Termesszünk rozmaringot!
A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik.
Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény. Az ókori görögök úgy tartották, hogy serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze. Neve – Rosmarinus officinalis – őshazájára, a párás tengerpartra utal. A név jelentése a „tenger harmata”. A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik egész Európában, még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették.
A növény jellemzői
Az ajakosok családjába tartozó félcserje gyökérzete fás, erősen elágazó, fiatalabb korban fehér, később barna színű. Dúsan elágazó szára 0,5–2 m magasra nő meg. Ágai elég gyengék, fiatalabb korban szürkésfehérek, később színük sötétedik és kérge pikkelyessé válik. 1–4 cm hosszú és 2-3 mm széles, tűszerű levelei szálasak, ülők, tompa végűek. Szélük begöngyölődött, bőrnemű, a fonákon szürkén nemezes, felül csupasz. A jellegzetes aromatikus, kámforra emlékeztető illatot a mirigyszőrben levő illóolaj okozza. Virágzási ideje hosszú, meghaladja a két hónapot (május–július).
Környezeti igénye
A téli hideget nehezen viseli. Melegigényes. Bár közepesen fényigényes, szereti a tűző napot. Sok napsütés hatására nemcsak dinamikusan növekszik, hanem az illó- és aromaanyagai is ekkor alakulnak ki. Ennek ellenére félárnyékban, ablakokban, verandán is kiegyensúlyozottan növekszik. Nagyon jól tűri a szárazságot. Akár hetekig is képes meglenni csapadék nélkül (200-300 mm évi csapadék is elég számára).
Talajban nem válogatós, de a lúgos, kissé meszes talajt szereti a legjobban. Humuszos, gyorsan melegedő talajokon kívül homokon is termeszthető. Rossz talajadottság esetén nagyobb cserépben, konténerben, tenyészedényben nevelhetjük.
Védett helyen 4-5 évig is egy helyen maradhat (áttelelhet), telepítése előtt szerves trágyával és műtrágyákkal töltsük fel a talajt. Pontos tápanyag-utánpótlási értékeket a talajvizsgálati eredmények ismeretében lehet adni. Tájékoztatóul: vegyes műtrágyából 0,1-0,2 kg tiszta hatóanyagot számítsunk 10 m²-re (nitrogén–foszfor–kálium-arány: 1:1:4).
Termesztése
Alapos talaj-előkészítést igényel. Előveteményre nem igényes, bármilyen növény lehet, csak gyommentes, sima talajt hagyjon maga után. Az őszi mélyszántás és a szervestrágya-bemunkálást követően tavasszal, a májusi ültetésig tartsuk gyommentesen a talajt. Különösen az évelő gyomok (szulákfélék, aszat stb.) irtására fordítsunk nagy figyelmet.
Szaporítására többféle lehetőség kínálkozik. A magvetés és palántázás elég nehézkes és sok gonddal jár. Jóval egyszerűbb a szaporítóanyagot bujtassál vagy dugványozásával nyerni.
A nyáron szedett 10-15 cm-es, 3-4 rügyet tartalmazó hajtásvégek szabad földön is igen könnyen meggyökeresednek. Gyorsabb az eredés, ha a dugványok alsó, földbe kerülő végén az utolsó rügyet hagyjuk meg a vágástól 2-3 cm-re, míg kihajtáskor csak a legfelső, 1-2 rügyből eredő hajtásokat engedjük nőni, a többit törjük ki. A gyökereztetéshez 20°C körüli hőmérsékletet és állandó talajnedvességet igényelnek. Téli takarásukról ne feledkezzünk el, mert a fiatal növények fokozottan fagyérzékenyek. Egy év múlva a szépen meggyökeresedett dugványok végleges helyükre ültethetők.
Ha nagyobb összefüggő felületet szeretnénk kialakítani, akkor a töveket egymástól 50-60 cm-es távolságra helyezzük el.
Az első két évben ügyeljünk a gyommentesítésre. Egyéb munka szinte nincs is vele, mert kifejezett kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelmet nem igényel. Többéves, idősödő ültetvényben előfordulhat tömlősgomba-fertőzés vagy gubacslégy-kártétel.
A fiatal, egy-két éves növényeket a kitakarás után vagy a kiültetést követően vágjuk vissza, mert így dúsan elágazó bokrokat kapunk. A metszést a nyár folyamán is megismételhetjük. Ősz vége felé a töveket takarni kell, vagy fel kell szedni és fagymentes helyre vinni. A felszedett és becserepezett töveket világos, alacsony hőmérsékletű helyiségben, mérsékelt öntözés mellett teleltethetjük át. A rozmaring télen is hoz új hajtásokat; a lakást is díszíti és közben kellemes illattal frissíti a levegőt.
A telepítés évében csak egyszer, a további években kétszer vághatjuk. Az első vágást a virágzás kezdetére időzítsük, míg a másodikra szeptember hónapban kerülhet sor. A betakarításnál ügyeljünk arra, hogy az elfásodott részeket már ne vágjuk le. A többéves bokrok hajlamosak a felkopaszodásra, melyet a szárazság és a fényszegénység felgyorsíthat. Az erősen felkopaszodott ágakat vágjuk vissza, majd öntözéssel serkentsük új, fiatal hajtások növesztésére.
A virágzáskor szedett hajtásokról a leveleket fosszuk le és vékony rétegben kiterítve, árnyékos helyen szárítsuk meg. A szárítmányt, a többi aromás fűszerhez hasonlóan, jól záródó edényben tároljuk, hogy csökkentsük az illóolaj-veszteséget.
Felhasználása
Illat-, gyógy- és fűszernövényként is termesztik. A biokertészek igen nagyra becsülik, főzetének kitűnő rovarirtó hatást tulajdonítanak.
A levelekben előforduló rozmaringsav gyulladáscsökkentő hatású. Kiválóan használható a reumás panaszok enyhítésére, idegzsábánál bedörzsölő vagy gyógyfürdőként, ajánlják alacsony vérnyomás, illetve a lábak keringési elégtelenségeinél is. Belsőleg önmagában ne vagy csak igen óvatosan használjuk, de a szélhajtó, illetve az emésztést elősegítő teakeverékekben igen jó hatású. Illóolaja a húsfélék tartósítását is kiválóan elősegíti amellett, hogy kellemes ízt is ad.
Étvágyfokozó, illetve emésztést elősegítő hatását használják fel az ételkészítésnél, amikor a baromfi-, bárány-, vadhúsokat sütés előtt rozmaringlevéllel szórják be. Hasonló hatást érhetünk el, ha a burgonya, borsó, spárga főzőlevébe rozmaringágat dobunk. A ma oly népszerű flekken- és roston sütésnél is egyre gyakrabban használják.
Egyes helyeken a borok ízesítésében is szerepet játszik. Akár a konyhában is tartható, jól mutat függő cserépben.
Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
