Hogyan termeszthetünk kiskertünkben oreganót?

2017. január 4., 09:52 , 834. szám

Az oregano – más néven a szurokfű (Origanum vul­ga­re) – őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett. A vadmajorannának is nevezett fűszernövény íze fanyarabb és intenzívebb, ezért a főzés során is csak mértékkel kell adagolni az ételhez.

Még külsőre is van hasonlóság a két fűszernövény között, ám az oregano akár 80 cm magasra is megnőhet. A föld feletti leveleket és a virágait is felhasználhatjuk. Ez a félcserje még régiónkban is átvészeli a telet, így elég egyszer elültetni a fűszerkertben ahhoz, hogy évről évre szüreteljük a leveleket.

Környezeti igénye

Fénykedvelő, de a félárnyékot még viszonylag jól elviselő növény, bár felépítése, levelei, virágzata az erős fényhez való alkalmazkodása során alakultak ki. Ettől függetlenül, ha nem egész nap éri folyamatos napsütés, az még nem jelent kisebb növekedést vagy jelentékeny illóolaj-, illetve aromacsökkenést. Teljes árnyékba ne tegyük, mert ekkor felgyorsul a továbbvándorlása, megnyúló tarackjaival jóval kevesebb virágot hoz, sőt a virágzása akár el is maradhat, és illóolaj-mennyisége erősen visszaesik.

Nagy fényigénye jó szárazságtűrő képességgel párosul. Régiónkban akár öntözés nélkül is termeszthető. Természetes szelekciója során hozzászokott a kopár domboldalakon való élethez, így a vízhiányhoz is.

Őshazájában mint melegigényes növényt tartották számon, mára azonban kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. Az természetes, hogy a nyári nagy melegek nem okoznak számára gondot, de télen sem fagy ki, a száraz hidegeket is jól tűri.

Valamennyi talajtípuson, még akár a szélsőségeseken is sikerrel próbálkozhatunk a termesztésével. A domboldalak köves, sekély termőrétegű, nehezen hasznosítható részeire is ültethetjük. Egyike a legigénytelenebb növényeinknek, tehát a kedvezőtlen fekvésű, rossz talajú kertek egyik szép dísze lehet.

Tápanyagigénye inkább alacsony, mint közepes. Természetesen nagy hozamot csak jó táp­anyag-ellátottságú helyről vár­hatunk. Miután 4–6 évig is egy helyen marad, telepítése előtt aján­latos kevés szerves trágyával, komposzttal (10–30 kg/10 m²) feltölteni a talajt, s a helyi viszonyoknak megfelelően vegyes összetételű műtrágyát is kiszórhatunk.

Termesztése

Termőterületét a legmostohább kertrészekben – a környezeti igényeinek figyelembevételével (fényigény) – is kijelölhetjük. Az évelő gyomoktól ajánlatos megtisztítani a területet – ne maradjanak tarack- vagy gyökérmaradványok –, mert a folyondárszulák vagy az aszat stb. a későbbi években sok kellemetlenséget okozhat.

Szaporítható tőosztással és palántázással egyaránt. A már meglévő állományból kapott töveket nagyon sok részre oszthatjuk, lényeg, hogy legyen minden egységnek tarackos gyökere. Ahol nincs a közelben évelő állomány, ott a palántáról való szaporítás a kézenfekvő. A tavasszal szabadföldbe, cserépbe vagy hideg fólia alá elvetett magokból nyárra kapunk ültetésre kész anyagot.

Jól előkészített, igen aprómorzsás vagy homokos talajba a közvetlen szabadföldi helyrevetést is megpróbálhatjuk. Ebben az esetben előzetes csíráztatási próbával ellenőrizzük a magok életképességét és ennek tudatában végezzük a vetést.

Mivel apró magról van szó (ezermagtömege 0,1 g), 1 m²-re 1 g alatti mennyiséget számítsunk. Nagyon vigyázzunk a mélyre vetéssel, csak 0,5-1,0 cm vastag magtakaró föld kerülhet rá, ellenkező esetben igen rossz kelésre számíthatunk. Nagyon fontos, hogy a vetés végeztével hengerezéssel tömörítsük a földet. Palántanevelésnél nem fontos a sorban vetés, használjuk az egyszerűbb szórt vetést. Nyár közepén-végén az erősebb palántákat egyesével, a gyengébbeket párosával ültessük ki a végleges helyükre. 50-60 cm-es sor- és 20-30 cm-es tőtávolságot válasszunk. Természetesen az ültetést öntözéssel fejezzük be. A beültetett területet többszöri kapálással tartsuk gyommentesen. Miután kifejezett kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmi munkát nem igényel.

Az ültetés évében esetleg egyszer vágjuk. A következő években évi kétszeri vágással gyűjthető a herbája. Az első szedésre a virágzás idején, júniusban kerüljön sor, a másodikra az oldalhajtások megerősödésekor, szeptemberben számíthatunk.

Amennyiben magot is szeretnénk fogni, jobban oda kell figyelni, mert mint a család többi tagja esetében, a szurokfű magja sem egyszerre érik, és igen könnyen pereg. Nem szabad tehát megvárni a teljes érést, hisz az voltaképpen nincs is, mert a folyamatos virágzást elhúzódó magérés követi. Így, ha a száron a magok több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást, majd utóérleléssel, védett helyen, ponyvára vagy fóliára kiterítve érhetünk el megfelelő maghozamot. A betakarításnál olyan eszközöket használjunk, melyek az erősebb, kissé fásodó szárakat is jól vágják.

A levágott leveles hajtásokat vékonyan kiterítve, szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg, majd a kemény, fásodó szárról dörzsöljük le. 10 méterenként 10-12 kg zöldtömegre számíthatunk, mely 1/3-ára, 1/4-ére szárad össze. Érdekes, hogy a család legtöbb képviselőjével ellentétben a szára nem jellegzetesen négyszögletes, ez a levelek lemorzsolása után szépen látható.

Felhasználása

Gyógyhatása (köptető és enyhe görcsoldó) főleg a légúti betegségek kezelésénél alkalmazható eredményesen. Egyes vidékeken festésre is használják, de mint fűszer is megállja a helyét; nemcsak ételek, hanem likőrök és borok ízesítésére is kiváló.

Jelenleg a világon egyike a leggyakrabban használt fűszereknek. Bizonyos ételek, például a pizza fűszerkeverékében nélkülözhetetlen, de a csilikeverékekben is mindig megtalálhatjuk. Illóolaját és alkoholos kivonatát a kozmetikai ipar és az illatszeripar is felhasználja.

Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa