A majoránna termesztése

A magyar majoránna – más néven pecsenyevirág – különleges minőséget képvisel, „Hungaricum”-ként jelenik meg az exportpiacokon. Morzsolt, szárrészektől mentes herbája a magyar konyha kedvelt fűszereként közismert. Kellemes illata és íze miatt az élelmiszeriparban (hús- és konzervipari célokra) és az illatszeriparban is széles körben alkalmazzák.

Rendszertani besorolás szerint a majoránna (Majorana hor­ten­sis) a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozik. Egyéves, lágy szárú növény. Nem igényel sok gondozást, és 20-30 cm-re nő meg. Kis, ovális alakú, szürkészöld leveleinek bársonyos tapintásuk van. Vörösesfehér virágai hetesével-nyolcasával gömbölyűn tömörülnek. A friss vagy a szárított virágokat és leveleket ételek készítéséhez használják, például marhahús, borjúhús, bárányhús, szárnyas hús, hal, zöld zöldségek, sárgarépa, karfiol, tojás, gomba és paradicsom ízesítésére. Ízesítik vele a pörköltöket, a pácokat, a hirtelensülteket, az önteteket, az eceteket, a vajat és az olajokat. Konténerben is termeszthető fűszernövény.

Farmakológiai hatása is van. Szélhajtó, bélpuffadást enyhítő és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, ezért emésztést serkentő teakeverékek alkotórésze. Asztmatikus tünetek esetében az utóbbi években kedvező hatását figyelték meg. Külsőleg reumás panaszokat enyhítő kenőcsökben szerepel.

Környezeti igényét tekintve a mag optimális csírázási hőmérséklete 18-20°C. A kikelt kis növények növekedése 10°C körüli hőmérsékleten leáll. Hideg- és fagyérzékeny, tápanyagigényes. Csapadékigénye a tenyészidőszakban 600-650 mm. A felszínhez közel futó gyökérzete miatt a szárazságot erősen megsínyli. Ilyen esetben, ha nem kap hamarosan természetes vagy mesterséges csapadékot, nagyon rossz minőségű termésre számíthatunk. Öntözést különösen a bokrosodáskor, a virágzás kezdetén és az első vágás után igényel. A talajjal szemben is igényes. Zöldségtermesztésre alkalmas helyeken biztonságosan termeszthetjük. Gyorsan melegedő, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött, löszös csernozjom jellegű talajokon termeszthető.

Elterjedt fajtái a francia és magyar fajták. A 'Francia majoránna’ minősített fajta. Hosszabb tenyészidejű, erőteljesebb növekedésű, nagyobb hozamú, szára sűrűn leveles, bőven elágazó, hosszabb bugákat fejleszt. Nálunk főként ezt termesztik.

Termesztése

Vetésváltás. Gyommentesen tartott, szervestrágyázott kapás kultúrák a legjobb előveteményei. Utána tavaszi kapás, tavaszi kalászos következhet. Viszonylag nagy a vízigénye, öntözéssel vagy nagyon jó vízgazdálkodással termeszthető biztonságosan.

Tápanyagellátás. Az őszi mélyszántással alaptrágyaként 50-60 kg/ha nitrogént, 60-80 kg/ha foszfort és 120-140 kg/ha káliumot; indítótrágyázásra 40-50 kg/ha nitrogént és 18-20 kg/ha foszfort; fejtrágyázásra (többnyire az első vágás után) pedig 60-70 kg/ha nitrogént juttatnak a talajba.

A vetésforgóba könnyen beilleszthető, de önmaga után ne termesszük. Nagyon gondos és alapos talaj-előkészítést igényel, őszi mélyszántás, ásás előtt szórjuk ki egyenletesen a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyákat. Helyrevetés előtt ősszel lássunk hozzá a nagyobb hantok aprításához, melyet tavasszal, mihelyt rá lehet menni a talajra, fejezzünk be. Ekkor szórjuk ki a nitrogénműtrágya negyedét vagy harmadát. Gereblyével, és ha lehet, hengerezéssel fejezzük be a magágy-készítést.

Ezután következhet a vetés. A magvetés ideje március második fele, a sortávolság 40-48 cm, 120-140 db magot vessünk el folyóméterenként, 6-8 kg/ha vetőmagnormával, sekélyen, 0,5 cm vetésmélységgel. Közvetlenül vetés után hengerezni kell. Megfelelő körülmények között a magvak kelési ideje 18–22 nap. A kelés után 35–45 nappal megjelennek az elágazások, és július elején, közepén virágzik. Ekkor takarítják be, majd szeptember végén, az újbóli virágzáskor van a második kaszálás. 

Szaporítása kétféle módon lehetséges: szabadföldi helyrevetéssel vagy palántázással. Az utóbbi módszer jóval biztonságosabb és hiánymentes állományt ad. Erkélyládában, cserépben is nevelhető, így mindig kéznél van a fűszer.

A magot fűtetlen fóliasátorban (március elején) többnyire a talajfelszínre szórva vetik, a magokat 3-4 mm vastagon homokkal vagy tőzegkorpával takarják. A palánták április közepére, végére érik el a kiültetéshez szükséges 6-8 cm-es nagyságot, ekkor általában 15–24 szálas csokorban, 40-48 x 20-25 cm tenyészterületre ültetik.

Ha eljön a betakarítás ideje, a majoránna földfeletti, virágos-leveles szára kétszer vágható, az első virágok nyílásakor. A betakarítás kis területen kézzel (pl. sarlóval), nagyobb felületen kaszálva rakodó géppel, 4-6 cm-rel a talajszint felett történik. A levágott friss anyagot azonnal szárítani kell (meleglevegős szárítón vagy padláson). A száraz herba feldolgozásának első művelete a levelek és a virágzati részek lemorzsolása. A minőségileg megfelelő morzsolt majoránnát zsákokban, száraz, szellős helyiségben tárolják.

Növényápolás, növényvédelem

A majoránnánál a legfontosabb ápolási feladat a rendszeres lazítás és az öntözés! A tenyészidőszakban átlagosan 160–180 mm csapadékpótló öntözést igényel. Leghatékonyabb az öntözés keléskor, az elágazódás kezdetén, bimbózáskor és vágás után.

Gyomirtása vetés vagy palántázás előtt 2 héttel történhet. Egyszikű gyomok ellen posztemergensen, vagyis a növény és a gyomok kelése után védekezhetünk.

A kórokozók és kártevők elleni védekezésre is oda kell figyelni (Alternáriás levél-, szár- és termésfoltosság). A hagyományos (kontakt) készítmények használhatók megfelelő hatásfokkal. A kártevők közül 3-4 évente jelenik meg a réti moly, amely jelentős kártételt okozhat.

Balog Nóra,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa