Vasárnapi üzenet: 2017. január 29.

Alapige: Lukács 13:1–5. verse

Kedves Testvéreim! Szinte naponta értesülünk olyan eseményekről, tragédiákról, melyek következtében emberi életek esnek áldozatul. Mégis úgy érzem, hogy most mindnyájunkat személyesen az a tragédia érintett meg, amely az elmúlt napokban a buszbalesetet szenvedett magyarországi diákokkal és tanárokkal történt. Mit éreztünk, amikor értesültünk-e szomorú eseményről? Bizonyára mérhetetlen fájdalmat. Talán el sem akartuk hinni először, hogy bekövetkezett. Aztán látva a képeket és hallgatva a tudósításokat mégis el kellett fogadni: igaz a hír! Bizonyára éreztük azt is, hogy a halállal szemben mennyire tehetetlenek vagyunk. Sokakban talán felmerültek kérdések is: Mit követhettek el az áldozatul esett emberek? Mi volt a vétkük? Miért engedte meg az Isten? Miért nem akadályozza meg, hogy bekövetkezzen? Sok-sok kérdés, amelyekre keressük, de nem tudjuk a választ.

Az Igében is azt olvassuk, hogy tragikus híreket visznek Jézusnak. Pilátus, aki kiskirálynak képzelte magát, emberek életét oltotta ki és vérüket áldozati állatok vérével elegyítette. Siloámban ledőlt egy torony, és ez 18 ember életét követelte. Jézus mindkét esetben azt kérdezi: „Azt gondoljátok, hogy ezek az emberek vétkesebbek voltak, akiknek ezeket kellett elszenvedniük? Nem. Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, ti is hasonlóképpen vesztek el!” Mire figyelmeztetnek a tragédiák? 1. Bármennyire próbálja az ember elhitetni magával, hogy hatalma van, a halállal szemben mégis tehetetlen. 2. Földi életünk törékeny és mulandó. Ezért nem rendezkedhetünk be ebben a világban úgy, mintha örökké élnénk! Az életünk ideje Isten kezében van! Ő határozta meg annak kezdetét és végét! A Zsoltárok 139:16 szerint „könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük!” 3. Felelős életet kell élnünk! Nem mindegy, hogyan, mivel és kivel töltjük el ezt a néhány évet, évtizedet, amit Urunktól ajándékba kaptunk! Figyelünk-e az Ő megtérésre, hívó szavára, vagy úgy gondoljuk, ezzel még ráérünk foglalkozni? Pál az Efézus 5:15–16-ban írja: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak!” A mostani balesetből is láthatjuk: a halál jöhet hirtelen, váratlanul. Lényeg, hogy ne érjen készületlenül! 4. El ne bízzuk magunkat, és el ne hitessük magunkkal, hogy velünk ilyen nem történhet meg, hogy mi különbek vagyunk! Mert Isten előtt nincs különbség (Róma 3). 5. Ebben a rohanó világban, ahol egyre jobban eluralkodik a közöny, a szeretetlenség, igyekezzünk jobban odafigyelni egymásra, és amíg időnk van, addig igyekezzünk jót tenni mindenkivel (Galata 6:10). 6. Végül úgy tervezzük és éljük életünket, hogy Urunkat soha ne hagyjuk ki számításainkból! Amíg tart földi életünk, kérjük mi is, mint Mózes a Zsoltárok 90:12 versében: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Ámen.

Mező Miklós
újbátyúi és bakosi lelkipásztor