Emlékeznünk kell a Gulag borzalmaira

A Charta XXI Kárpátalján

A Charta XXI mozgalom a Kárpát-medence népeinek megbékélését tűzte ki célul az egységesülő Európában. Megálmodója Surján László magyar orvos, volt parlamenti képviselő, népjóléti miniszter, európai parlamenti képviselő, aki 2012 és 2014 között az EP alelnöke volt. A mozgalomhoz eddig 6600-an csatlakoztak, akiknek mindössze a fele magyar állampolgár, 15%-uk nem is magyar anyanyelvű.

A Charta XXI nyilatkozatának aláírói és a velük szimpatizálók közül 70-en Kárpátalján jártak február 3. és 5. között, Surján László vezetésével. A főként magyarországiakból álló csoport a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából felkereste Munkács Gulaggal kapcsolatos emlékhelyeit. A látogatók megkoszorúzták a Rákóczi-kastély melletti emlékfalat és a munkatábort túlélt Gulácsy Lajos református püspök emléktábláját, majd ellátogattak a szolyvai emlékparkba, ahol ugyancsak koszorút helyeztek el a központi emlékműnél, valamint Raul Wallenberg emléktáblájánál. A kárpátaljai látogatás a Gulag eseményeit feltáró és Kárpátalja történetét felidéző konferenciával zárult Munkácson.

Surján László lapunknak a Charta XXI mozgalom kapcsán elmondta, hogy 2009-ben fogalmazta meg a megbékélési kiáltványt, 2010-ben bontottak zászlót Nagymegyeren, 2011-ben indították el honlapjukat, 2012-ben hirdették meg a Jean Monnet-esteket, és azóta megjelent első könyvük is.

„2009-ben fölkértek arra, hogy tartsak egy trianoni emlékbeszédet. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy lassan egy évszázad telt el, és az összes eddigi megoldási kísérletünk eredménytelen volt. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy egy egységesülő Európában nem azzal kell foglalkozni, hogy hol van a határ, és milyen fővárosban hozzák a törvényeket, hanem azzal, hogy milyen viszony van az emberek között. Azzal, hogy élhet-e a Kárpát-medencében mindenki úgy a szülőföldjén, hogy ott otthon érezhesse magát. Ebben a politikusoknak van ugyan felelősségük, de a megoldás az egyes embereknél van. Ezért azt gondoltam, hogy egy civil mozgalmat kell elindítani. A mozgalom nyilatkozatban megfogalmazott alapelveit mára már 6600 ember írta alá a Kárpát-medencében, közöttük magyarországi, határon túli magyarok és nem magyarok is – mondta el Surján László, hozzáfűzve: – Aki aláírja, az nem vállal kötelezettséget, nem fizet tagdíjat; a mozgalomból nem lesz egyesület, különösen nem lesz párt. Ez egy civil mozgalom. A honlapot is lehet a magyar mellett olvasni ukránul, ruszinul, szerbül, horvátul, szlovénül, románul és szlovákul, és mindezekből az országokból, népekből vannak aláíró emberek. Mi azt szeretnénk, ha lenne egy Kárpát-medencei öntudat, és ezt kibővítjük egy közép-európai öntudattá.”

A konferencián elsőként Surján László beszélt a Gulag-táborok borzalmairól, megállapítva, hogy 70 évvel ezelőtt a kárpátaljai magyar és német férfiak deportálása népirtás volt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nem lehet párhuzamba állítani a náci és a szovjet munkatáborokat. Auschwitz és a többi borzalom egyértelműen halálgyár volt, tehát a halálhoz vezető folyamatnak mintegy mellékterméke volt, hogy a foglyok dolgoztak. A Gulag esetében a túlhajtott munka mellékterméke volt, hogy meghaltak. Surján László beszélt arról is, hogy a ma Magyarországhoz tartozó Beregi-Tiszahát falvait, és Tiszaújlakkal szemben még három szatmári falut: Tiszabecset, Milotát és Uszkát 1945-ben ugyancsak a Szovjetunióhoz akarták csatolni Kárpátaljával együtt, onnan is vittek Munkácsra férfiakat az úgynevezett Kárpátaljai Nemzeti Tanácsba, akik ugyancsak megszavazták, hogy településeik csatlakoznak Szovjet-Ukrajnához. 18 és 50 éves kor között minden férfit „háromnapos munkára” elhurcoltak az említett 23 településről is, illetve az otthon maradt, megfélemlített nőkkel és gyerekekkel aláírattak egy petíciót, miszerint önszántukból kérik, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozhassanak – ahogy ez az 1980-ban 28 éves szociológus, Demszky Gábor ottani kutatásaiból kiderül. Később Kecskési Tollas Tibornak és a szövetséges Ellenőrző Bizottságnak köszönhetően a 23 falu mégiscsak Magyarország része maradhatott. De a történet jól jelzi a szándékot, a megszállt Kárpátalján igyekeztek megváltoztatni az etnikai arányokat, akárcsak azokon a területeken, amelyekkel ki akarták bővíteni megyénket.

Matl Péter munkácsi szobrászművész családja történetét felidézve mutatta be a sztálini terror könyörtelenségét, valamint azokat a műalkotásait, amelyekkel annak a korszaknak igyekszik emléket állítani.

Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész előadásában igyekezett hallgatóságának bemutatni mindazt a gazdagságot, amelyet ez a vidék adott az egyetemes magyar kultúrának, valamint kivetített fotók segítségével mutatta be Kárpátalja nevezetességit és természeti szépségeit.

A kárpátaljai látogatás borkóstolóval és a munkácsi várba tett kirándulással ért véget.

dózsa