A művészetek nélkül nem teljes a kultúránk

Molnár Ildikóval, a megyei kulturális és művelődési főosztály helyettes vezetőjével beszélgettünk

Nehéz időket él meg Ukrajna mostanság, amikor kevésből gazdálkodik az állam, jellemző módon, sajnos általában a kultúrára jut a legkevesebb. Arról, hogy mi is ezen a területen a valós helyzet megyénkben, Molnár Ildikót, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának helyettes vezetőjét kérdeztük.

– A múlt év eleji vészjósló jelek ellenére nem szűnt meg Kárpátalján 2016-ban egyetlen művészeti vagy zeneiskola sem, sőt, eggyel bővült is a számuk a Técsői járásban…

– Valóban, létrejött Vilhivka központtal egy kistérség (hro­mada) három község közigazgatási egyesülésével, ők hoztak létre egy új intézményt a mi kezdeményezésünkre. Én is ott voltam az avatóünnepségen, kisebb méretű zeneiskoláról van szó, de a körülmények jók, és a jövőben remélhetőleg bővülni fog. Ez egyébként egy nagyon jó példa, mert az ellenkezőjét vártuk. Attól tartok, hogy idén jönnek még az igazi problémák, ugyanis a művészeti iskolák helyi fenntartású intézmények. A „hromadák” megalakulásával együtt a közoktatásban a költséghatékonyság jegyében bázisiskolákat akarnak kialakítani, a kisebb településekről odautaztatva a gyerekeket iskolabuszokkal. Ez a kis művészeti iskolák esetleges bezárása esetén nehezebben, vagy egyáltalán nem megoldható, mert nekünk nincsenek iskolabuszaink, a gyerekekkel sok esetben egyenként kell, hogy foglalkozzanak a tanárok, ami legegyszerűbben ott, a faluban valósítható meg. Ugyancsak bonyolítja a helyzetet, hogy ha például valahol három községből alakul egy „hromáda”, de a zeneiskolájukba eddig öt településről is beutaztak gyerekek, akkor mi történik ezentúl. Valószínű, hogy a megalakult kistérség területén kívül élő gyerekek csak abban az esetben tanulhatnak ott tovább, ha az ő lakhelyük önkormányzata is hozzájárul a művészeti iskola fenntartásához a gyerek szülei által fizetett tandíjon felül. Mi, a főosztály vezetése mindent megpróbálunk elkövetni azért, hogy a szovjet időszakból örökölt, az évtizedek alatt kialakult színvonalas művészeti és zenei nevelést-oktatást megpróbáljuk megmenteni a mostani válság sújtotta időkben. Mert tudomásul kell venni, hogy a zene, a tánc, a művészetek nélkül nem teljes a kultúránk, ezek fontos részei műveltségünknek.

Azt is nehéz még most megjósolni, hogy a közigazgatási átszervezés után mi lesz a művelődési házakkal és könyvtárakkal. Szerintem ezek a kérdések lesznek 2017 legnagyobb kihívásai. Nagyon fontos lenne, hogy megőrizzük az eddigi, önkormányzati fenntartású intézményeinket, s kimondottan ellenzem, hogy anyaországi pénzből párhuzamos intézményeket hozzunk létre, azzal ellehetetlenítve például az ott, azon a településen hosszú ideje jól működő zeneiskolákat.

– A közigazgatási átszervezés mellett a munkaerő elvándorlása is nehezíti a helyzetet?

– Igen. Például korábban elképzelhetetlen zenészhiány van ma Kárpátalján. Most például egy jó hegedűst keresünk eredménytelenül. Akiket eddig kérdeztem, azok vagy külföldön vannak, vagy a szomszédos megyék szimfonikus zenekaraival szerződéses alapon járják a világot. Ha a lembergiek mennek külföldre, oda szerződnek le, ha a csernyivci szimfonikusok, akkor gyorsan oda. A Munkácsi járásba három művelődési házba keresünk művészeti és kultúrházvezetőt.

– Új törvény szabályozza a megyei fenntartású intézmények vezetőinek kinevezését, a jelölteknek pályázniuk kell. Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalataik?

– A jogszabály szellemének megfelelően minden nyilvánosan zajlott a tavalyi évben. Ezzel kapcsolatosan minden pályázatot időben meghirdettünk, majd igyekeztünk mindent feltenni a honlapunkra, a döntést hozó bizottsági tagok névsorától a jelöltek programján át a szavazással kapcsolatos információkig. Az új rendszer két változást eredményezett. Új igazgatója lett a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak Kacsur András személyében. Háromfordulós pályázati eljárás keretében új igazgató, Vaszil Kocan került a Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum élére. A két új igazgató támogatandó és előremutató tervekkel látott neki a munkának.

A Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum kapcsán elmondanám még, hogy nagy segítséget nyújtott nekünk a magyarországi Teleki László Alapítvány, ugyanis a múzeumban lévő viski ház teteje beázott. Az alapítvány munkatársai szakszerűen lefóliázták, így egyelőre az állagát meg tudjuk őrizni. Diószegi László, a Teleki-alapítvány igazgatója ígéretet tett arra, hogy tavasszal átfedik. Május 18-ra, a múzeumok világnapjára szeretnénk ünnepélyesen felavatni a felújított viski házat. Sajnos, még három másik faházat is sürgősen fel kellene újítani a skanzenben. A gyors segítségért köszönettel tartozunk Grezsa István kormánybiztos úrnak is.

Ugyancsak vezetőváltás volt a Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Együttesének élén. Havata Diána lett az új vezető, akinek irányításával nagyon szép, kreatív karácsonyi koncertet adtak december 18-án a Filharmóniában. Remélem, hogy hamarosan olyan büszkék lehetünk ismét erre a nagy múlttal rendelkező együttesre, mint amilyenek voltunk egykor.

– Korábban a tervei között említette, hogy az ukrán után eredeti, magyar nyelven is szeretné kiadni Erdélyi Bélának, a kárpátaljai festőiskola egyik alapítójának irodalmi hagyatékát. Hol tart ez a munka?

– A könyv tördelése már folyamatban van. Még tavaly akartuk megjelentetni, de az idén biztosan sikerülni fog. Ebben a Pro Cultura Subcarpatica civil szervezettel működik együtt a főosztályunk, ugyanis mi nem tudunk külföldi támogatásokat befogadni, és a kiadvány magyarországi támogatásból valósul meg.

Nagyon örültem annak, hogy november végén a Kárpátaljai Megyei Filharmóniában sikerült bemutatni azt a 200 fellépőt megmozgató adventi koncertet, amelyben a Beregszászi járás Rozmaring folklóregyüttese több műkedvelő együttessel, valamint a BorzsaVári népi zenekarral közösen kápráztatták el az ungvári közönséget. Nagyon jólesett, hogy nemcsak a magyar, hanem a szláv nézők is azt mondták utána, hogy ez nagyon jó, érdekes és színvonalas volt. Örömteli hír, hogy december 20-án megszületett a rendelet, a BorzsaVári megkapta a népi folklóregyüttes címet.

– Milyen programokkal készülnek az idei évre?

– A magyar kultúra napja kapcsán január 20-tól a Kárpáraljai Megyei Néprajzi Múzeumban bemutatjuk a miskolci Herman Ottó Múzeumnak a Kárpát-medence népviseleteit felvonultató, nagyon gazdag kiállítását. Ez egy csodálatos magánkollekció, amit a tulajdonosa átadott a Herman Ottó Múzeumnak. Hozzánk ez a kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és a megyei kulturális és művelődési főosztálynak a szervezésében jut el.

Már eldőlt, hogy március végén rendezzük az első Zádor Dezső Nemzetközi Zongoraversenyt. Nagyon elismert művészek fogadták el a meghívásunkat a zsűribe, de neveket egyelőre még nem szeretnék mondani.

Idén hetvenéves a Beregszászi Művészeti Iskola, s ezt méltón szeretnénk majd megünnepelni.

Március elsején lesz a Pacsirta Magyar Népdaléneklési Verseny Beregszászban. Ugyancsak márciusban lesz Aknaszlatinán román népdaléneklési verseny, később, májusban Szerednyén szlovák a szervezésünkben.

Emellett lobbizok a Téglási Művelődési Ház felújításáért is, ott ugyanis az Ungvári járáson belül nagyon eredményes, aktív munka folyik, és ráférne egy alapos felújítás arra az épületre.

Remélem, hamarosan eljön az az idő, amikor anyagilag is nagyobb megbecsülésnek örvendenek a kultúra napszámosai, hiszen rendkívül fontos az a munka, amelyet végeznek.

Badó Zsolt