Mit hozhat Ukrajnának az amerikai elnökválasztás?

Ha csak az ukrajnai hatalompárti médiát figyelte valaki, az a benyomása támadhatott az elmúlt hónapokban, hogy az amerikai elnökválasztás idén Ukrajnára is kiterjedt. Az ország időnként egyetlen hatalmas demokrata párti tábornak tűnt, ahol a sajtó néha nyíltan szurkolt Hillary Clintonnak, s bírálta-ócsárolta Donald Trumpot, a Republikánus Párt jelöltjét. Kijev bánatára múlt kedden az utóbbi jelölt győzött.

Bár Kijev hivatalosan nem foglalt állást valamelyik amerikai jelölt mellett, a nem hivatalos politikusi megnyilvánulásokból egyértelmű volt, hogy az ukrán kormányzat a demokrata Hillary Clinton oldalán áll. Végül, ahogyan az Ukrajnában gyakorta megesik, politikusaink ismét elvetették a sulykot, s gyakorlatilag – szándékosan vagy véletlenül? – közvetlenül beavatkoztak az amerikai választási kampány menetébe: 2016 augusztusában Artem Szitnik, az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökség vezetője nyilvánosságra hozta, hogy a Régiók Pártja fekete főkönyvének tanúsága szerint a Donald Trump választási stábját vezető Paul Manafortnak is utaltak bizonyos összegeket, még Viktor Janukovics elnök leváltása előtt. A hír igen érzékenyen érintette Donald Trump csapatát, s Manafortnak távoznia kellett. Az ukrán lépés azonban csak akkor érte volna el a célját vagy maradt volna észrevétlen, ha Clinton nyer, ám nem így történt…

Nem csoda, hogy amikor múlt szerdán, az elnökválasztás másnapján kiderült, Trump lesz a 45. amerikai elnök, az ukrán médiának egy pillanatra elállt a szava. A kijevi diplomaták igyekeztek megőrizni szenvtelenségüket, s udvariasan gratuláltak az új elnöknek választási győzelméhez, reményüket fejezve ki, hogy az együttműködés a két ország között változatlanul gyümölcsöző marad. Miután a sajtó magához tért a gyomorszájára mért hírütés után, mindjárt megpróbálta „magyarázni” az új helyzetet. Egyfelől egymás után jelentek meg az olyan írások, amelyekben felsorakoztatják az amellett szóló érveket, hogy Donald Trump mégsem maga a megtestesült gonosz, nem Moszkva-bérenc és nem is bohóc. Másfelől azt magyarázták olvasóiknak-hallgatóiknak, hogy akármilyenek legyenek is egyébként az amerikai elnökjelöltek, amint elfoglalják az elnöki széket, „megkomolyodnak”, felnőnek a feladathoz (értsd ezen: nem feledkeznek meg rólunk). Az sem mellékes, tették hozzá a szemleírók, hogy Amerika egyébként sem teheti meg, hogy egy csapásra felrúgjon mindent, például máról holnapra kiegyezzen az oroszokkal Ukrajnát és Szíriát illetően. Ennél tovább egyelőre nemigen jutottak az elmélkedésben, s most izgatottan lesik az Amerikából érkező legfrissebb híreket, amelyekből esetleg kiderül, hogy mi a szándéka az Egyesült Államoknak Ukrajnával.

Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy az új washingtoni döntéshozók különböznek majd azoktól, akik 2013-ban a Majdan tüntetői mögé álltak Viktor Janukovics kormányzatával szemben. Nem tudható, hogy végérvényesen elapadnak-e azok az amerikai kormányzati és nem kormányzati források, amelyek egyes vélemények szerint jelentős szerepet játszottak 2013–2014-ben a kijevi hatalomváltás sikerében, majd az új kormányzat túlélésében. Egyik pillanatról a másikra még az is bizonytalanná vált, hogy mire számíthat a jelenlegi kijevi vezetés belpolitikai téren, hiszen az ellenzék bizonyára szintén megpróbálja felkelteni Washington új urainak figyelmét.

Bár Kijevben mindenki igyekszik megőrizni a nyugalmát, a feszültség egyre kézzelfoghatóbbá válik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kormánypárti média máris arról ír, mikor szándékozik Petro Porosenko ukrán elnök Washingtonba utazni – nyilvánvalóan azért, hogy személyesen találkozzék az amerikai vezetőkkel. Az elnöki adminisztráció részéről már november 10-én közölték, hogy Petro Porosenko jövő februárban az USA-ba látogat, vagyis alig néhány héttel azt követően, hogy Trump januárban elfoglalta fehér házi hivatalát. Az adminisztrációbeli illetékes sietett hangsúlyozni, hogy az ukrán kormányzat nem foglalt állást az amerikai elnökválasztás egyik jelöltje mellett sem, s Petro Porosenko máris ukrajnai látogatásra hívta meg Donald Trumpot.

Aligha hihetjük azonban, hogy Trump környezetében megfeledkeztek volna a Manafortot ért támadásról. Sajtóinformációk szerint erre vall, hogy bár Petro Porosenko még szeptemberben, amikor az ENSZ-közgyűlés alkalmából New York-ban járt, szeretett volna találkozni Trumppal, a találkozó azonban nem jött létre.

Az amerikai események közvetve is befolyásolják Ukrajnát az Európai Unióra gyakorolt hatásuk révén. Az EU változatlanul igen nyugtalannak tűnik Donald Trumpnak a választási kampány során az Unióról és a NATO-ról tett, Európa számára kedvezőtlen kijelentései miatt. Egyelőre ugyan senki nem tudná megjósolni, hogy valójában miként változik majd Amerika és az Öreg Kontinens viszonya, a liberális beállítottságú európai fővárosok idegessége azonban jól érzékelhető, ami ukrajnai kapcsolataikra is kihat. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője – bizonyára érzékelve a feszültség fokozódását – múlt szombaton fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az EU álláspontja Ukrajnát, illetve a Krím félsziget törvénytelen megszállását illetően nem fog megváltozni Donald Trump választási győzelmét követően. Szavainak értékéből-hiteléből azonban sokat levon, hogy az Unió egyelőre a vízummentesség megadásáról sem tudott dönteni Ukrajna vonatkozásában, aminek pedig semmi köze az amerikai elnökválasztáshoz. Így ukrán részről aligha remélhető Brüsszeltől, hogy pótolja az esetlegesen megszűnő vagy megcsappanó amerikai támogatást.

Az új amerikai politika Oroszország vonatkozásában is megjósolhatatlan egyelőre. Szakértők szerint ugyan aligha kell arra számítani, hogy Trump és Putyin egymás kebelére borulnak, de ami Ukrajna helyzetét illeti, Kijev számára már az is hátrányt jelentene, ha az Egyesült Államok nem kezelné kiemelten az ukrán kérdést, mint eddig tette. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a jelenlegi kijevi vezetésnek sikerült több ízben „leszerepelnie” az Obama-adminisztráció előtt az országban végbemenő reformok lassúságával, illetve a támogatás fejében megígért átalakítások elmaradásával, valamint a sorozatos botrányokról szóló híradásokkal. Kérdés, hogy ebben az új helyzetben mivel hívhatja fel magára Ukrajna az amerikai vezetők figyelmét, s főként miként győzheti meg őket ismét arról, hogy az ország méltó a támogatásra.

szcs