinthettek meg a jelenlévők idősebb Molnár László, a KMKSZ Benei Alapszervezete elnökének a rendezésében.

Az előadás után a vendégek leleplezték a Benei Általános Iskola udvarán felállított, 1956 előtt tisztelgő emlékművet és kopjafát, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit.

rsz